Ő Ruttkai Éva egy szem lánya: Júlia ennyire hasonlít a legendás színésznőre

Gábor Júlia az ország legismertebb színészházaspárja, Ruttkai Éva és Gábor Miklós egy szem gyermekeként született. Bármennyire is hasonlít édesanyjára, míg Ruttkai már háromévesen gyerekszínházakban lépett fel, lánya sosem szeretett volna színésznő lenni.

Az 1971-ben bemutatott Szindbád című Huszárik-alkotásban ugyan Latinovits Zoltánnal, anyja élettársával szerepelt egy jelenetben, de a filmtörténeti beszámolók szerint a forgatáson egy hang sem jött ki a torkán, így végül megszólalás nélkül látható a filmben. 

Ruttkai Éva lánya, Júlia

A május 31-én 73. születésnapját ünneplő Gábor Júlia május elején a Hogy volt?! című műsor különleges adásában szerepelt, melyben ismert színészek gyermekei mesélték arról, miért nem követték szüleiket a pályán. 

- Gyűlöltem azt a kérdést, hogy ’Ugye színésznő akarsz lenni”. Undok voltam minden nénivel és bácsival, aki ezt megkérdezte tőlem. Sohase akartam színésznő lenni! Nem tudom, más színészgyerek hogy volt vele, de miután közelről láttam, ez milyen borzalmasan nehéz szakma, én úgy éreztem, hogy nem vonzó – vallotta be a köztévé műsorában. 

Azt is elárulta, hogy a szülei nem szóltak bele a döntésébe, de amikor már eldőlt, hogy nem lesz színésznő, bevallották neki, hogy nem bánták volna.

- De már tényleg csak utólag, amikor erről szó nem volt – tette hozzá. 

Ha a szülei nem is próbálták befolyásolni, a legendás rendező, Várkonyi Zoltán egyszer felhívta egy ajánlattal. 

- Azt mondta, menjünk be anyu öltözőjébe, mondjak el neki egy verset, ha ő úgy gondolja, hogy ez rendben van, akkor nekem nem is kell elmennem felvételizni, ő fölvesz. Mondanom sem kell, nem mentünk be az öltözőbe. 

A Hogy volt?! című műsorban azért bemutattak egy rövid filmjelenetet az 1968-as, a Bözsi és a többiek című filmből, melyben Gábor Júlia édesanyjával, Ruttkai Évával szerepelt együtt. Saját bevallása szerint nem érezte, hogy két híres színész gyermekeként nagyon más lenne az élete, mint a többi gyereknek. 

Egy nagyon szép, rendes, polgári családban nőttem fel, mert hogy a nagymamákkal együtt éltünk. A szüleimet is láttam néha!

- viccelődött. 

- Megengedték időnként, hogy fönnmaradjak este, amikor hazajöttek az előadás után. Vasárnap volt, hogy délután játszottak, de délelőtt nem volt próba, és hagyták, hogy a két szülő közé befeküdjek. Ez volt, meg a nyarak. Nem véletlen, hogy nálunk a családi fényképek mind nyáron készültek, akkor voltam együtt a szüleimmel – egyébként meg a két nagymamával. De én ezt nem érzékeltem a mindennapokban, pontosan azért, mert szerintem ugyanolyan gyerekkorom volt, mint mindenki másnak. 

A szülei mindent megengedtek neki, a két nagymama képviselte a szigorúságot a családban. Amikor kamaszként már nem élt együtt az édesanyjával, Ruttkai Éva mindig falazott neki. 

 "Velem van a Juli", mondta, de közben nem vele voltam.  

- Én imádtam a szüleimet, mind a mai napig imádom őket! Emlékszem, már felnőtt voltam, amikor az egyik kolléganőm azt mondta, hogy ő nincs jóban a mamájával. Teljesen meg voltam döbbenve, hogy ez hogy lehet. 

Az anyukám részben anyuka, részben olyan volt, mintha velem egykorú lett volna, mert úgy viselkedett.

- Mindig az volt az érzésem, hogy nem egy felnőttel, egy velem egykorúval beszélgetek, és mindig annyi időssel, amennyi én vagyok: ha én ötéves, akkor ő is öt, ha én harminc, akkor ő is harmincéves. Lehet, hogy ez a színészetből következik, hogy számára nem volt probléma ugyanazt átélni, mint egy ilyen-olyan korú. 

Cover-fotó: Fortepan/Kotnyek Antal

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• ruttkai éva
• anya és lánya
• gábor júlia
• vallomás
• mtva
• Gyerek