Ahol kettéhasadt a föld

Ha az utazó észak felől közelít a Viktória-vízeséshez, gomolygó, fehéres párafelhő tűnik a szeme elé, mely - mintha saját hatalmasságán morgolódna - dübörögve emelkedik a végtelen afrikai ég felé. Egy hajdanán itt lakó népcsoport Mosioa-Tunyának, vagyis Mennydörgő füstnek nevezte el.

Az 500 méter magasságba feltörő vízpára, mely már 40 kilométer távolságból látható, jelzi a lenyűgöző végzetet, mely felé a folyó gyanútlanul halad. A széles Zambézi ugyanis derűs nyugalommal közelít a tátongó hasadék felé, lusta hömpölygését csupán néhány elszórt sziget akasztja meg.

Döbbenetes látvány

Sem a környező táj, a lágyan hullámzó, füves dombok, az itt-ott feltűnő egy-egy fa - ez Zambia és Zimbabwe határvidéke -, sem a folyó méltóságteljes vonulása nem sejteti a közelgő drámát.

A békés Zambézi, mely itt, középső szakaszán 1,6 kilométer széles, egyszer csak átbukik a sziklaperemen, és teljesen megváltozik. Az egyik parttól a másikig csapódva, a hatalmas víztömeg hosszan és hihetetlenül vad robajjal zuhan le egy keskeny, meredek sziklahasadékba, mely mindössze 60 méternyire szorítja össze a folyót.

A látvány valóban döbbenetes. Bár a lezúduló víz mennyisége évszakonként változik, a folyóduzzasztó esőzések idején másodpercenként akár 39 ezer köbméter víz is átbukhat az 1,6 kilométer széles kőperemen. Ez a Föld legszélesebb vízesése. A Danger Pointnál, azaz a Vészpontnál, a zuhogóval szemközti sziklapárkánynál a párafüggöny olyan vadul áramlik felfelé a vízzel telített levegőbe, melyet a lezúduló víz nyom föl, hogy képes elragadni, és a nedves szelek szárnyán égbe röpíteni az idelátogatók zsebkendőit.

Zuhatagok és éjszakai szivárványok világa

A levegőben szétszóródott vízcseppeken megtörő napsugarak ragyogó szivárványíveket rajzolnak az égre. A felfelé meredő sziklák és a kiemelkedő szigetek öt nagyobb szakaszra osztják az aláhulló, széles vízfüggönyt. Nyugatról kelet felé haladva: Ördög vízesése, Fő-vízesés, Lópatkó-vízesés, Szivárvány-vízesés, végül a Keleti-zuhatag. Tiszta, holdfényes éjszakákon előfordulhat, hogy a fátyolként lebegő párában különleges, éjszakai szivárvány dereng fel.

A látvány odalenn sem veszít fenségességéből, ahol a folyó teljes víztömege a szűk szurdokba kényszerül, és vad zúgással rohan a Boiling Pot - Forrongó katlan - nevű, örvénylő medence felé. Ebből kilépve, a víz kanyargó szurdokokban folytatja útját több mint 60 kilométeren át.

Félelmetes táj

Alig van ehhez fogható, hasonlóan félelmetes táj a világon. A valaha a vízesés fölötti vidéken élő makololo nép tagjaitól származik a mennydörgő füst elnevezés - ők annyira rettegtek a zuhatagtól, hogy óvakodtak akárcsak a közelébe is menni.

A szomszédos tongák szentnek tartották a vízesést, és a szivárványt istenük jelenléteként értelmezték. A Keleti-zuhatagnál - fekete bikák feláldozásával - vallásos szertartásokat rendeztek.

David Livingstone skót misszionárius és orvos, aki 1855-ben első európaiként járt itt, a vízesést Nagy-Britannia uralkodójáról, Viktória királynőről nevezte el. A nagy felfedező így írt a vízesésről: „Mintha a föld nyelte volna el a vizet, és a szakadéknak, melybe beleveszett, a másik széle úgy tűnt, mintha mindössze 30 méternyire lett volna. Mindaddig nem értettem, miről van szó, amíg ámulattal eltelve nem kúsztam el egészen a perem széléig, ahonnan lepillantottam az óriási mélységbe. Az egész vízesés attól van, hogy a két part között meghasadt a kemény bazalt, és ez a szurdok aztán a bal part felől indulva még vagy 50-60 kilométeren át húzódik.”

Ma hét ilyen szurdokot látni a Viktóriától lefelé - valaha mindegyikük vízesés volt. A nyolcadik a mai Viktória-vízesés, mely folyamatosan pusztul. A jövendő, kilencedik vízesés valószínű helye a mostani Devil's Cataractnál - az Ördög vízesésénél - van, mely a Viktória-vízesés nyugati végében található.

Ma turistaparadicsom

Sok minden megváltozott azóta, hogy Livingstone a vízesés fölötti szigeten egy fába véste neve kezdőbetűit. Európai telepesek megalapították Livingstone városát, mely napjainkban fontos turistaközpont.

A skót felfedező emlékét múzeum őrzi. Magánál a vízesésnél áll Livingstone szobra. A szurdokon Boiling Potnál - Forrongó katlan - híd ível át, mely 1905-ben készült el a Bulawayóból jövő vasútvonal számára. 1938-ban erőművet emeltek lejjebb a folyón, később pedig, 1969-ben a szárazföldet egy kiugró szirtfokkal összekötő gyalogoshidat - Knife Edge, vagyis a Kés éle - építettek, ahonnan ragyogó kilátás nyílik.

Az augusztustól decemberig tartó száraz évszakban a látogató a megszokott, parttól partig élvezhető panorámában gyönyörködhet, de ez idő tájt a vízszint igen alacsony. A márciustól májusig tartó esős időszakban viszont valóban döbbenetes a látvány. A Zambézi ekkor teljes dühvel tajtékzik, és zabolázatlan, vad erővel zuhog alá vize, melynek ilyenkor mintegy tízszer akkora a tömege, mint a száraz évszakban.

Cikkünk a Reader’s Digest Kiadó Varázslatos Föld körüli utazás című könyve alapján készült. Képek: www.zambiaembassy.se.

• természeti csoda
• vízesés
• afrika
• világjáró
• Utazás