Ahol darabokra tört a Föld

Nincs még egy hely a Földön, mely jobban rászolgált volna nevére, mint a Badlands - azaz Rossz földek - Amerikában, Dél-Dakota államban. Nehéz barátságtalanabb vidéket elképzelni: mindenfelé dermesztő látványt nyújtó, kopár dombok, csipkés sziklataréjok emelkednek éles hegygerincekkel, melyeket mélyen bevágódó, zord vízmosások és meredek falú szurdokok szelnek keresztül-kasul.

Rossz földek

A láthatáron oszlopszerű, lapos tetejű hegyek sejlenek fenyegetően, csúcsukon helyenként rémisztő szikla- és kőtömeg terpeszkedik. A helybeli sziú indiánok makosicdnak, a 18. században idáig hatoló elszánt francia-kanadai prémvadászok pedig les mauvaises terres-nek nevezték a vidéket - mindkét név ugyanazt jelenti: rossz földek.

Darabokra tört a tengerfenék

A ma Badlands néven ismert fennsík mintegy 80 millió éve kezdett kialakulni. A 15 500 négyzetkilométernyi területet, melyet ma nyugaton a Mt. Rushmore, keleten a Missouri folyó határol, akkoriban különféle üledékekben gazdag, sekély tenger borította.

Körülbelül 65 millió évvel ezelőtt a Sziklás-hegységet is kialakító kéregmozgások nyomán a tengerfenék darabokra töredezett, majd felfelé nyomult, és mocsaras síkságot hozott létre.

Ahogy a terület idővel egyre szárazabbá vált, dús füvű, fenyőerdőkkel tarkított, hullámzó préri lett belőle. Ám közben az erózió is dolgozott: a szél, a fagypont alá süllyedő hőmérséklet és a folyók egyesült ereje tornyokat épített, szurdokokat vájt, és a hajdani zöldellő mezőség sivár vidékké változott.

Ma is folyamatosan pusztul

Nemcsak a múltban hullott azonban darabjaira itt egy nagy kiterjedésű, egybefüggő vidék, de az erózió ma is állandó munkában van: a félsivatagi jellegű Badlands szikláit minden évben tovább koptatják a hirtelen lezúduló júniusi esők. A mintegy 400 milliméternyi évi csapadék zöme időszakosan, felhőszakadások formájában hullik, melyek olyan hevesek, hogy nyomukban erős sodrású folyócskák és patakok keletkeznek. A vidéket behálózó vízfolyások aztán alapos munkát végeznek a talajon, mielőtt eltűnnének.

Vizük az egyik kőgerinctől a másikig dübörög, hatalmas erővel zúdulva végig a szűk hasadékokon. Az ősi üledékes rétegek, melyeket sohasem nyomtak össze keményebb kőzetek, és amelyeken nincs növényzet, ami megkötné őket, képtelenek ellenállni a rohanó vizeknek, és könnyen elmosódnak.

Minden nyári zivatar tovább koptatja a sziklataréjokat, és mélyíti a víz vájta hasadékokat. Ily módon egyik-másik sziklatorony, közöttük például a Vampire Peak - Vámpír-csúcs - évente 15 centiméterrel zsugorodik.

A világ legértékesebb leletei

Ahogy az elemek kíméletlenül pusztítják a Badlands puha felszínét, garmadával kerülnek elő a hatalmas kövületek, melyek a földtörténeti változások során e tájon fel- és letűnő állatok létezéséről adnak hírt.

Többek között halak és hüllők ősmaradványai a krétakorból, amikor a Badlands helyén kiterjedt tenger hullámzott, illetve szárazföldi emlősök az oligocénból, mely mintegy 23 millió éve ért véget - ebben a korban kardfogú tigrisek, háromujjú őslovak és kutya nagyságú tevefélék népesítették be a termékeny pusztákat.

A Badlands temérdek őslelete közül azonban a kereskedők és a turisták jóvoltából sajnos igen sok eltűnt az évek során. Amikor kiderült, hogy ezek a világ leggazdagabb oligocénkorbeli kövületeket tartalmazó rétegei, ahonnan egyre több ámulatba ejtő fosszília kerül elő, mint értékes őslénytani lelőhelyet védetté nyilvánították.

Az élőlények sem terveznek hosszú távra

Annak ellenére, hogy a Badlands szinte teljesen kihaltnak tűnik, sziklái között sokféle állat és növény talál otthonra. Prérifarkasok és szamárnyulak is élnek ezen a riasztó tájon, de legjellegzetesebb lakói a hüllők. A növények csak nagy nehézségek árán képesek tartósan megtelepedni, hiszen a védettebb helyek, melyek egy-két nemzedék számára életlehetőséget adnak, máról holnapra eltűnhetnek.

Cikkünk a Reader’s Digest Kiadó Különös helyek, elbűvölő tájak című könyve alapján készült.

• természeti csoda
• veszélyeztetett hely
• amerikai egyesült államok
• hegyvidék
• világjáró
• Utazás