Így készült a Harmadik Birodalom az olimpiára: a stadionon dolgozókat a piramisépítőkhöz hasonlította a propaganda

Az 1936-os berlini nyári olimpia örökre beleírta magát a történelemkönyvekbe. Az eseményre a Harmadik Birodalom nagy erőkkel készült, és bár Hitler engedményeket tett a nemzetközi közvélemény lecsillapításának érdekében, a rendezők a náci propaganda közvetítésére és terjesztésére minden alkalmat megragadtak.

A diktatúra az olimpia két hetére az országot minél jobb színben kívánta feltüntetni, ezért a rendszer alapvető, leginkább visszatetsző sajátosságait némelyest leplezni próbálta. A készületek során óriási építkezésbe fogtak, a mai, azóta felújított és átépített berlini stadion is ekkor készült. A versenyek egyik legsikeresebb szereplője a színes bőrű amerikai atléta, Jesse Owens volt, Magyarország az éremtáblázat harmadik helyén végzett.

Hitler engedményeket tett

Az olimpiarendezés jogát 1931-ben ítélte Németországnak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Amikor 1933-ban hatalomra jutottak a nemzetiszocialisták, többen úgy gondolták, hogy más helyszínt kell választani a legfontosabb sportesemény számára. A NOB azonban a tiltakozáshullám ellenére kitartott döntése mellett, ez többek között annak volt köszönhető, hogy a német kormány megígérte a szabályzat tiszteletben tartását és a náci ideológia által üldözött csoportok részvételének lehetőségét. Ez győzte meg az addig a bojkott lehetőségét fontolgató országokat is.

Az első világháború miatt az olimpia intézményének szellemisége jelentősen átalakult. 1916-ban elmaradt az egyébként Berlinbe tervezett rendezvény, az 1920-as versenysorozatra, amit Budapest helyett Antwerpenben tartottak, nem hívták meg a háború vesztes államait és Oroszországot sem. Az olimpia a nemzetek erőfitogtatásának terepévé vált.

Adolf Hitler 1933. január 30-án lett a Német Birodalom kancellárja. A fajelmélet alapján meghozott, a zsidó, a roma és a homoszexuális embereket hátrányosan érintő törvények a sportra is kiterjedtek, az egyesületekben nem lehettek tagok, csak az árják. Ez persze az olimpiára való felkészülésüket is jócskán megnehezítette.

Óriási sportkomplexum

Németország semmilyen forrást nem sajnálva készült az 1936-os olimpiára, a szervezésben kulcsfontosságú szerep jutott Joseph Goebbels propagandaminisztériumának. Hitler egy sportkomplexum, a Reichssportfield létesítését rendelte el, benne egy teljesen új stadionnal, ami a korábbi nemzeti stadion és lóversenypálya elbontásával járt.

Az építkezés 1934-től két éven át megfeszített tempóban, pénzt nem sajnálva, folyamatos lemaradásban zajlott. A legfőbb létesítmények az Olimpiastadion, a Maifeld és a Waldbühne amfiteátrum voltak. A 77 méteres harangtoronyról, ami később elpusztult a világháborúban, be lehetett látni az egész várost. Az építési vállalatokat kötelezték, hogy csak német állampolgárságú, árja munkásokat alkalmazzanak. 1935 áprilisában körülbelül 1500-an dolgoztak az építkezéseken. A propagandasajtó a német emberek precíz munkavégzését az egyiptomi piramisépítőkéhez hasonlította. Ma sem tudni pontosan, hogy mennyi pénzt emésztett fel a 110 ezer férőhelyes stadion felhúzása, a források többnyire 27 millió márkáról beszélnek. Természetesen külön VIP-szektort, díszpáholyt is kialakítottak Hitler és fontos politikai szövetségesei, vendégei számára.

Berlin utcáin mindenfelé horogkeresztes és olimpiai zászlókat lógattak ki, a hirdetéseken az ideális embertípust megjelenítő ábrázolások a német sportolók erejét és az ókori kultúrával való kapcsolatát voltak hivatottak reprezentálni. A városból ideiglenesen eltüntették a zsidóellenes feliratokat.

Újdonságok az olimpián

Az 1936-os olimpia több újítást is bevezetett, ezek közül a leghíresebb a fáklyafutás, amely során több mint 3400 egymást váltó atléta juttatta el a fáklyát Olümpiából hét országon, köztük Magyarországon át a rendezvény helyszínére. A hazai híradó beszámolt róla, hogy „Magyarországon át Horgostól Oroszvárig vezet a fáklyás staféta útja.”   

A fáklya a megnyitó napján, augusztus 1-én érkezett meg Berlinbe, Hitler-Jugend- és SA-tagok őrizetében. Az utolsó befutó, aki a stadionban meggyújtotta az oltárt, a német atléta, Fritz Schilgen volt. A megnyitóünnepség szintén újdonságnak számított, Hitler nem tarthatott rajta beszédet, csak a játékok kezdetét jelenthette be, ugyanakkor megérkezését igen hatásosra komponálták.

A versenyeken 49 nemzet közel 4000 sportolója küzdött, első alkalommal szerepelt a sportágak között a kézi- és a kosárlabda, valamint a kajak-kenu. Az eseményeket az olimpiák történetében először televízión is közvetítették. Az események megörökítése a propaganda szempontjából is fontos volt, Leni Riefenstahl rendező vezetésével kétrészes dokumentumfilm készült az olimpiáról, a korban kifejezetten modernnek számító megoldások használatával. A rádiós közvetítésekre is különösen nagy hangsúlyt fektettek, Magyarországon is izgulhattak a sportolókért, például a 100 méteres gyorsúszáson aranyérmet szerző Csík Ferencért a készülékeket, illetve Pluhár István tudósításait hallgatók. 

 A rendező ország számára nagyon jól alakultak az eredmények, az éremtábla tetején végeztek 89 éremmel, melyből 33 arany volt. A német delegációban a NOB nyomására zsidó származású versenyzőt is szerepeltetniük kellett, így került képbe az édesapja révén félig zsidó, már az Egyesült Államokban élő tőrvívó Helen Mayer, aki ezüstérmes lett az olimpián, miután kikapott az egyébként hasonlóan zsidó származású Elek Ilonától, aki a magyar sport első női aranyérmese.

Az egész rendezvény egyik legsikeresebb versenyzője pedig a színes bőrű Jesse Owens atléta volt, aki négy aranyérmet szerzett, és több rekordot is felállított.

Lerombolni vagy átalakítani?

Az olimpiáról a külföldi lapok, köztük a The New York Times is elismerően szóltak, többen reménykedtek abban, hogy a németek valóban változtatnak a politikájukon, de a történelem nem őket igazolta. A második világháborút követően a stadion lett a britek főhadiszállása, 1994-ig voltak jelen a környéken, közben több átalakítást végrehajtottak. A stadionban és a Maifielden is focimeccseket tartottak.

A '90-es évek végén a berliniek körében parázs vita bontakozott ki arról, hogy mi legyen a múlt sötét nyomait magán viselő épület sorsa. Többen az elpusztítását látták célszerűnek, mások azt gondolták, hogy a legjobb az lesz, ha hagyják, hogy az enyészeté legyen (az olimpiai falu több épületével ez történt), végül a felújítás mellett döntöttek. A stadion átalakított, felújított épülete még évtizedekkel később is vitákat generált, a 2002-es korszerűsítési munkálatok során pedig második világháborús bombára bukkantak az egyik ülés alatt.

Így néz ki most a Harmadik Birodalom hírhedt Sasfészke

A Sasfészek, amely egykor a Harmadik Birodalom kiemelt diplomáciai jelentőségű építménye volt, napjainkban a Bajor-Alpok kedvelt kilátópontja, ahol a bajor konyha legjavát felvonultató étterem működik. 

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia/Martijn Mureau.)

• történelem
• berlin
• olimpia
• 1936-os berlini olimpia
• hitler
• Utazás