A stewardess, aki hihetetlen módon túlélt egy 10 ezer méteres zuhanást: Jugoszlávia hősnője lett

Sok érdekes és sokszor tragikus eset született már a repülés történelmének több mint száz éve alatt, Vesna Vulović története azonban több szempontból is különleges. A stewardessként dolgozó nő ugyanis még a Guinness-rekordok Könyvébe is bekerült a legmagasabbról ejtőernyő nélkül túlélt zuhanásért, amit azóta sem döntött meg senki.

A Szerbiában született nő Londonba ment tanulni, hogy fejlessze angol nyelvtudását, itt fedezte fel, hogy mennyire szeret utazni. Úgy döntött, légiutas-kísérő lesz, és 1971-ben a JAT Airways jugoszláv légitársasághoz jelentkezett. Mivel egész életében küzdött az alacsony vérnyomással, ezért kevés esély volt rá, hogy átmegy az orvosi alkalmassági vizsgán, azonban sok kávéval elterelte a figyelmet a problémáról, így felvették a céghez.

A tragédia, ami mindent megváltoztatott

Vesna 22 éves volt, amikor mindössze nyolc hónapnyi munka után a  JAT 367-es járatára osztották be 1972. január 26-án, ami Stockholmból Belgrádba repült. A történetben a legfurcsább, hogy rajta sem kellett volna lennie a gépen, mivel összekeverték egy másik stewardessel, akit szintén Vesnának hívtak. Bár tudott a tévedésről, úgy döntött, mégis felszáll a gépre. Délután 14:30-kor landoltak a koppenhágai repülőtéren, hogy tankoljanak, majd folytatták az útjukat. 

A 367-es járat 15:15-kor szállt fel Koppenhágából, majd 45 perccel később, 16:01-kor egy poggyászbomba felrobbant a raktérben. A repülőgépet azonnal darabjaira szedte, a pilóták nem tudtak mit tenni. Az utasok közül sokan már a robbanásban meghaltak, míg mások a nyomáskülönbség és a zuhanás miatt veszítették életüket. Vesnát szerencséjére egy kiszolgálókocsi beszorította a törzs hátsó részébe, ami elszakadt a jármű többi részétől. A törzs Vesnával együtt a repülőgép utazómagasságáról, 10 ezer méterről a talaj felé zuhant. A repülőgép roncsai a csehszlovákiai Srbska-Kamenice falu felé tartottak, ahol a fák és hó tompították a becsapódást. A 28 főnyi utasból és személyzetből csak ő élte túl a tragédiát.

Egy helyi férfi, Bruno Honke talált rá a stewardessre, miután szemtanúja volt, ahogy a roncs a földbe csapódott. Valójában nem számított arra, hogy túlélőket talál, de úgy döntött, átkutatja a roncsokat, amikor kiabálásra lett figyelmes. Ekkor bukkant rá a vérrel borított Vesnára, aki még mindig lélegzett, és súlyos fájdalmai voltak. Bruno a II. világháború alatt a német hadseregben volt orvos, így sikerült életben tartania a stewardesst, amíg a hatóságok be nem szállították a kórházba.

Egy nappal a baleset után egy horvát nacionalista felhívott egy svéd újságot, és azt állította, hogy ő volt az, aki felrobbantotta a repülőgépet. Soha nem tartóztatták le, de több helyen is szigorították a csomagfeladási kritériumokat az eset után. A horvát nacionalisták 1962 és 1982 között több mint 128 terrortámadást hajtottak végre jugoszláv katonai és polgári gépek ellen, emiatt Vesna kórházi szobáját a rendőrség folyamatosan őrizte, hogy a támadás mögött álló személy ne kísérelje meg befejezni a munkát.

A tragédia utóélete

A kórházba érve az orvosok megállapították, hogy eltört és bevérzett a koponyája, több bordája, a medencecsontja, mindkét lába, három csigolyája szintén eltört. Csoda volt, hogy életben maradt, az orvosok szerint ennek az lehetett az oka, hogy alacsony vérnyomása miatt azonnal elájult, így megkímélte a szívét és az izmait. Rengeteg műtét várt rá, tíz hónappal a baleset után azonban újra talpra tudott állni. A gyors felépülésének és a tragédia idején jelentkező amnéziának köszönhetően ezután sem félt a repüléstől, és 1972 végén már újra stewardessként szeretett volna dolgozni. 

Ekkor azonban már igazi hírességnek számított Jugoszláviában, és Srbska-Kamenice díszpolgára is lett. Hírneve nyugtalanította a légitársaságot amiatt, hogy milyen következményekkel járhat, ha ismét repülőre ültetik, és esetleg megijeszti az utasokat, ehelyett egy asztali munkát kapott, ahol kereskedelmi szerződésekről tárgyalt. 1977-ben férjhez ment, akivel a gyerekvállalás mellett döntöttek, ám egy méhen kívüli terhesség miatt majdnem életét vesztette, így soha nem lettek szülők.

1985-ben Londonban Paul McCartney-tól megkapta a Guinness-rekordok Könyvének a legmagasabbról ejtőernyő nélkül túlélt zuhanásért járó kitüntetését, élete azonban egyre rosszabbul alakult. 1990-ben elváltak férjével, a légitársaságtól is kirúgták politikai állásfoglalása miatt, láncdohányos volt, és soha nem tudta igazán megemészteni, hogy ő élte túl egyedül a tragédiát. Élete végén 300 eurós nyugdíjból élt egy lepukkant belgrádi lakásban. 2016 decemberében, 66 éves korában barátai nagyon aggódtak érte, mivel nem válaszolt a telefonhívásokra. December 23-án lakatosok erőszakkal kinyitották a lakása ajtaját, és megtalálták a holttestét. Halálának oka ismeretlen, de barátai azt állítják, hogy a halálát megelőző években szívbetegségekkel küszködött.

Milyen volt a 60-as, 70-es években Malév-gépeken utazni? 

Mintha csak tegnap lett volna, hogy a Malév-gépek felszálltak a Ferihegyi repülőtérről, és mogyorót ropogtatva néztünk ki az ablakokon.

(Borítókép forrása: BukowskyDrunk / Twitter)

• repülés
• repülőgép szerencsétlenség
• stewardess
• légiutaskísérő
• történelem
• Terasz