A harmónia egyetlen titka: szeresd azt a nőt, akit reggelenként a tükörben látsz

Interjú Tari Annamáriával

Nem kell tökéletesnek lenni.

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Az úgynevezett Y generáció, azaz a huszon- és harmincévesek már a számítógépes világba születtek bele. Sok tekintetben többet tudnak szüleiknél és idősebb főnökeiknél, és megtanulták azt is, hogy a siker, a karrier és a pénz a fogyasztói társadalomban elsőrendű fontossággal bír. Mindemellett sokan vágynának biztonságot adó érzelmekre - ám e tekintetben nemritkán vakvágányra futnak. Tari Annamária legújabb, Y generáció című könyvében e korosztály tipikus problémáit járja körül, és igyekszik használható tanácsokat adni ezek megoldására.

- Az Y generáció tagjai már a netes világba születtek bele - számukra természetes, hogy chaten, blogon azonnal megosztják élményeiket egy szűkebb vagy tágabb körrel. Ám ez a fajta kiszelepelés legalább akkora hátrány is, mint előny, mivel ily módon nem marad idejük a történtek feldolgozására. Milyen hatással lehet ez emberi kapcsolataikra, különösen a párkapcsolatukra nézve?

- Ilyenkor valójában a konfliktusok, sérelmek, bármilyen lelki katarzis azonnali kilövéséről van szó, amit én érzelmi inkontinenciának neveztem el. Az illető csak átereszti önmagán a történteket, amivel ugyan rövid időn belül megszabadul a kínzó szorongástól vagy feszültségtől, hosszú távra azonban nem nyer megnyugvást. Az ehhez szükséges megértés és feloldás ugyanis időigényes lélektani munka, ami alatt jó, ha magában tartja ezeket a lelki tartalmakat, még akkor is, ha ez átmenetileg további szorongással és feszültséggel jár. Mindemellett az, aki tíz percen belül négy emberrel oszt meg egy konfliktust, és szinte egyidejűleg vár vigasztalást, bátorítást, tanácsot ettől a négy embertől, éppen a legfontosabbat mulasztja el: a saját megoldásának a megkeresését. Mások hozzászólásai látszólag jól jöhetnek, akár a megoldáshoz is elvezethetnek - ezek azonban az ő megoldásaik.

A saját életünkben a saját személyiségünkkel a saját megoldó képleteinket kell megkeresnünk, a saját önértékelésünk alapján. Ellenkező esetben könnyen megtörténhet, hogy a konfliktusok felgyűlnek, és egyszerre robbannak, méghozzá nagyot.

Férfiak szoktak panaszkodni, hogy a nők gyakran egymást tüzelik, emiatt előfordul, hogy párjuk baráti nyomás hatására, felfokozott indulati állapotban nyilvánul meg. Ritkán azt is lehet hallani, hogy egy nő nem beszél a barátnőinek a társával való konfliktusairól, hogy ne kelljen szégyellnie magát utólag, ha nem fogadja meg azok tanácsait.

Az élet minden területén dúl bennünk a megfelelési vágy, sokszor vért izzadva próbálunk kézben tartani mindent, folyamatosan szorongva, miközben a közösségi oldalakról is a tökéletesség csillogó képe köszön vissza, frusztrációnkat ezzel is erősítve. De vajon mi történik, ha az élet minden területén görcsösen igyekszünk megfelelni? Valóban az az erős, aki egyszerre akar kézben tartani mindent?

Tari Annamária pszichoterapeuta Szily Nórával beszélget női sztereotípiákról, megfelelési vágyról és egy teljesebb élet lehetőségéről a Femina Klub legújabb estjén.

Időpont: 2017. február 18. 18 óra
Helyszín: Thália Színház, Mikroszkóp színpad
Bővebb információ ide kattintva olvasható »
JEGYEK KIZÁRÓLAG ONLINE, KORLÁTOZOTT SZÁMBAN ITT ÉRHETŐEK EL »


- Tehát a rögösebb út visz el a valódi megoldáshoz - ám bizonyára nem könnyű átállnia egy kevésbé kíméletes üzemmódra annak, aki hozzászokott az azonnalisághoz és a viszonylagos fájdalommentésséghez…

- Ez az új virtuális életforma, a trenddel pedig nagyon nehéz szembemenni, ami már a 19 és 27-28 év közötti korosztálynál is így van, a tinédzserek esetében pedig még inkább igaz. Minél fiatalabb valaki, annál inkább szükség van arra, hogy az önértékelése biztos lábakon álljon.

- Elérheti ezt valaki úgymond a saját hatáskörében, vagy célszerű szakember segítségét igénybe venni?

- Az önértékelésen akkor lehet javítani, ha az illetőnek korrekt baráti kapcsolatai vannak, ha jó a viszonya a családjával, mivel ekkor a kívülről kapott visszajelzések olyan tükröt tartanak neki, amire támaszkodni tud. Sok embernek - főként nőknek - azonban olyannyira negatív az énképe, hogy a környezet hiába is próbálja meggyőzni például arról, hogy jól néz ki vagy tehetséges. Látszólag tudomásul veszi a mondottakat, de legbelül továbbra is az ellenkezőjét gondolja. Persze ennek is megvannak a súlyossági fokai, ám, ha szakadék van a kép, amit az illető önmagáról kialakított, illetve a között, amilyennek a környezete látja őt, érdemes szakemberhez fordulni.

Mire vágyik a férfi a párkapcsolatban?

Nézegess képeket!

Elolvasom

- Hallani olyan boldog párokról, akik a neten találtak egymásra, ám nem kevesen akadnak olyanok is, akik saját bevallásuk szerint rendre őrültekbe botlanak a társkereső portálokon. Vajon ők mit csinálnak rosszul?

- A netes ismerkedés titka, amit jó, ha megértünk, az, hogy az online személyiség nem egyezik meg a valóságossal. Előbbi elmegy a szociális megfelelés irányába - az emberek kicsit szebbet, jobbat írnak magukról, így igyekeznek vonzóbbá tenni magukat. Ráadásul a reglapokon való pár mondatos bemutatkozás valójában egy nagyon sűrített énmegjelenítés, az pedig, aki olvassa, a maga kontextusában értelmezi. Az egyes szavak jelentéstartománya ugyanis nem feltétlenül egyezik két ember esetében, például az, hogy „jó humorom van”, mást és mást jelenthet számukra. Mindemellett a netes kommunikáció nem beszélgetés, hanem szövegek írása és olvasása - hiszen a beszélgetés valós térben zajlik, a fizikailag is jelen lévő felek látják és hallják egymást, miközben a mimika és a gesztusok is fontos szerepet játszanak.

A fentiek fényében nem ritka, hogy a hetek óta levelező emberek egyik döbbenetből a másikba esnek, amikor végre leülnek egymással szemben. Az a nő, aki állandóan a saját érdekeit szem előtt tartó, el nem köteleződő férfiakat fog ki, kötődéseit tekintve problémás személy. A normális férfiak fölött átsiklik, mert azok középszerűnek tűnnek számára, és a különlegeset keresi - amit aztán a nárcizmus különböző súlyosságú változataiban talál meg. Éppen azokra a kiugró vonásokra kapja fel a fejét, amelyek aztán elintézik, hogy ne legyen kapcsolata.

Tari Annamária: Y generáció
Tari Annamária szerint világunk változásait nem csupán értelmi, hanem érzelmi eszközökkel is követni kell. A szerző évek óta foglalkozik a modern életben tapasztalható pszichés jelenségekkel és a személyiség működésének változásaival.

Könyvében a pszichológia felismeréseit igyekszik ötvözni a klinikumban tapasztalható mai változásokkal - például az étkezési zavarok átalakulása, munkahelyi, párkapcsolati problémák -, és megpróbál használható megoldásokat, stratégiákat kínálni a régi és új nemzedékek közötti szakadékok áthidalására. A könyvet megrendelheted itt.

Gondot jelenthet az is, hogy a nők hajlamosak túl korán fantáziálni, illetve kötődni a férfihoz. Már az első randin látják, amint öt év múlva a gyerekeikért megy az óvodába az a pasi, akivel még annyit sem tudnak egymásról, kinek mi a kedvenc étele. A férfiak nem fantáziálnak és kötődnek idő előtt, vagy, ha mégis, igyekeznek kordában tartani magukat.

Mindenkinek legyen gyanús, ha a férfi már a második randin azt tervezi, két év múlva hová mennek majd együtt nyaralni, ez esetben ugyanis egy túlpörgetett érzelmi folyamatról van szó. A kapcsolatnak lassan, ráérősen kell alakulnia, hogy a felek megismerjék egymást, hosszabb távon pedig akkor fog működni, ha a két embernek vannak közös pontjai, és egyiküknek sincs baja az elköteleződéssel.

- Manapság a nők helyzete bizonyos szempontból még nehezebb, mint a férfiaké. Ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak, meg kell erősíteniük bizonyos férfias vonásaikat, miközben a női vonzerejük csökken, így hátrányba kerülhetnek a párkeresésben. Feloldható-e valamiképpen ez a fajta ellentmondás?

- A mai rohanó életben egy nőnek szét kell szakadnia - jó döntést kell hoznia, hogy mikor figyeljen a karrierjére, és mikor a magánéletére. Van egy alapvető kép a nőről, miszerint kedves, gyengéd, őrzi a házi tűzhelyt, gondoskodik a gyerekről, vacsorát főz a férjének, és még számos további közhelyet fel lehetne sorolni. Ezzel szemben a 21. századi, dolgozó nő - főleg, ha egy multinacionális cég alkalmazottja - kemény, határozott, céljaiban és stratégiáiban önmegvalósító és persze sikeres.

Manapság a nemi szerepek kicsit csúszkálnak - ha a nő egy pillanatra megfeledkezik magáról, ő rendel az étteremben, vagy kipattan a kocsiból, mielőtt kinyitották volna neki az ajtót, mert már rég leszokott róla, hogy ezt valakitől megkapja. De ugyanígy leszokhatott arról is, hogy kedves és gyengéd legyen, mert fél, hogy kihasználják. Mindehhez hozzájön még a fogyasztói társadalom intézményesült nyomása: nem lehet karikás szeműnek, túlsúlyosnak, szorongónak és főként sikertelennek lenni, mert a médiából érkező elvárás a tökéletes külső, a magabiztosság, no meg a sikeresség.

Nagyon komoly erő kell ahhoz, hogy valaki a kettőt együtt megvalósítsa - sokaknak nem is sikerül. Ilyenkor vagy az a tanács, hogy az illető nőiesedjen vissza, vagy az, hogy higgye el: nem az a pár kiló felesleg vagy néhány ránc a lényeg, hanem a külső-belső harmónia. Ami pedig egyetlenegy, de nagyon fontos dolgot jelent: azt, hogy eléggé szeresse azt a nőt, akit reggelenként a tükörben lát.

- Manapság egyre többen vannak azok a női csoportok, amelyek a nőiség külső-belső jegyeinek megerősítésével igyekszenek segíteni tagjaikat abban, hogy visszataláljanak magukhoz. A szakember szemével nézve hatékonyak ezek a közösségek?

- Ennek kapcsán két probléma merülhet fel. Az egyik az, hogy nagyon negatív énkép esetén évekbe telhet, mire az illető a csoport révén javítani tud a helyzeten. A másik pedig az, hogy ezek a csoportok általában a katarzis erejével akarnak hatni, ami egy átfutó jó érzést eredményezhet ugyan, ám ez idővel visszahullámzik a kiindulási pontra. Egy női csoport akkor lehet eredményes, ha egyfajta sorstársi közösségként működve védelmet nyújt a tagjainak, és nem siklik ki egy némiképp agresszív irányba, miszerint „nő vagyok, és ezt meg is mutatom”, ez ugyanis az eredeti célkitűzéssel ellentétes hatást válthat ki.

- Miközben a nők férfiasodnak, a férfiak nőiesednek. Az elmúlt években megjelentek a David Beckham stílusú metroszexuálisok, miközben szép számmal akadnak retroszexuálisok is, akik külső-belső jegyeikben a hagyományos férfiképnek felelnek meg. Mi, nők pedig a kettőt egyesítő vámpírokért rajongunk. Talán az a baj, hogy mindent akarunk egyszerre?

- Az is baj, hogy mindent akarunk, meg az is, hogy mindent azonnal. Így működik a fogyasztói társadalom, aminek hatására mindenki önösebbé válik, mint amilyen egyébként lenne - más kérdés, hogy tesz-e valamit az illető azért, amire vágyik.

Ez a fajta énérvényesítés felfedezhető a metroszexualitásban, de abban is, hogy az emberek félelmét megjelenítő hiedelemvilág vérszívó koporsólakója mind inkább imponáló alakká válik a nők szemében - pár éve még csak a tinédzserlányok rajongtak érte, ma már a családanyák is. A vámpírkultuszban a meseszerűség is jelen van, mivel a realitás sokaknak nem elég jó. Hozzáteszem, hogy a mesékre szükség van, hiszen a gyerekek ezekből tanulják meg többek között az emberi kapcsolatok és a világ működését - vagyis inkább csak tanulták, mert manapság egyre kevesebb mesét olvasnak. Mese minden film és regény is, melynek szereplőivel azonosulni tudunk, érzelmileg megérint minket. Nem mindegy azonban, hogy a főhős honnan jön, milyen tulajdonságokkal rendelkezik, mit ígér, vagy éppen mivel hiteget.

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. Podcast-sorozatunk legújabb részében a testpozitivitás került terítékre. Tényleg építő jellegű vagy egyre egészségtelenebb a body positivity mozgalom? Mitől függ a testünkkel való viszonyunk? Miért mennek általában a nők plasztikáztatni?

Promóció

Valaki azt mondta, hogy a vámpírfilmek és -mesék modern kori Rómeó és Júlia-történetek, melyekben két különböző világból érkezett személy próbál valamit közösen létrehozni. A nők egyre inkább a másik világból érkezett férfiakra vágynak, akiket a könyvek és a filmek a tökéletesség megtestesítőjeként mutatnak be, miközben úgy érzik, hogy az, aki a konyhában van, nem olyan - pedig ő a valóság, vele kellene valamit kezdeni ahelyett, hogy kiszolgáltatott érzelmi állapotban a mesével helyettesítjük a valóságot.

Ezt is szeretjük