Így éltek az utolsó ismert Neander-völgyi emberek: ékszereket készítettek, szívesen festettek
A régészek számos olyan leletet fedeztek fel Gibraltár területén, melyek az utolsó Neander-völgyiek életmódjáról árulkodnak.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Világszerte számos helyen bukkantak már a 200-250 ezer évvel ezelőtt megjelent Neander-völgyiektől származó nyomokra és leletekre. Ezek közös jellemzője, hogy egyikük sem fiatalabb, mint 28 ezer év, vagyis a Neander-völgyiek létezése csak eddig a pontig bizonyítható. Mi történhetett velük ezután?
Ez a kérdés archeológusberkekben hosszú ideje vita tárgyát képezi, és mindmáig nem született megdönthetetlen bizonyítékkal bíró, egyértelmű válasz. Egyesek szerint kihaltak, de vannak, akik azt mondják, más emberi faj, illetve alfaj embercsoportjához csatlakoztak, lassanként beolvadva közéjük. Akármi is történt a Neander-völgyiekkel, legalább ennyire érdekes kérdést jelent, hogy hogyan éltek abban az időben, hiszen az akkori nyomaik jelentik az utolsó információmorzsákat, amiket hátrahagytak magukról.
Így éltek az utolsó Neander-völgyiek
Akkori csoportjaik Gibraltár területén keresték az élet lehetőségeit. A felfedezett nyomok alapján több ottani barlang is lakhelyükként szolgálhatott, így a termetes Gorham-barlang is, mely 1848-as felderítése óta jelentős ásatási helyszínné vált, és a terület kisebb barlangjaival - Vanguard, Hiéna, Bennett, Martin's, Kecskeszőr ikerbarlangok - egyetemben számos érdekességet árult el az utolsó Neander-völgyiek életmódjáról. Például azt, hogy sok tekintetben a mai emberekhez hasonlóan éltek: egyebek mellett ékszereket készítettek, és szívesen festettek is.
A terület Clive Finlayson, a Gibraltári Múzeum archeológiai igazgatója szerint olyan volt, mint egyfajta város, ahol kisebb szubpopulációkban éltek az emberek. Az európai Neander-völgyiek itt éltek legnagyobb számban együtt. A képen a Gorham-barlang látható.
Hatalmas - csak a bejárata 40x70 méteres - és biztonságot adó lakhely lehetett: elülső része világosabb, közvetlen rálátással az óceánra, hátulsó, védelmet és pihenési lehetőséget adó részét pedig sötétebb kamrák alkotják.
1848-ban fedezték fel a barlangban az első teljes Neander-völgyi-csontvázat, majd a későbbiekben további hetet. A képen az egyik koponya, illetve egy gyermektejfog a lelőhelyről.
A Gorham-barlang védettségének köszönhetően rengeteg leletet megőrzött. Emberi és állati csontokon túl nyél nélküli, pattintott kőeszközöket is találtak, melyeket a prédák húsának és bőrének feldolgozására, eszközkészítéshez és tűz gyújtására használhattak.
Számos állati csontmaradvány is előkerült a lelőhelyen: vízi emlősöké (bal példa), szárazföldi állatoké, illetve madaraké (jobb példák) is. Felületükön vágás- és fognyomok találhatók.
Mintegy 150-féle madár maradványait számolták meg a Gorham-barlangban. Valószínűleg nem mindig táplálkozási céllal fogták meg őket, mivel az elejtett madarak közt akadt kellemetlenebb, savas húsú is. A sasokat és a keselyűket látványos tollazatukért, ékszeralapanyagként vadászhatták.
A szokás nem volt új keletű, sőt: ezek a horvátországi, Neander-völgyiek készítette saskaromékszer-maradványok 130 ezer évesek.
Finlayson szerint a Neander-völgyiek úszni is tudtak, mivel a barlangban talált csontok között delfinek és egyéb tengeri élőlények maradványait is megtalálták, ezeket pedig csakis a vízben lehetett elejteni.
Az állaticsont-leletek alapján gyapjas orrszarvúra, gyapjas mamutra, hegyi kecskére és szarvasra is vadásztak. A rajzon egy gyapjas orrszarvú látható.
Több művészeti alkotást is hátrahagytak. Balra látható a Neander-völgyi hashtagként emlegetett, kettőskereszt-szerű vésés, jobbra pedig egy szarvasagancsot és egy emberi kezet megörökítő festmény.
Az ékszerkészítő, alkotó Neander-völgyiek valószínűsíthetően beszéltek is: a beszédben kulcsfontosságú nyelvcsontjuk ugyanis pont úgy működhetett, mint a mai emberé, és hasonlóan is használhatták azt. Nyelvük meglétének bizonyítéka a művészetük is, hiszen mindkét dolog szimbólumokon alapszik.
OLVASD EL EZT IS!
