Több sorozatgyilkosság is volt a vidéki kisvárosban. Átok sújthatja ezt a helyet?

A Thália Színház április 23-án mutatja be A nagy kézrablás című fekete komédiát. Ennek kapcsán kérdeztük a darab egyik szereplőjét, Bán Bálintot, akivel a készülő előadáson túl egy számára fontos cimboraságról is beszélgettünk.

- Egy négyórás színházi próbáról érkeztél az interjúra, mégis inkább tűnsz feldobottnak, mintsem fáradtnak. Hogy haladtok a próbafolyamatban?

- Az első perctől kezdve elég kemény munka folyik a próbákon, ezzel együtt borzasztóan élvezzük a mostani időszakot, amiben a rendező, Radnai Márk személye is nagy szerepet játszik. Márkkal többször dolgoztam már együtt, és mi ketten a színházon túl is nagyon jó cimborák vagyunk. A szabadidőnkben is gyakran találkozunk, időnként eljárunk koccintani, vagy éppen együtt sportolunk, és közös a baráti körünk. Márkó nagyon jó barátom, maximálisan megbízom benne, és sokat adok a véleményére. Szeretek vele dolgozni, és örülök, hogy rendezőként most a Thália Színházban is lehetőséget kapott.

- Martin McDonagh-nak ez a színműve magyarországi ősbemutató. Az előadás másik érdekessége, hogy A nagy kézrablás az ír származású szerző egyetlen Amerikában játszódó darabja.

- A történet helyszíne, Spokane egy létező amerikai kisváros Washington államban: Méghozzá egy nagyon furcsa városka, ahol a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben több sorozatgyilkosság is történt, ami önmagában is hátborzongató.

- Egy vérbeli fekete komédiához pont ilyen háttér dukál.

- Már az alaphelyzet is eléggé morbid: tudniillik a darab főszereplője, akit Szervét Tibor alakít, már 27 éve keresi a levágott kezét. Az előadásnak alapvetőn képregényszerű, amolyan ködös, füstös világa lesz, úgy a díszletében, mint a jelmezekben, a hangulatában, az effektekben. Ahogy Márkó az olvasópróbán fogalmazott: ebben a történetben mintha a Sin City és a Csupasz pisztoly filmek világa találkozna egymással.

Végül is egy krimiről van szó, amiben, ha minden jól megy, akkor mi, színészek vért fogunk izzadni, végig verejtékben fogunk úszni, és a legnagyobb sokkokat és drámát kell átélnünk a színpadon, teljesen komolyan, miközben a nézők számára olyan abszurd helyzetekkel szolgálunk, amelyeken reményeink szerint könnyesre nevetik majd magukat.

- Tobyt játszod a darabban. Milyen figura a karaktered?

- Egy józanul gondolkodó, rátermett fickó. Alapvetően nem egy művelt fiú: olyan közegből jön, ahol meg kellett tanulnia két lábbal állni a földön. Az a típus, aki a jég hátán is megél. Van egy barátnője, Marilyn - Lovas Rozi -, akivel elég szenvedélyes és viszályokkal teli párkapcsolatban él. Két kallódó fiatal, akik drogdílerkedéssel keresik a mindennapi betevőjüket. A csattanót pedig a végére hagytam, Toby ugyanis egy színes bőrű srác, amit a főszereplő finoman szólva nem néz jó szemmel.

Az ötvenes éveiben járó Carmichel még mindig az - egyébként mélyen rasszista - anyjával él együtt, akinek borzasztóan szeretne megfelelni, és ennél fogva folyamatosan fajgyűlölő megjegyzéseket tesz a fiúra.

- Nem mindennapi figurák találkoznak ebben a bizonyos városszéli szállodában.

- Mind a négy karakter nagyon szélsőségesen valamilyen. Mindenkinek más a tempója, más az intenciója: ebben a történetben szándékok találkoznak, és ez a legjobb típusú színház, azt hiszem, mert itt mindenkit más szándék vezérel, amiből alapvetően összefeszülés keletkezik, megoldás viszont nem születik belőle, mert senkinek a szándéka nem tud megvalósulni - és ez rendkívül izgalmas, feszült helyzeteket hoz létre.

A darab a szerkezetéből adódóan egyszerűen nem hagyja nyugodni a nézőt: amikor már-már azt hinnénk, hogy értjük, mi a helyzet, és kezd összeállni a kép, mindig jön egy fordulat. McDonagh elképesztően csavaros aggyal, nagyon ravasz módon tartja fenn a figyelmet, és mesterien ejti rabul a nézőt másfél órán keresztül. Most azt látom, hogy egy nagyon jó humorú, vagány, dögös előadás készül, ami bevonzza majd a fiatalokat, és minden korosztály számára önfeledt szórakozást ígér.

• színház
• szervét tibor
• gyilkosság
• észak-amerika
• washington
• Terasz