5 millióan vesztek oda a katasztrófában: a túlélőknek embert kellett enniük

Gyakran hiszi azt az ember, hogy megismerte a Föld összes titkát, és a jó öreg kék bolygó már nem szolgálhat semmilyen meglepetéssel. Aztán váratlanul bekövetkezik a katasztrófa, és egy darabig megint bizonytalanságban élünk. A tudomány az ókor óta újabb és újabb módszerekkel igyekszik elejét venni a tragédiáknak, ám a természet felett sosem uralkodhatunk.

Pompei és Herculaneum: városok a hamu alatt

Közel két évezrede, időszámításunk szerint 79 augusztusában a Vezúv váratlanul kitört, és elsöpörte a föld színéről a mellette fekvő településeket.

Az ókori rómaiak egyáltalán nem tartották veszélyesnek a vulkánt, régen kialudt tűzhányónak gondolták, ezért még az oldalát is szépen művelt szántóföldekkel borították be. Aztán a hatalmas hegy hirtelen megmozdult: előbb csak porral vegyes gőz áramlott ki belőle, majd tüzes fények kezdtek el cikázni fölötte, végül pedig a szinte felrobbanó Vezúvból hullani kezdett a perzselő hamueső.

Az emberek kezdetben nem vették komolyan a bajt, haboztak, késlekedtek menekülni, egészen addig, amíg már valóban késő volt. A forró hamu hét-nyolc méter vastagságban telepedett rá Pompei-re és a tőle nem messze lévő Herculaneumra, elpusztítva mindent és mindenkit. Az emberek és állatok egy pillanat leforgása alatt vesztek oda, a tehenek még az istállóban voltak, a kenyerek a kemencében. A 18. században meginduló feltárások a hamuban megfulladt lakosokra úgy találtak rá, hogy a megkövült tetemeken rajta volt a halál pillanatában felvett testhelyzet és arckifejezés.

Szárazság és forradalom: a nagy orosz éhezés

Oroszországban az első világháború végére jelentősen visszaesett a mezőgazdasági termelés annak következtében, hogy a férfiak nagy részét elvitték katonának.

Az 1918-as győzelem kivívása után ráadásul az emberek helyzete tovább romlott, ekkor ugyanis központi utasításra vették el a parasztoktól a gabonát. Ez önmagában talán még nem is járt volna katasztrofális következményekkel, ám 1921-ben hatalmas szárazság köszöntött az országra, ami tönkretette a termést, az oroszok pedig éhezni kezdtek. Az elsősorban a Volga-Urál térségét érintő természeti csapás ötmillió ember életét követelte, bár a hatalom hivatalosan sohasem ismerte el az óriási veszteséget. A parasztok előbb csak a vetőmagot ették meg, aztán mindent, ami csak emberi fogyasztásra alkalmas volt - sok helyen a kannibalizmustól sem riadtak vissza. 1922-ben ilyen körülmények között született meg a Szovjetunió, mely csaknem háromszor annyi embert vesztett el az éhínség következtében, mint az első világháborúban.

Földrengés a víz alatt: cunami az Indiai-óceánon

2004 karácsonya az egyik legnagyobb természeti csapást hozta el az emberiség számára. Indonézia partjaitól nem messze kilences erősségű - szó szerint az egész bolygót megrázkódtató - földrengés következett be az Indiai-óceán mélyén, mely hatalmas szökőárat indított el, és szinte letarolta a szárazföld egy részét. A cunami közel 300 ezer ember halálát okozta, további egymillió indonéz, thaiföldi, indiai és srí lankai lakost pedig ki kellett telepíteni otthonából.

Az áldozatok száma azért volt ilyen magas, mert a térségben nem működött előrejelző-rendszer, illetve a helyi hatóságok sem akartak felesleges pánikot okozni a hírrel a turistaszezonban.

A több hullámban érkező szökőár húsz-harminc méteres vízfallal és 500-600 km/h-s sebességgel csapott le a partokon, és mélyen behatolt a szárazföld belsejébe is: a gondtalanul napozóknak, fürdőzőknek esélyük sem volt a menekülésre, ahogy a tengerhez közeli szállodákban lakóknak sem. A földrengés által felszabadított energia 23 ezer Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombáéval ért fel - a természet ritkán henceg ennyire az erejével...

• halál
• természet
• történelem
• természeti katasztrófa
• Terasz