Szívszorító vallomás: 20 évnyi házasság szex nélkül - Ki lehet bírni így egymás mellett?

Sokan elhiszik, amit a kamerák mutatnak nekik, pedig a csillogó és sikeres külső mögött gyakran bonyolult lelkek bújnak meg. A gyönyörű színésznők a hétköznapi életben nem feltétlenül tudnak úgy viselkedni, ahogy a filmvásznon, és a körülrajongott, híres írók élete sem feltétlenül olyan tökéletes, mint ahogyan azt az átlagember gondolja.

A következő történetek tökéletesen példázzák mindezt. Híres írók hálószobatitkai következnek, melyekről maguk az írók is őszintén vallottak.

Házasság szex nélkül

George Bernard Shaw és Charlotte Payne-Townshend, akik negyvenes éveik elején házasodtak össze, különösen jól illettek egymáshoz. Házasságukban elenyésző szerepet játszott a szenvedély, kapcsolatuk pedig megerősítette személyiségük korlátait.

Shaw szexuálisan poligám volt, aki megőrizte hidegen intellektuális és érzelmileg steril viszonyulását a nőkhöz, és hódításaival egoizmusát és hiúságát elégítette ki. Charlotte, aki félt a szextől és az anyaságtól, elnyomta testi vágyait, és lényegében véve kielégítetlen maradt. Shaw alapvetően szenvedélymentes természete lehetővé tette Charlotte számára, hogy érzelmileg és testileg érintetlen maradjon, miközben férjének fényűző életmódot és magas társadalmi helyzetet biztosított.

Shaw életrajzírója, St. John Ervine írt arról a kínos ijedelemről, melyre az író hajlamos volt, ha szexuális kapcsolatra került sor. Sokáig rémületben tartották saját érzései, melyeken azzal próbált enyhíteni, hogy nevetett rajtuk, ám ez a nevetés erőltetett volt. Élete utolsó húsz éve tele volt a nők iránt érzett félelmével, és ez a félelem Charlotte halála után valami olyasmivé vált, amit halálos rettegésnek lehet leginkább nevezni.

Bár a házasságuk nem volt boldog, amíg a feleség élt, kitartottak egymás mellett. Annak ellenére is, hogy korlátnak érezték a másikat, folyton egymással voltak elfoglalva: Shaw azzal, hogy féltékennyé tegye a feleségét, a felesége pedig azzal, hogy féltékenykedjen. Amikor Charlotte beteg lett, férje hűségesen és odaadóan ápolta. Halála után mégis így írt róla: ha nem is tudom élvezni a magányt, feleségem halála óta a magam ura vagyok, amit nagyon pihentetőnek találok. 1950. november 2-án hunyt el, hét évvel felesége után.

A művészet az őrület oltárán

Francis Scott Fitzgerald és felesége kapcsolata egészen más volt. Fitzgerald egy vidéki táncmulatságon ismerkedett meg Zelda Sayre-rel Montgomeryben, Alabamában, 1918 júliusában, ahol Zelda déli szépségként tündökölt, Scott pedig gyalogsági tisztként feszített. Rögtön vonzódni kezdtek egymáshoz, vonzalmuk erős és önimádó volt, mert Zelda olyan gyönyörű volt, mint amilyen jóképű Fitzgerald, és annyira hasonlítottak egymásra, mint két testvér.

Zelda kezdettől fogva csak irodalmi sikerei alapján értékelte Fitzgeraldot, és az írót ösztönözte a kihívás, hogy megmutassa lappangó tehetségét. Akkor jegyezte el Zeldát, amikor első regényét elfogadták, és 1920 áprilisában házasodtak össze, egy héttel a regény megjelenése után, mert a könyvet rögtön másodjára is kinyomtatták. Fitzgeraldot vonzották a lány arisztokratikus allűrjei, és szívesen tartott vele hóbortos viselkedésében.

Egyszer New York forgalmas utcáján a taxi tetején utaztak, mert olyan meleg volt, máshol alámerültek a forgalmas Union Square szökőkútjában, a színházban pedig vetkőzést imitáltak. Scott ivott, Zelda pedig hajmeresztő dolgokra volt képes, amiről Fitzgerald szívesen írt.

A hóbortok azonban idővel egyre szélsőségesebb formákat öltöttek, Scott egyre többet ivott, Zelda egyre többet költött, és a pár hamarosan teljesen eladósodott. Viszonyuk mélypontja volt Zelda első félrelépése, majd első öngyilkossági kísérlete, melyet még kettő követett.

Az életük sosem tért vissza az eredeti kerékvágásba, Zeldánál végül skizofréniát állapítottak meg, Scott pedig menthetetlenül alkoholista lett. Karrierjét ez utóbbi tény, és házasságának romba dőlése is jelentősen befolyásolta, melyet így összegzett: önmagunkat pusztítottuk el - sosem gondoltam igazán, hogy egymást döntöttük romba. Scott Fitzgerald 1940. december 21-én hunyt el Hollywoodban, Zelda 1948. március 10-én követte a túlvilágra.

Fotók: lib-1.lse.ac.uk, thegreatgatsby.weebly.com, blog.allanellenberger.com.

Cikkünk megírásában Jeffrey Meyers A szenvedélytől a széthullásig című könyve segített.

• könyv
• történelem
• szextitok
• hálószoba-titkok
• Terasz