A fasiszta uralom alatt a föld alatt élt: a Nobel-díjas Rita Levi-Montalcini alapozta meg a rák és a demencia megértését

Rita Levi-Montalcini rögös úton jutott el a Nobel-díjig, miközben ezreket inspirált és segített a tudományos karrierben.

Rita Levi-Montalcini története
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Rita Levi-Montalcini olasz–amerikai származású neurobiológus 1986-ban megosztva kapta meg a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, Stanley Cohen biokémikussal együtt a sejtnövekedési faktorok felfedezéséért. Az orvosi eredményein alapulnak a mai kutatások, amelyek a sejtnövekedést vizsgálják.

A fiatal kutató egy rögtönzött laboratóriumot hozott létre a hálószobájában, ahol varrótűkből készített szikékkel végzett kísérleteket csirkeembriókon, hogy megértse, hogyan fejlődnek az idegek.

Rita Levi-Montalcini története

A történelem során kemény, kitartó küzdelemre volt szükségük a nőknek ahhoz, hogy értelmiségi területen érvényesülhessenek egy patriarchális berendezkedésű társadalomban. Bár a 19. századtól egyre több egyetemre felvételt nyerhettek – Magyarországon 1896-tól járhattak felsőoktatásba –, később is nehezített pályán mozogtak a férfiak uralta területeken. A nők alulreprezentáltsága a tudományos, üzleti és politikai szférában egyértelműen megmutatkozik a mai napig.

Hányszor hallottuk már azt a kérdést, hogy tudunk-e említeni híres női tudósokat, amikor kiálltunk amellett, hogy nem csak a férfiaknak van helye ezekben a szakmákban? A teljes társadalomnak van abban felelőssége, hogy a berögzült káros döntéshozatali és nevelésbeli mintákon túllépjünk. A nőknek igenis helye van a tudományban, a mérnöki, a politikai vagy az orvosi pályán egyaránt. A megfelelő kérdés tehát nem az lenne, hogy hány tudósnő volt a történelem során, hanem az, hogy miért nem jutott lehetőséghez sokkal több női gondolkodó.

Évszázados szunnyadás után a fiatal nők most a saját kezük által formált jövő felé tekinthetnek.

A fenti idézet Rita Levi-Montalcini sejtbiológustól származik, aki 1909-ben Torinóban született, és a fasiszta hatalom alatt nevelkedett, Mussolini Olaszországában mint zsidó származású nő. A történelem viszontagságai között is képes volt nőként tudományos karrierbe fogni, melyben olyan sikereket ért el, amelyek a mai napig kihatnak a tudományterületére. Nehezen induló életútját diadalmasan fejezte be 103 éves korában mint az idegnövekedési faktor társfelfedezője, az olasz politika kimagasló szereplője és több száz fiatal orvost mentoráló és inspiráló kutató.

Rita Levi-Montalcini Nobel-díjas sejtbiológus, orvos, neurológus, egyetemi tanár
Rita Levi-Montalcini Nobel-díjas sejtbiológus, orvos, neurológus, egyetemi tanár
Fotó: Mondadori Portfolio / Getty Images Hungary

Levi-Montalcini a második világháború és a német megszállás alatt családjával együtt elmenekült Torinóból, először Piemontba, majd éveket töltöttek föld alatti óvóhelyeken, többek között Firenzében. A hosszú évek megpróbáltatásai közt és a családi mintázatok hálójában már fiatalon ráébredt arra, hogy nem akar a többi női rokonához hasonlóan feleség és anya lenni, hanem tanulni és saját tudományos karriert akar építeni.

 20 évesen rájöttem, hogy nem tudok alkalmazkodni az apám által elképzelt női szerephez, és engedélyt kértem tőle, hogy szakmai karrierbe kezdjek  fogalmazott egy interjúban.

Így kezdődött el számára a saját élete, amelyben hihetetlen eredményekkel igazolta az önmagába vetett hitét.

Rögös út a hálószobai laboratóriumtól a Nobel-díjig

A korszak tudósainak gyakorlatilag fogalmuk sem volt arról, hogy az embrionális sejtek hogyan építik fel a más sejtekkel való bonyolult kapcsolatok rácshálóját. Egészen addig, míg dr. Levi-Montalcini a második világháború alatt a torinói házának hálószobájában elkezdte tanulmányozni a csirkeembriókat.

Az életben soha nem szabad feladni, átadni magunkat a középszerűségnek, ki kell mozdulni a megszokás és a beletörődés szürke zónájából. Az embernek bátorságot kell gyűjtenie a lázadáshoz.

Éveken át kitartóan tanulmányozta dr. Viktor Hamburgerrel a washingtoni egyetemen a sejtek növekedését és az azokat befolyásoló kémiai folyamatokat, míg végül felfedeztek egy fehérjét, amely a sejtekből felszabadulva stimulálja az idegek növekedését az idegrendszerben. A háború vége felé rövid ideig önkéntes orvosként dolgozott a szövetséges hadseregeknél, ahol tífuszos és más fertőző betegeket gyógyított a menekülttáborokban.

Rita Levi-Montalcini 1986-ban a lakásán tartott ünnepségen, a Nobel-díj átadásának estéjén
Rita Levi-Montalcini 1986-ban a lakásán tartott ünnepségen, a Nobel-díj átadásának estéjén
Fotó: Edoardo Fornaciari / Getty Images Hungary

Eredetileg egy féléves megbízást kapott az amerikai egyetemtől, de végül az 1947-ben megkezdett közös munka több évig tartott. 1956-ban aztán docensként, 1958-ban professzorként dolgozott az egyetemen, majd 1978-ban emeritált. A hatvanas években Rómában egy tudományos központ kiépítésébe fogott. 1969-től majd egy évtizedig az olasz Nemzeti Tudományos Tanács Sejtbiológiai Intézetének volt igazgatója.

Nyugdíjasként is meghatározó szerepet vállalt a tudományos életben

1986-ban Levi-Montalcini kollégájával, Stanley Cohennel megosztva megkapta az orvosi Nobel-díjat az idegnövekedési faktor felfedezéséért. A díjat az 1952-ben tett felfedezése alapján ítélték neki, miszerint az egerekből származó, csirkeembriókba átültetett tumorok a csirkeembrió idegrendszerének erőteljes növekedését idézik elő.

Ez a felfedezése a későbbi orvostudományi kutatásokban a rák és a demencia természetének megismerését is megalapozta. Az elsők között határozta meg a hízósejtek jelentőségét a humán patológiában, és azonosította a Palmitoil-etanolamid (PEA) endogén vegyületet. A PEA segíti a szervezet gyulladásos folyamatainak szabályozását, így megelőzi az ideggyulladást, és enyhíti a neurodegeneratív betegségek tüneteit, például az Alzheimer-kórét.

Rita Levi-Montalcini nyugdíjas éveiben is aktív tudományos és társadalmi életet élt. A fotó a századik születésnapi ünnepségén készült.
Rita Levi-Montalcini nyugdíjas éveiben is aktív tudományos és társadalmi életet élt. A fotó a századik születésnapi ünnepségén készült.
Fotó: Alessandra Benedetti - Corbis / Getty Images Hungary

2002-ben, nyugdíjaskorában is aktív tagja maradt a tudományos életnek, ebben az évben alapította az Európai Agykutató Intézetet (European Brain Research Institute). Miután a hazájában többször is kitiltották az egyetemekről, és ellehetetlenítették a munkáját a fasiszta rendszer alatt, végül 2001-ben a legmagasabb állami kitüntetéssel honorálták, és az olasz szenátus örökös tagjának választották. Politikai feladatait ugyanolyan felelősségteljesen látta el, mint biológusi munkáját. 1974-től a vatikáni Pápai Tudományos Akadémiának (Pontificia Accademia delle Scienze) is tagja lett.

A nőknek, akik megváltoztatták a világot, soha nem kell mást megmutatniuk, mint a saját intelligenciájukat.

Miután maga is sok akadállyal szembesült, Rita Levi-Montalcini karrierje második felében nagyrészt azzal foglalkozott, hogy más tudósok számára is biztosítsa a pénzhez, felszerelésekhez és támogatáshoz való hozzáférést. A munkássága, a társadalmi szerepvállalása és tudományos karrierje a mai napig igazolása és inspirációja minden nőnek, aki a kutatói életpályát választja.

Máig kevesen ismerik a NASA egykori női különítményét: emberi számítógépként tekintettek rájuk

Hihetetlenül sokat köszönhet az űrkutatás a rakétalányoknak.

Elolvasom

(Felhasznált képek forrása: Getty Images Hungary)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük