Máig kevesen ismerik a NASA egykori női különítményét: emberi számítógépként tekintettek rájuk

Hihetetlenül sokat köszönhet az űrkutatás a rakétalányoknak.

Rakétalányok története
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Ma már szerencsére egyre több területen töltenek be fontos szerepet a nők, így a tudomány világában is számos elismert és eredményes hölgy vetette már meg a lábát. Az ide vezető út azonban nem volt könnyű, hiszen hosszú évszázados berögződésekkel kellett szembenézniük azoknak, akik ezt a pályát választották.

Az 1940-es, ’50-es évek Amerikájában nagy változás jött a családok életébe: a háború után a férfiak visszatértek a munkához, a nőknek pedig nem kellett már a gyárban dolgozniuk, így a legtöbben tökéletes mintafeleséggé váltak. Ám voltak olyanok, akik szembementek az árral, és abban a korban szokatlan módon a tudomány felé vették az irányt.

A rakétalányok története

Bár a NASA hivatalosan 1958-ban alakult, már sokkal korábban elkezdték a kisebb-nagyobb kutatásokat, hogy egyszer majd egy ember építette tárgy kerüljön a világűrbe. A rakétalányok történetére egészen véletlenül bukkant rá Nathalia Holt mikrobiológus és író, aki csak a babaneveket nézegette, és az érdekelte, hogy mennyire passzol egymáshoz az Eleanor és a Frances név. Ekkor bukkant rá Eleanor Frances Helin csillagászra, a NASA korai alkalmazottjára, és a sok nő közül az egyikre, aki segített a férfiaknak megvalósítani a nagy amerikai álmot. A rakétalányoknak nevezett női tudóscsoport olyannyira nem maradt meg a köztudatban, hogy az ott dolgozó női munkatársakat az ügynökség maga sem tudta azonosítani saját levéltári fotóikon.

Rakétalányok 1953-ban.
Rakétalányok 1953-ban.
Fotó: NASA / JPL-Caltech

A ’40-es években egy csillagászokból és matematikusokból álló női csoportot hoztak létre, akik az űrrepülés kidolgozásában segítettek. Mivel abban az időben nem állt rendelkezésre a megfelelő technikai háttér a különböző elméletek és számolások kidolgozásához, így egyfajta élő számítógépként tekintettek rájuk, a NASA sugárhajtómű-laboratóriumát (JPL) alkotó csapat részeseivé váltak. A rakétalányok jelenléte nemcsak az általuk elért eredmények miatt számított forradalminak, hanem amiatt is, hogy ekkor csak nagyon kevés nő vállalt munkát a háztartáson kívül és a tudomány területén.

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban arról dilemmázunk, hogy miért ülünk fel a legfrissebb trendekre, miért követjük megszállottan a divatirányzatokat, valamint a fogyasztás és a reklámvilág pszichológiájának is a mélyére ástunk. Pintér Ada beszélget Márton Szabolccsal az Indamedia csoport ügyfélélmény igazgatójával, és Kazár Zalán Kristóffal a Femina újságírójával.

Promóció

Mivel a férfiak elég megalázó módon sokáig csak számítógépekként emlegették a tudósnőket, ők elkezdték magukat Helen's Girlsnek hívni egy nagyon befolyásos felügyelő, Helen Ling miatt. Helen hihetetlen munkát végzett, hogy a nőket sikerüljön bejuttatni a NASA-hoz. Ezek a hölgyek nagyon összetartóak voltak, segítették egymást mindenben, sokan pedig még idős korukban is tartották a baráti kapcsolatot. Az általuk elért fantasztikus eredmények ellenére csak 1970-ben kapták meg a munkájukért a mérnöki címet és a magasabb fizetést. Az Explorer–1 műhold kilövésének 50. évfordulójára rendezett ünnepségre meg sem hívták őket 2008-ban, pedig két nő még a vezérlőben is helyet foglalt a kilövés napján.

Munkakörülmények rakétalányként

Számos negatív, de akár pozitív megkülönböztetéssel kellett szembenéznie a tudósoknak a JPL-nél csak azért, mert nők voltak. 1974-ig külön épületben dolgoztak a férfiakkal, az akkor a cégnél alkalmazott férfiak közül sokan ma már sajnálják, hogy így bántak a kollégáikkal, és nem tekintették őket egyenlőnek. A legtöbb munkahelyen a nőknek nyolcórás munkanapjaik voltak, megszabták nekik, mikor mehetnek szünetre, és nem engedték meg, hogy a nők egymással beszéljenek, teljes csendben kellett dolgozniuk. Ezzel szemben az űrközpontban nem volt meghatározott óraszám, a lényeg a munka elvégzésén volt, akkor jöttek és mentek, amikor csak szerettek volna. Mivel a cég próbálta a társasági életet is felpezsdíteni, gyakran rendeztek partikat és szépségversenyeket is - amik mai szemmel talán elképzelhetetlennek tűnnek, de akkor igazi kiváltságnak számított egy ilyen program.

rakétalányok2
Fotó: NASA / JPL-Caltech

A társasági eseményeknek köszönhetően sokat javult a nők és férfiak közti munkakapcsolat, például a nők közül sokan szerepeltek olyan tudományos publikációkban, amelyek szerzői a férfiak voltak. Ez abban az időben különlegesnek számított, hiszen a nők nagyon ritkán kerültek be ezekbe a kiadványokba. A rakétalányok közül sokan a nyugdíjukig itt dolgoztak, ám még így is csak kevesen ismerik őket és a történetüket, pedig rengeteget tettek azért, hogy a férfiak uralta tudományos világban a nők is szerephez jussanak.

8 nő, aki megváltoztatta a világot a találmányával

Ezek a zseniális asszonyok innovatív és kreatív ötleteikkel sokat segítettek az embereken, és megkönnyítették a mindennapokat.

8 nő, aki megváltoztatta a világot a találmányával: a golyóálló mellénytől az ablaktörlőig

Nézegess képeket!

Elolvasom

(Borítókép forrása: NASA / JPL-Caltech)

Ezt is szeretjük