Ez az 5 szakma teljesen kihalt Magyarországon - A lámpagyújtogató és a teknővájó sem kapna ma munkát

A kor előrehaladtával és a technológia fejlődésével fokozatosan tűnnek el és jönnek létre új szakmák. Az olyan foglalkozások, mint a kopogtató vagy a telefonos kisasszony a saját korukban fontos részét képezték a mindennapoknak, mára azonban teljesen megszűnt a létjogosultságuk. De néhány népi mesterség művelője sem kapna ma munkát.

Ez a 6 szakma teljesen kihalt Magyarországon

Tudod, mit készít a teknővájó, vagy hogy mit szállított a városba a milimári? Vannak szakmák, amelyek hosszú évek alatt koptak ki a köztudatból, és vagy teljesen megszűntek, vagy átvették a helyüket a gépesített, modern megoldások.

Magyarországon a 18-19. században emberek ezrei gyakoroltak olyan szakmákat, amikre ma már nem is gondolunk. Voltak, akik vizet hordtak a bérházak emeletére, vagy segítettek a lifthasználatban, és olyan is akadt, akit azért fizettek, hogy bekopogjon, és ébresztőóra híján felébressze az ügyfeleit.

A lámpagyújtogató 

Budapesten a 18. század végétől van közvilágítás, ám kezdetben nem villanyvilágítással, hanem közönséges faggyúgyertyákkal vagy olajmécsesekkel világították meg az utcákat éjszaka. A lámpákat az úgynevezett lámpagyújtogatók keltették életre szürkületkor és oltották el pirkadatkor. Minden alkalommal felmásztak a magukkal hordott létrára, hogy tűzgyújtó eszközzel meggyújtsák a lámpaoszlop tetejére helyezett kanócot. A gázvilágítás 19. századi bevezetésével a lámpagyújtogatók fő eszköze egy hosszú bot lett, amellyel kinyitották vagy elzárták a gázcsapot, és meggyújtották a lángot. Létrákat továbbra is használtak, hogy megvizsgálják vagy megjavítsák a rossz lámpákat. Az elektromos világítás 20. századi elterjedésével azonban a munkakör teljesen fölöslegessé vált és idővel megszűnt. 

A teknővájó

Nem is olyan régen az emberek még fakádakban tisztálkodtak, teknőkben tárolták a disznóvágáskor félretett, feldolgozni való húst és a konyhai munkálatok során is használták őket. A teknővájó munkáját tehát nagyra becsülték, és egész évben özönlöttek hozzá a megrendelések. A portéka bemutatása és eladása viszont a mester feleségére hárult, aki egymás után járta az apró fakanalakkal és teknőkkel a környező falvakat. A fém- és műanyag eszközök elterjedésével azonban népszerűtlenné vált és lassacskán eltűnt a kamrákból a teknő. 

A kopogtató

Gondolkodtál már azon, hogy az ébresztőórák és az okostelefonok előtt hogyan ébredtek fel időben az emberek? Hát persze, hogy erre is volt egy munkakör. A kopogtató egy hosszú horgászbotszerű pálcával járta az utcákat és bekopogott a fizető klienseihez, akik ébresztést kértek tőle. Fontos volt, hogy a tevékenységükkel senkit se zavarjanak meg, ezért is nem csengővel keltették fel az embereket, hanem diszkrét, bambuszból készült pálcával kopogtattak a többemeletes épületek utcára néző ablakain. 

A milimári

A milimári a mai kor emberének nagy valószínűséggel már csak egy szépen csengő szó, ám egykoron sok Budapest környéki családnak adott jelentős bevételt ez a foglalkozás. A fővárost ellátó tejárusok hatalmas szekereken hordták a fővárosba a frissen fejt és fabödönökben tárolt tejet. De náluk lehetett kapni friss tejfölt és túrót is. Franciaországban és Hollandiában is voltak hozzájuk hasonló árusok, azonban az ő szekerüket kutyák húzták. Érdekesség, hogy a kutyás szekerekkel a dunaharaszti milimárik is próbálkoztak, azonban a település túl messze volt a fővárostól, a kutyák pedig hamar elfáradtak. A tejhordó kisasszonyok a tejfeldolgozó ipar megjelenésével vesztették el létjogosultságukat. 

A csengőöntő

A csengőöntő munkája minden faluban fontos volt: csengő jelezte egy vendég érkezését, a vezérmarha nyakába akasztott csilingelő hangját követték a tehenek, és a boltok bejáratában is a csengő hangja jelezte, mikor érkezik vásárló. A csengőöntők a földbe vájt lyukakban készítették el műveiket, az igen látványos folyamat pedig szinte mindenki érdeklődését felkeltette. Nők azonban nem mehettek a csengőöntő közelébe, mert egy népi babona szerint az asszonyok jelenlétében nem szilárdul meg a fém. A balszerencse elkerülése érdekében a nézelődők sem léphettek túl közel a mesterhez munka közben. A csengőöntők készítettek patkókat, vasgyűrűt, fúrót és más használati eszközöket is, ám nem tudtak sokáig versenyezni a vasiparral és a 20. századra szinte teljesen eltűntek. 

(A képek forrása: MTI Fotóbank, Getty Images Hungary)

• kihalás
• szakma
• magyarország
• Terasz