A mai napig misztikum, hol temették el: mit lehet tudni Petőfi haláláról?

Általános iskola alsó tagozatában láttuk először Petőfi Sándor nevét egy-egy vers fölött. Megszerettük, ahogy az Alföld sorait olvastuk, meleg szívvel mosolyogtunk a szobában galambként tartott Anyám tyúkján, és szinte hallottuk, ahogy a költő Arany Lacit megszólította. Megszerettük, és amilyen kedves lett számunkra, olyan szorgalmasan magoltuk később a hazafias költőként, forradalmárként írt Nemzeti dal sorait.

Tanulmányaink során újra és újra sorra került az irodalomkönyvekben, és mind mélyebben ismerhettük, érthettük meg őt. Tájköltészete, szerelmi lírája egyedi hangon íródott. A nép nyelvén szólt akkor is, ha hazaszeretetre buzdított verseivel. Petőfi Sándor a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, nemzeti hős, aki fiatalon, 26 éves korában, több mint ezer verset hagyva az utókorra hunyt el a segesvári csatamezőn.

Így tanultuk legalábbis, hogy ott vesztette életét 1849-ben - ott tűnt el nyomtalanul. A segesvári az erdélyi hadjárat egyik ütközete volt, melyet Bem József tábornok, az erdélyi hadsereg parancsnoka vezetett. Háromszoros túlerőre támadtak, így az ellenfél, Lüders csapata sajnos felülkerekedett. Bem mintegy ezerfős katonai veszteségéből egy fő feltehetőleg Petőfi volt.

Szemtanúk sora

Ott és akkor látták utoljára. Hogy eleshetett-e, vagy sem, vagy csupán megsebesült, és valaki magával vitte, nem tudni. Azt sem, hol a sírja, és, hogy ez katonai tömegsír lehet-e, vagy magányos. Azt viszont igen, hogy Petőfi fegyvertelen katona volt, aki Bem parancsára nem vett részt közvetlenül a harcban. Könnyű célpont lehetett az ellenfél számára.

Sorsáról tehát alig-alig tudni valamit. Az ember viszont természeténél fogva, és minthogy nemzetünk nagy költőjéről volt szó, magyarázatot akar. Mint ilyen esetekben lenni szokott, a rendelkezésre álló mozaikdarabokból próbál összerakni egy kielégítő képet. Halála kapcsán számos elmélet létezik, illetve számos olyan beszámolóról is tudni, mely szerint Petőfi nem halt meg a helyszínen. Ezek állítólagos szemtanúktól maradtak ránk, más katonáktól vagy civilektől, azok leszármazottai tolmácsolásában.

Egy teória szerint a költő Fehéregyháza és Héjjasfalva között, Ispánkútnál halhatott meg, amint a segesvári csatában harcoló csapatok állásáról vihette Kemény Farkas jelentését Bemnek. Két lovas kozák szúrhatta le lándzsával - erről Heydte osztrák őrnagy, majd ezredes, Lüders orosz tábornok osztrák összekötő tisztje tanúskodott 1854-es hivatalos jelentésében. A magyar foglyok Petőfivel azonosították a holttestet a személyleírás alapján: alacsony termetű, vézna, sárgás bőrű, szakállas.

Egy civil beszámoló mondja, hogy nagyanyjától hallotta, a sebesült Petőfit lóháton vitte magával egy magyar tiszt, de nem tudni, hová, így azt sem, végül túlélte-e a sérülését, hol folytatta életét, vagy hová temették el. Egy sokak által cáfolt feltételezés szerint a költő szibériai hadifogságba került. Petőfi rejtélyes eltűnése kapcsán már 1850-ben íródott életrajzai is megfogalmaztak kérdéseket.

Életben maradását ténylegesen egy 1860-as, a Vasárnapi Újság hasábjain megjelenő hirdetés kezdte kutatni, melyet Pákh Albert, a költő egykori barátja adott fel. Azt kérte, akinek vannak emlékei Petőfi utolsó napjairól, óráiról, az jelentkezzen. Számos válasz érkezett, részint a hadifogoly-teória is, sőt, volt, aki azt állította, külföldön, Amerikában látta a költőt, ez azonban elég valószínűtlen.

Egy székelykeresztúri postamester azt írta a felhívásra, egy odavalósi ember temette el a kertjében Petőfit, aki sebesülése után haláláig a házában ápolta őt. A megszámlálhatatlan elmélet közül végül egy sem vezetett a bizonyosságig, de Pákh maga azzal zárta le a kérdést, hogy a hitelesebb feltételezések mindegyike hősi halálra mutat.

Maga Szendrey Júlia, a költő felesége - aki egyébként még a gyászévben, sokak rosszallására feleségül ment egy történészhez - is próbált férje nyomára lelni. Arról, hogy Petőfi minden bizonnyal elhunyt, így nyilatkozott:

Az egyház kívánságára részérőli terhelő felelősség elhárítása végett kijelentem, hogy legszorgalmatosabb fürkészéseim és bizonyosságot adó adataim tökéletesen meggyőzének affelől, hogy Petőfi Sándor az erdélyi csatákban elesett. A csatatéreket össze járván, ennek s a külföldről jött több nemű tudósítások következtében ezen meggyőződésemre, ha szükséges volna, lelkiismeretesen hitet is képes vagyok letenni. Ezen állitásom igazsága mellet szól néhány szemtanúnak vallomása, kiket bizonyságtételért bár mikor fölhihatok.

Nevezetesen

Udvarhelyszékben Keresztúron lakó gyógyszerész - kinek nevét ugyan nem tudom, de őt szükség esetében tanuúl fölhíni magamat kötelezem - ki azon időben az erdélyi főseregnél lévén: abeli tudakozásaimra ezt felelé: ő Petőfi Sándort azon pillanatban látá utójára, midőn az kozákok által körülvétetve szakasztatott el a futó hadseregtől. Ezentúl többet nem látták s a valószínűség ottani elvesztét bizonyítja, mit még hitelesebbé tesz Udvarhelyszéki katonai parancsnok B. Hayte azon állítása melly szerint ő a csata lefolyta után a csatatért följárván a halottak között talált egy holttestet, mit öltönye és alakja leírásából biztosan lehet férjem, Petőfi Sándorénak elismerni.

Pest, július 21. 1850.

Szendrei Júlia

Petőfi újratemetése

1989-ben a Megamorv-Petőfi Bizottság bejelentette, hogy megtalálták a költő sírját Szibériában, a Bajkál-tótól nem messze fekvő Barguzinban, Burjátföldön. Szenzációként közölték, noha hamar, már 1990-ben kiderült, a csontváz, melyet feltártak, az igazságügyi orvosszakértők és a régészek álláspontja szerint egy nőé lehetett. Ennek ellenére a bizottság elnöke, Morvai Ferenc makacsul ragaszkodott hozzá, hogy Petőfi maradványaira bukkantak, mert egy kínai szakértő szerint erős genetikai hasonlóság volt kimutatható más, női ági Petőfi-leszármazottakkal. Az MTA archeogenetikai laboratóriumának munkatársai a mai napig hibásnak vélik, és elutasítják ezeket a vizsgálati eredményeket.

Ennek ellenére a Megamorv-Bizottság a Fiumei úti sírkertben, az általuk előre bejelentett időpontnál korábban eltemette a Szibériából hozott maradványokat, az 58-as parcellába. A sírkőre a következő szöveget vésték: Petőfi Sándor költő, forradalmár, született Magyarországon 1823-ban, meghalt Szibériában 1856-ban. Eltemette 2015. július 17-én a MEGAMORV-Petőfi Bizottság Egyesület. A zárófedélre Petőfi egy verssora került: Akik még nem tudtátok, most megtanulhatjátok...

Amit mégis tudunk

169 éve keresik nyughatatlanul. Kezdetben a szerettei, elismerői, később a tudomány emberei, régészek, irodalomtörténészek, de mindmáig nem tudni, hol nyugszik Petőfi Sándor. Bárhol legyen is azonban, bárhol állt vagy áll a kopott fejfa a puszta domb alatt, ahogy Minden virágnak című versében írta saját majdani sírjáról, mindig csodálattal emlékezhetünk rá. Így akkor is, amikor a Nemzeti dal sorait olvassuk, melyeken a mindenek feletti, tiszta hazaszeretet vezette végig a tollát.

• petőfi sándor
• rejtély
• Terasz