Perverz apa, nem elég jó anya, médianyomás

Spitzer Gyöngyi, vagy, ahogyan a legtöbben ismerjük, Soma Mamagésa életfeladatának tartja, hogy segítse lány- és asszonytársait nőiségük kiteljesítésében. Ennek jegyében szervezi lelki wellness-hétvégéit és önismereti táborait, illetve jelentette meg a Nemek igenje című könyvét is. A vele készült interjúban a nők körében általánosnak mondható önbizalomhiány okaira világított rá, és számos tanácsot adott arra vonatkozóan is, hogy miképp építhetjük fel magunkat, és élhetünk harmóniában önmagunkkal és a világgal.

- Mi, nők, gyakran alulértékeljük magunkat. Véleményed szerint mi az oka ennek?

- A probléma nagyrészt a gyerekkorban gyökerezik. Elképesztő, hogy milyen sok nőt abúzált szexuálisan az apja kislánykorában! Az eddigi 12 csoportomból csak egy olyan volt, melyben egyetlen, az apja által molesztált nő sem akadt - előfordult, hogy egy csoporton belül két-három nőnek is része volt ilyesfajta családon belüli erőszakban.

De említhetnék más példát is. Egyszer apámhoz, aki agrármérnök volt a hajdúnánási Új Élet Termelőszövetkezetben, a következő kéréssel fordult az egyik dolgozója: Miklóskám, beszélj már az Imre bácsival, mert azt hallottuk, hogy fajtalankodik a 12 éves lányával. Bár apám nem akart beleavatkozni mások magánéletébe, csak nem hagyta nyugodni a lelkiismerete, és félrehívta a parasztembert, aki így reagált: Mér’, Miklóskám, hát, ha az asztalos csinál egy széket, nem ráül? Én csináltam, az enyém - ez volt a felfogás vidéken. Nagyon undorító, nagyon beteg, és hány generáción keresztül elfojtották.

Döbbenetes az is, hogy hányszor áll nem elég jó anya az önbizalomhiány hátterében. Gyerekkorukban nagyon sokan nem kapták meg a feltétel nélküli szeretetet az édesanyjuktól. Eléjük tették az ételt és a tiszta ruhát, de abban az igazi, lélektől lélekig, bújós - mit bújós, a kisbaba húsát finoman harapdálós! - szeretetben nem volt részük.

Ilyenkor a csoportjaimban mindig visszamegyünk az előző generációra, és jellemzően az derül ki, hogy gyerekkorában a nem elég jó anya is ezt a mintát látta, kapta a saját édesanyjától. Az önbizalomhiány kialakulásában közrejátszhat a hatalmas traumát okozó hospitalizált születés is, ami arról szólt, hogy be a csap alá a gyereket - ma már nem mossák le a magzatmázat, mert tele van értékes ásványi anyagokkal -, aztán be a fakkba, és majd háromóránként hozzák szopni, mindegy, hogy két kiló negyven deka vagy négy kiló nyolcvan, hogy sűrűbben vagy ritkábban enne. Ez maga az ösztönszükséglet megerőszakolása.

- De hát még a viszonylag közeli múltban is kizárólag hospitalizáltan lehetett szülni…

- Nem véletlen, hogy neurotikus generáció vagyunk - háborítottan születtünk, aztán meg idő előtt bölcsődébe kerültünk, ráadásul többségében fokozatos leválasztás nélkül. Az, aki élete kezdetén nem tapasztalja meg azt a fajta ősbizalmat, hogy ott lógok az anyám csecsén, mert ott a helyem, bizonytalanabbá, szorongóbbá, ezáltal pedig manipulálhatóbbá válik. A komcsiban idézőjelben zseniális ötlet volt ez a hatalom részéről: úgy neveltek irányítható gyerekembereket, hogy három hónapos korukban leválasztották őket az anyjukról. Ez egy őstörés.

Az ily módon kialakult önbizalomhiányt pedig tovább súlyosbítja az elbaltázott médiakép. Agyonkezelt, -botoxolt és -retusált nőket mutatnak be, ami valójában nem más, mint őrületes biznisz - a sok csacsi lány és asszony pedig nem látja ezt. És miért nem látja? Mert annak idején nem volt eléggé szeretve, emiatt folyamatosan meg akar valakinek, valaminek felelni.

- Lelki wellness-hétvégéid és önismereti táboraid sarkalatos pontja az önbizalom-erősítés - de mi az, amit bárki megtehet önmagáért e téren?

- Minden további nélkül gyúrhatunk az önbizalomra. Erre szolgál például a KIT nevű kineziológiai gyakorlat, melynek során energiapontok és -pályák érintésével aktiválható az önbizalom az agyban, a jobb és bal agyféltekét integráló, váltott orrlyukú légzés, hiszen csak akkor működhetünk harmonikusan, ha az ösztönös és a tudatos szint összhangba kerül bennünk, valamint az auraerősítő gyakorlat, amit középiskolában tanítani kellene.

Az úgynevezett bumeráng technika alkalmazásával pedig kapcsolatba léphetünk magunkkal, azaz meghallhatjuk azt a bizonyos belső hangot. Így nem lesz lépten-nyomon szükségünk az asztrológus, a pszichológus, az anyukánk, a barátnőnk megerősítésére, mert tudni fogjuk, hogy mit akar a lelkünk - amire nincs általános recept, hiszen, ami az egyik embert felemeli, a másikat lehúzza. Javaslom, hogy a fenti módszereket mindenki tegye magáévá, mivel együttesen jó kiindulási alapot jelentenek. Csak akkor járhatjuk a magunk útját, ha telve vagyunk önbizalommal. Akinek nincs önbizalma, az félremegy, és egész életében kompenzálni fog.

Az önbizalomhiány szoros összefüggésben áll a passzivitással is. Az emberek sokszor egyszerűen nem hisznek abban, hogy ezt vagy azt meg tudják csinálni, ezért lényegesen kevesebbet cselekszenek, mint amennyire képesek lennének. Fontos, hogy mindig megtegyük, amit tudunk, és, ha valamiben kudarcot vallunk, újra és újra nekimenjünk, amíg nem sikerül - önbizalmunk ugyanis a cselekvésből lesz.

- A mai zűrzavaros világban miként élhet valaki összhangban önmagával és a környezetével?

- Azt gondolom - és ennek jegyében szervezem a lelki wellnesseimet és önismereti táboraimat is -, hogy a József Attila-i alapszükségleteken túl, miszerint ehess, ihass, ölelhess, alhass, még négy dolog szükséges ehhez.

Az első a rendszeres mozgás. A heti három alkalom alap, de még jobb a négy-öt, hogy érezzük, amint kering a vér, lesodródik a salak az érfalról, és endorfin, azaz úgynevezett boldogsághormon termelődik. Arról nem is beszélve, hogy a feszültség sejtszinten is elraktározódik, aki pedig nem mozog, az csak hurcolja a magával a szemetet.

A következő a természettel való kapcsolat, ami a városi ember számára különösen nehéz, mégis megoldást kell rá találni. Már az is érezhető, ha akár csak egy hét eltelik úgy, hogy nem öleltünk meg egy fát, vagy nem érintkezett a meztelen talpunk az anyafölddel. A rendszeres egyedüllét a harmadik - időnként hagynunk kell, hogy végigpörögjenek a bennünk lévő dialógusok, anélkül, hogy a televízióhoz vagy hasonló dolgokhoz menekülnénk.

- Sokan kifejezetten igénylik, hogy, ha nem is nézik, menjen a tévé a háttérben…

- Persze, mert különben még megszólalna a belső hangjuk: Mi van, apukám, ki akarsz szállni a házasságodból, utálod a munkádat, elhagytad magadat? Nem véletlen, hogy Magyarország az Európai Unióban az első, a világon a második a tévénézésben - napi négy és fél óra az egy főre jutó átlag. És mi helyett? Ahelyett, hogy a természetben lennénk, mozognánk, időt töltenénk magunkkal, az emberi kapcsolatainkat ápolnánk - vagyis az élet helyett.

A negyedik szükséglet pedig a kreativitás megélése, ami lehetővé teszi a folyamatos, önálló, szabad döntést. Senki nem mondhatja meg azt, hogy így vagy úgy formáljuk az agyagot, hogy zöldet vagy kéket használjunk. Ezt nem lehet elrontani - fontos azonban, hogy hagyjuk magunkat saját magunk által vezetődni, ami túl azon, hogy segíti az önállóság kialakulását, behoz a jelenbe a körülöttünk lévő zizegő őrületből.

- A csoportjaidon és a zenekaraid fellépésein kívül hol találkozhatunk veled?

- Szuper, hogy egyre több a tudatos nő, de meg kell keresnünk a hozzánk illő férfiakat is, akikkel együtt ébredhetünk. Ezért szervezem most az Új Egyensúly elnevezésű kerekasztal-beszélgetést, amire női és férfi mestereket egyaránt meghívtam. Moderátorként arról kérdezem majd ezeket a nagy tudású embereket, hogy ebben az őrületes változásban, ami a szemünk láttára zajlik, miként élhet nő és férfi harmóniában. Hiszen már Micimackó is megmondta, hogy jobb együtt, mint egyedül, mint ahogy annak is oka van, hogy az indiai templomok falát szeretkező párok kőbe vésett képei díszítik - hiszen a férfi és nő együtt maga az Isten.

Mostanra elhagytuk az alá- és fölérendeltségi viszonyt férfi és nő között - ami egy borzadály, olyannyira, hogy Müller Péter oldalakon keresztül kért érte elnézést miatta a női nemtől az egyik könyvében -, de nagyon fontos, hogy lássuk azt is, hová tartunk, és milyen kapaszkodókat kaphatunk ennek az újfajta egyensúlynak az eléréséhez. A rendezvénynek a Károlyi-Csekonics Rezidencia ad otthont, a dátum pedig szeptember 23., 19 óra. Ekkor lesz ugyanis az őszi napforduló, egyben telihold, és Laár András szerint, aki az egyik meghívott vendég lesz, asztrológiai szempontból is ez a legalkalmasabb időpont erre az eszmecserére.

- Mint említetted, állandó mozgásban van a világ, ám az ősi maja jóslat - és az ezoterikus felfogás - szerint az igazi változás 2012-ben lesz, a mikéntjét illetően viszont erősen megoszlanak a vélemények. A jövendölések sorában az általános szellemi felemelkedés éppúgy fellelhető, mint a világméretű katasztrófa, nem beszélve a kettő közötti számos átmenetről. Szerinted mi lesz két év múlva?

- Elképzelhető, hogy, mivel manapság olyan sokakat foglalkoztat ez a kérdés, hogy egyik-másik feltételezés egyfajta önbeteljesítő jóslatként működik majd - de ez is csak egy elmélet. Egyébként Amerikában Armageddon-paráztató szekták tömkelege jött létre 2012 kapcsán, melyek azzal az ígérettel kaszálják be a lóvét a birkáktól, hogy, ha majd eljön a vég, Jézus átviszi őket egy másik bolygóra.

Rengetegen lépnek be ezekbe a szektákba, ami összefüggésben állhat azzal, hogy az amerikai népnek igen alacsony, mindössze 75 a rezgésszáma, amint azt dr. David R. Hawkins amerikai kineziológus az Erő kontra erő című könyvében leírta. Hawkins rendszere szerint - amit dr. János Péter, a Magyarországi Kineziológusok Szövetségének elnöke is megerősített - a legmagasabb mérhető rezgésszám 1000 - ennyi például Jézusé vagy Buddháé. 700 fölött van a megvilágosodás, 600 fölött a tiszta szeretet. 200 fölött minden pozitív, 200 alatt minden negatív. A magyar nép rezgésszáma 120, amihez az érzések közül a reményvesztettség, a szeretetlenség, a bizalmatlanság rendelhető. Túl sok pofont kaptunk, nem hiszünk sem egymásnak, sem magunknak, sem magunkban. Az amerikaiak 75-ös rezgésszáma pedig a kétségbeesés szintjének felel meg.

- Pedig őket nem bántották…

- Nem bántották, de nézd meg a sok agyonetetett, manipulált, szorongó amerikait. A legtöbbet fogyasztó nép a világon - az emberek nem egyszerűen túlsúlyosak, hanem olyanok, mint a Michelin-babák, különösen a déli államokban. Visszatérve 2012-re: nem gondolom, hogy jót teszünk magunknak azzal, ha a jövőn parázunk vagy filózunk. Én e téren is az Eckhart Tolle-i vonalat követem: engem a jelen érdekel. Fogalmam sincs, mi lesz 2012-ben - majd meglátjuk, ha ott leszünk -, és nem is érdemes foglalkozni vele, hiszen ekkor óhatatlanul félelem, szorongás, bizonytalanság támad bennünk, ilyen energiákra pedig végképp nincs szükség.

Felkészülni legfeljebb úgy lehet arra, amiről nem is tudjuk, hogy micsoda, hogy a jelenben mindig megtesszük azt, amit éppen meg tudunk tenni önmagunkért. Mindenki csak a saját portája előtt söprögethet - nézzük meg, hol csapjuk be önmagunkat vagy embertársainkat, hol nem tesszük meg azt, amit a lelkünk szeretne, hol vannak sötét gondolataink, érzéseink. De, ha nem 2012-ről lenne szó, akkor is ugyanezt mondanám. Abban viszont hiszek, hogy a spirituális szempontból egyre több felébredt, avagy ébredező, tudatos ember magával fogja húzni a tömeget is, aminek már nagyon itt van az ideje. Ez óriási változást indít el, mert egy felébredt, tudatos embert már nem lehet manipulálni - money-pulálni...

Fotók: Samu Emma.

• lélek
• nő
• önbizalom
• spiritualizmus
• interjú
• soma
• Terasz