Papp Noémi: „Aki elolvassa a történelmi regényeimet, a saját szemével akarja látni Bártfát és Lübecket”

Papp Noémi újságírói pályáját a Nők Lapjánál kezdte, majd több magazinnak és kiadványnak is készített interjúkat, úti beszámolókat. Az utóbbiakban nemcsak a helyszíneket mutatta be egyedien, hanem azok történelmi tudnivalóit, az ott élő, különleges foglalkozást űző személyeket is.

A sok-sok cikk után ma már könyv formájában olvashatjuk a történeteit, melyeket a való élet és a fantázia szült. Az elmúlt másfél évben három kötete is megjelent: 2024 nyarán Az ezüstpénz átka (A bártfai füvesasszony 1.) című történelmi regénye, idén májusban ennek folytatása, A gyepfehérítők titka (A bártfai füvesasszony 2.), novemberben pedig novelláskötete, a Miattad felébrednék.

Papp Noémi könyvei

A Miattad felébrednék könyvbemutatóján azt mesélted, novellákat már régóta írsz, de a kiadók kevesebb rizikót találnak abban, ha egy elsőkönyvesnek inkább a regényét adják ki. Hogyan jött el az életedben az szakasz, amikor újságíróból könyvíróvá váltál, akinek most már két regényét és novelláskötetét emelhetjük le a polcról könyvesboltokban?

- Amíg teljes állásban dolgoztam újságíróként, nem maradt több energiám arra, hogy még mást is írjak. Ha valaki nyolc-tíz órát ül a laptop előtt egész nap, az nehezebben érzi, hogy maradt még benne annyi, hogy más is írjon. Hogy Kosztolányi annak idején miként csinálta, fogalmam sincs. Persze sejtem. Rám még bőven hárulnak női feladatok: gyereket nevelek, háztartást vezetek. Néhány éve azonban változott a munkám, így maradt energiám a kreatív írásra. Olyannyira hiányzott a mondatalkotás, mesélés, hogy a változásban megláttam a lehetőséget, és belefogtam Az ezüstpénz átkába.

A novelláskötet gyönyörű borítóját piros ribizli szemek díszítik. Ez a gyümölcsünk nyáron érik, a látvány mégis karácsonyias, ahogy Csillárcsepp nevet kapott gesztenyés-ribizlis desszert is, ami a könyvbemutatóra született meg. A Miattad felébrednék novelláiban is felbukkanak ételek, italok, ízek, illatok – mi az, ami ezen túl összefűzi ezeket a történeteket?

- A gasztronómiai kapcsolódás mellett az érzések kapcsolják össze a történeteket. Hogyan lehet túlélni egy szakítást? Mit érzünk akkor, ha kibírhatatlan útitársat fogunk ki egy több órás úton? Hogyan reagáljunk, ha valaki csapni akarja nekünk a szelet, de nem a hagyományos módon? Érdemes-e csatlakozni a szingli túrázókhoz, hogy végre legyen barátnőnk? Számos kérdés, amelyek egy-egy rövid történetben kapnak választ, a novella sajátosságával, nem várt csattanóval.

Miattad felébrednék – különleges könyvcím, ugyanakkor novellát a tartalomjegyzékben nem találunk ilyen címmel. Miért épp ezt adtad a kötetnek?

- Ez a mondat, amikor elhangzott - épp odasúgták valakinek -, szíven ütött. Véletlenül lettem fültanúja, de rögtön megéreztem benne, hogy ez egy súlyos mondat, nagyon sok mindent rejt. Címnek is kiváló. Felírtam magamnak, és bár szóba került még néhány változat, végül ez győzött. Persze benne lesz a kötetben, csak nem címként fog felbukkanni.

Mennyire kívánt más írót és alkotási folyamatot tőled a novelláskötet a két regényedhez képest?

- Annyiban könnyebb novellákat írni, hogy rövidebb ideig vagy egy-egy történet “foglya”. Ha kiszakadsz belőle, általában már készen is vagy vele. Míg egy regényben benne lenni hosszabb idő, és nagyon fájdalmas, én legalábbis rosszul viselem, amikor folytatnám a munkát, de más teendőm van. Mindig arról álmodozom, hogy egyszer már csak írnom kell, és valaki megfőzi nekem közben a támogató gyógyteát a forrócsokit, vagy egy finom étel illatával csalogat ki az alkotói pillanatból.

A két történelmi regényed helyszíne Bártfa: először a Mátyás-, aztán a Jagelló-korabeli. Miért épp itt és ekkor játszódnak?

Bártfa maga hívta létre ezt a történetet. Megláttam az óvárost, meghallottam a történeteit, és magához rántott a miliő.

Elég volt felfedezni az eredeti Mátyás korából származó templomkaput, rácsodálkozni a hóhér padjára, ami egyedülálló lelet, vagy sétálni a városháza körül, én már el is vesztem. Már ott akkor láttam szereplőket magam körül, éreztem, hogy itt évekig is szívesen időznék.

A helyszín hozta a szereplőket is, vagy sok karakter ettől függetlenül is megszületett az induláskor vagy éppen csatlakozott a történet előrehaladtával?

- Bártfa a hófehér vászon előállításával gazdagodott meg, és egy erdő ölelésében bújik el még mindig. Favágó, takács, kovács kellett, hogy legyen a történetben.

A füvesasszony az én odahelyezett karakterem, mert nagyon fontos nekem az a tudás, amit képvisel.

Felismerni növényeket, használni őket az egészségünk érdekében.

Mennyire akartál vagy éppen tudtál támaszkodni történelmi információkra a cselekményszál, a helyszín vagy a szereplők esetében?

- Amennyire lehetett, hiteles próbáltam lenni. Az nagy nehézség azonban, hogy a polgári rétegről, akik az én hőseim, keveset tudunk. Ebben az időszakban annyi minden történik, sokkal több, mint amit a történelemórákon hallhattunk. Sosem hangsúlyozták, hogy Mátyás király özvegye, Beatrix hozzámegy feleségül a következő királyhoz, akit már korábban is ismert, sőt, sakkozott is vele.

Mindegyik fejezet címe egy gyógynövény neve, melyeknek valamilyen szerep is jut a történetben, a főszereplőd pedig egy füvesasszony, Zsófia. Hogyan gyűjtötték be, dolgozták fel és mire használhatták a növényeket – olvasás közben úgy éreztem, az ezekre vonatkozó adatgyűjtést nagyon élvezted, akár az évek folyamán az utazásaid során, akár írás közben még pontosabban utánajárva. Ahogy azt is, hogy Zsófi életét, érzéseit, döntéseit te magad alakíthattad. Jól gondolom?

- Zsófia nagyon szerethető karakter. Nagy tudású, csupaszív nő, akiben a szerelem is felébred újra, a testiség örömét is élvezni akarja. A karaktere legfőbb ismérve azonban az, hogy jól ismeri a gyógynövényeket. Legyen szó pitypangról, az ibolyáról vagy a csipkebogyóról, tudja mikor kell begyűjteni, melyik részét hogyan kell felhasználni. Ő kitalált figura, bátran lehetett megrajzolni a valóját.

A füvesasszonyok kicsit kívülállónak számítottak egy-egy településen: a nagy bajban mindenki hozzájuk rohant, de kicsit féltek is tőlük, a tudásukat nem értették, volt, amikor boszorkányoknak kiáltották ki őket. A hóhérokra ugyanez igaz: fontos szerepük volt, de a társadalomban számkivetettek voltak. Az is kicsit összeköti őket, hogy az utóbbiak nemcsak életeket vettek el, hanem az anatómiai tudásukkal meg is mentettek másokat. Ezért is érti meg olyan jól egymást Zsófia és Mihály, Bártfa hóhéra?

- A tudás köti őket össze, hogy az emberi testet nagyon jól ismerik. Míg Az ezüstpénz átkában együtt nyomoznak egy gyilkost keresve, az összekapcsolódásuk mindig arra fut ki, hogy ki ismeri jobban az embereket, a nyavalyáikat és melyikük hogyan gyógyítana.

Sokféle női szereplőt ismerünk meg a regényben, mindegyikük sorsa magával ragad, legyen szó Zsófia unokájáról, Anciról, a hóhér feleségéről, Katalinról, a férje által bántalmazott Katrináról vagy a pénzhamisító feleségéről, Zoráról. Megvolt nagyjából a fejedben, milyenek ők, mi történik velük, vagy ezt nagyban formálta az is, ahogyan a cselekményszálakat szőtted?

- A cselekményszál, a történelmi tények nagyban befolyásolták a fantáziámat, és egy idő után maguk a karakterek is. Zorát annyira megsajnáltam az első rész után, hogy kompenzálni akartam őt a második részben, nagyobb szerepet kapott.

Ancit pedig már kislányként úgy láttam, hogy a második részben ő lesz a főszereplő.

Van egy fontos jelenet A gyepfehérítők titkában, amikor Ancinak meg kell küzdenie a kakassal a tojásokért. A manikűrös barátnőmnél ültem, és az ablakon át figyeltem a baromfiudvarát. Egy ott látott eseménysor annyira magával ragadott, hogy a regénybe is bekerült. Az inspiráció sokszor valós alapokon nyugszik.

A gyepfehérítők titkában ismét találkozunk Zsófiával, unokájával, Ancival, ahogy a hóhérral és feleségével, valamint a fiukkal, Dománnal is. Az első részben Zsófiáé és a lübecki kereskedőé, Andreasé volt a szerelmi szál. A romantika a második kötetben már jórészt a fiataloké. Amennyire nehéz volt a füvesasszonyt kicsit elengedned, „nyugdíjba” küldened, annyira frissességet is hozott az új generáció életének alakítása?

- Andreas mindenkinek hiányzik, nekem is. De ábrázolni akartam a valóságot, hogy a legszebb, legfontosabb szerelemnek is vége lehet. Ez milyen fájdalommal, vágyakozással járhat. Ráadásul nem mindegy, hogy kamasz érzelmekről vagy egy olyan nő érzéseiről van szó, akinek lehet, hogy másik kapcsolat már nem adatik meg.

A novellásköteted borítóján azt is olvashatjuk: A bártfai füvesasszony trilógia szerzőjétől. Tehát a történelmi regénynek lesz még folytatása. Erről mit lehet tudni?

- Három részesre terveztem a trilógiát, jövőre szeretném folytatni. 2026-ban lesz egy 500 éves Mohács évfordulónk, ez most sokakat foglalkoztat, engem is.

Bevallom, A gyepfehérítők titkából én is hiányoltam a Lübeckből érkezett szereplőket. A kereskedő, Andreas, a fia Jan és annak felesége csak közvetve jelentek meg a lapokon. Úgy hallottam, más olvasók is annyira megszerették ezeket a szereplőket, hogy kíváncsiak lennének a további sorsukra. Tervezel valamilyen formában az ő történetükkel?

- A terveimben szerepel egy lübecki karácsonyi történet megírása, mert ez az északnémet kisváros különösen gyönyörű télen. Mindenkit érdekel, mi történt velük, Andreas miért hagyta el Zsófiát. Valójában engem is, nem lenne nehéz megírni.

Szoros kapcsolatban állsz az olvasóiddal, nemcsak dedikálásokat és író-olvasó találkozókat tartasz, hanem akár Bártfára vagy Lübeckbe is veled tarthatnak. Ezek a kapcsolódások és közös élmények miért fontosak számodra?

Aki elolvassa a történelmi regényeimet, a saját szemével akarja látni Bártfát és Lübecket.

Mindkét város varázslatosan szép, és képes arra, hogy időutazást éljünk át: annyira épen maradtak a reneszánsz idejében épült házai, templomai. Az olvasók kívánsága volt, hogy utazzunk oda együtt, és járjuk be a regények helyszíneit. Ennél szebb kívánságot el sem tudok képzelni, naná, hogy teljesítem. Legközelebb áprilisban megyünk Bártfára és adventkor Lübeckbe.

Cover-fotó: Csibi Szilvia

• papp noémi
• interjú
• exkluzív
• könyvajánló
• könyv
• történelem
• regény
• Terasz