A tömeges boszorkánykivégzés egy pohár tej miatt történt 1697-ben: 11 éves lány állt bosszút 7 emberen

A 17. században az eretnekek, pogányok, boszorkányok üldözésének idején Skóciában is törvénnyel léptek fel a boszorkányság ellen. A történelem ezen időszakának sötét bélyege mély nyomott hagyott Paisley városában is.

A Paisley-, Bargarran- vagy Renfrewshire-boszorkányokként emlegetett eset 1696-ban történt, amikor a Bargarran földesúr akkor még csak 11 éves lánya természetfeletti jelenségeket tapasztalt az uradalomban - legalábbis az elmondása szerint.

Minden a tejlopással kezdődött

A források szerint 1696 augusztusában a kislány, Christian Shaw rajtakapta egyik szolgálójukat, Catherine Campbellt tejlopás közben. Az incidenst jelentette is az édesanyjának, mire a szolgáló különböző átkokat szórt a leányzóra.

„Az Ördög majd elviszi Chistian lelkét a pokolba" hangzott el állítólag az ingerült nő keserű kívánsága. Pár nappal később Christian Shaw titokzatos kórtól, rohamoktól szenvedett, görcsölt, mozdulatlanul és érzéketlenül feküdt, révületek gyötörték. Ezek a tünetek kísértetiesen hasonlítottak az 1693-as salemi boszorkánypereknél elhangzottakra. 

A lány szülei pár hét után egy glasgow-i orvoshoz, Matthew Brisbane rendelőjébe szállították, aki nem talált természetes magyarázatot a rejtélyes panaszokra. Még hónapokig fennállt Christan Shaw kondíciója, mi több, idővel egyre rosszabbak lettek tünetei. A kislányt láthatatlan kínzók üldözték, és különböző dolgokat öklendezett fel, mint hajcsomók, csirketollak, szén, kavics, szalma és salak. Ezeket állítólag a már előbb említett, csak számára látható és érzékelhető árnyak juttatták a szervezetébe.

Modern szakértők szerint a jelek Münchhausen-szindrómára utalhatnak, amikor a figyelem érdekében az érintett különböző betegségek tüneteit szimulálja akár drasztikus módszerekkel. De a kislánynál fennállhatott konverziós zavar is, amikor a beteg valóban elhiszi, és át is éli a fájdalmakat, amik minden esetben lelki eredetűek.

Természetesen akkoriban a mentális betegségeknek a tanulmányozása még gyerekcipőben járt, így a korabeli orvosok egyértelműen boszorkányságot sejtettek az ügy hátterében. Olyannyira elfajult a helyzet, hogy a tejcsenő Catherine Campbellt és egy helyi, idős nőt, Agnes Naismitht meg is vádoltak. Az idő elteltével, ahogy egyre nagyobbra dagadt a pánik léggömbje, végül már 35 ember került vád alá az eset kapcsán.

A tragikus boszorkányperek

Az első boszorkánypert követően hetüknél került sor a második boszorkányperre 1697 februárjában, az érintettek Catherine Campbell, Agnes Naismith, Margaret Lang, Margaret Fulton, John Reid, a 11 éves John Lindsay és a 14 éves James Lindsay voltak.

Ügyészként James Hutchison, a Kilallan egyházközösség feje is részt vett a tárgyalásokon, és a vádlottak testén található boszorkánynyomokat perdöntőnek ítélte, az orvosok magyarázatait megkérdőjelezte. Sőt, megfenyegette a testület tagjait, hogyha ártatlannak találják a hét vádlottat, az nem jelenthet mást, mint hogy ők is ugyanúgy bűnösek.

Ezek után nem meglepő, hogy mindegyiküket bűnösnek találták boszorkányság vádjában, és halálra ítélték őket. John Reid még az ítélet végrehajtása előtt felakasztotta magát a cellájában, de a többieket felakasztották Gallow Greenben, mely hely nevét ma az egyik főút viseli. A két kisgyerek a források szerint egymás kezét fogta akasztás közben. A kivégzés helyén épült a boszorkányok kútja, ahol ma már minden évben virágokkal emlékeznek meg az igazságtalanságról a helyiek.

De nem volt elég az akasztófa, mind a hét holttestet (illetve akik nem hunytak el az akasztás közben, azokat elevenen) máglyán égették el, és a mai Maxwelton és a George utca kereszteződésnél temették el őket. Állítólag Agnes Naismith kivégzésekor a „haldokló nő átkát" szórta a jelenlévőkre és leszármazottaikra. Azóta is számos helyi balszerencse és tragédia hátterében sejtik az átok sötét erejét, mint az 1810-es csatornakatasztrófánál, ami 85 emberéletet követelt.

Visszarepülve még egy picit a 17. század végére, 18. század elejére, Christian Shaw a kivégzések után felcseperedett, sikeres üzletasszony vált belőle. Egy igazi cérnabirodalmat épített ki a nő - úgy tűnik, hatékonyan túllendült azon az időszakon, amikor megbabonázták. Gazdag, tehetős üzletemberekkel házasodott össze, és boldogan élt, míg meg nem halt.

A „boszorkányok” hagyatéka

A boszorkányégetés helyét idővel szerencsepatkóval védték le. Az 1970-es évekre eltűnt ez a patkó, és attól kezdve Paisley egyre romló gazdaságának okaként is az átkot jelölték meg. Ugyan pótolták, de azt is hamar elcsenték. Végül 2008-ban sikerült eltulajdoníthatatlanul visszatenni a patkót, és kiegészítették a csatornafedő-szerű, kör alakú jelzést a következő feliratokkal: fájdalom okozta, elviselt szenvedés, igazságtalanság történt.

Külön érdekesség, hogy több mint száz évvel az eset után, 1839-ben lyukat fedeztek fel Shaw hálószobájának a falán - mely ma már igazi turistalátványosság - feltehetően egyik bűntársa így juttathatta be neki azokat a tárgyakat, amiket bizonyíték gyanánt kivett a szájából.

Szerencsére ez volt az utolsó boszorkánykivégzés egész Nyugat-Európában, de emlékét a mai napig őrzi a település.

A szegedi Boszorkányszigeten a mai napig hallani vélik a sikolyokat

Szörnyű titkot őriz Szeged. Úgy tűnik, a boszorkányégetések idején több mint száz embert vittek a halálba az átkozott félszigeten.

(Cikken belüli képek forrása: Paisley Scotland / flickr CC BY 2.0, Mitchell, J. & Dickie JN / Wikipedia közkincs, Getty Images Hungary, borító-, és ajánlóképek forrása: Getty Images Hungary)

• boszorkány
• kivégzés
• skócia
• emlék
• égetés
• boszorkányüldözés
• babona
• Terasz