Ilyet eddig még egy magyar sem csinált! Ezért lehetsz büszke a 25 éves lányra

Újabb taggal bővült azon magyarok csoportja, akikre büszkék lehetünk. Pabeschitz Virág régész még csak 25 éves, de már olyasmit elért, amit eddig még senki az országban. A lány jelenleg ugyanis Kairóban tartózkodik, hogy részt vegyen a Giza Plateau Mapping Project expedíción, a tudóscsoport legfiatalabbjaként és egyetlen magyarként.

Ezzel a lehetőséggel Virág gyerekkori álma vált valóra, és elmondása szerint a kaland varázsa még a nehéz pillanatokat, a honvágyat is segít túlélni. Mindennapjairól képeket is posztol az Instagramon, valamint blogot is vezet, amelyet ide kattintva elérhetsz - erről és az expedícióról is mesélt nekünk.

- Mit érdemes tudni a projektről, és mi a fő célja?

- Az expedíció nagy célkitűzése a Gízai-fennsík feltérképezése. Bár a gízai piramisok a világ talán legismertebb műemlékei, mégis számos rejtély övezi az építésüket.

Ez az expedíció 1988 óta tárja fel folyamatosan a piramisépítők városát, mely körülbelül 400 méterre található a Nagy szfinxtől. Ez a kutatás bizonyította be véglegesen, hogy a piramisokat nem földönkívüliek vagy rabszolgák százezrei építették, hanem egyiptomi közemberek.

Az idei évben két területen fogjuk folytatni a város kutatását: egyrészt egy olyan épületben, ahol valószínűleg marhákat tartottak - ez egyfajta karám, és hozzá tartoznak kisebb épületek -, másrészt olyan helyiségekben, amikről azt feltételezzük, hogy pékségként, illetve sörfőző műhelyként funkcionáltak.

- Hogyan kerültél be ilyen fiatalon a Giza Plateau Mapping Project régészei közé, ráadásul egyedüli magyarként?

- 14 éves korom óta veszek részt ásatásokon itthon, és amikor a diploma megszerzése közeledett, úgy éreztem, hogy egy külföldi tapasztalat jelentheti szakmailag a legnagyobb előrelépést. Korábban is tudtam az amerikai projekt létezéséről, és nagy álmom volt Egyiptomban dolgozni, de ide nem toboroznak régészeket.

Ennek ellenére elküldtem az önéletrajzomat a projekt vezetőjének azzal a kéréssel, hogy hadd látogassam meg őket az ásatáson. Hosszú szakmai beszélgetések után megírta, hogy a csapat-összeállító meetingen ott lesz az asztalon az önéletrajzom! Majd' kiugrottam a bőrömből, amikor ezt olvastam. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ez szóba kerülhet.

Hatalmas dolog, hogy egyáltalán eljutott idáig az ügy, és úgy voltam vele, hogy ha nem is válogatnak be, ez nekem már akkor is egy óriási elismerés, úgy, hogy még be sem fejeztem az egyetemet. Az államvizsgám előtti napon jeleztek vissza, hogy felvettek a csapatba, találkozunk januárban!

- Már egészen kicsi korod óta foglalkoztat a régészet, és Egyiptom is a szenvedélyed. Emlékszel még, mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy részt vehetsz az expedícióban?

- Az elmúlt tíz évre gondoltam, és hogy minden áttanult éjszaka, minden nehézség, és minden forró és fogkocogtató hideg nap, amit terepen töltöttem, mind-mind megérte ezért a pillanatért. Sírtam. Nagyon.

- Van olyan, amitől félsz vagy tartasz az expedíció során? Mi a legnehezebb dolog ilyen távol az otthonodtól?

- Számos dologtól tartottam, amíg ide nem értem. Milyen körülmények várnak? Elég tudással rendelkezem-e, hogy hasznos tagja legyek a csapatnak? Nem lesz-e probléma, hogy szinte minden régész minimum tíz évvel idősebb nálam? De amióta beköltöztem az expedíció szálláshelyére, és találkoztam a kollégáim és főnökeim egy részével, minden aggodalmam elszállt. Hatalmas élmény számomra, hogy milyen kedvesek és befogadóak velem a többiek az első perctől fogva.

Természetesen nagyon hiányzik a családom, hogy délutánonként nem tudok leülni egy kávéra a barátaimmal, de egyelőre teljesen el vagyok varázsolva, úgyhogy az eddigi két hét nagyon gyorsan elrepült. A legnehezebb az volt, hogy felvegyem az itteni életritmust, de emiatt jöttem hamarabb, és töltöttem el Kairóban tíz napot az expedíció előtt. Ez alatt az idő alatt megtanultam egyedül közlekedni, vásárolni, létezni ebben a miénktől nagyon különböző kultúrájú városban.

- Hogyan marad időd és energiád a blog vezetésére?

- Jelenleg az ásatás előkészítő fázisban vagyunk, ami irodai munkát jelent, így marad energiám, hogy este a bloggal is foglalkozzam, megválaszoljam a kérdéseket satöbbi. Azt még nem tudom, hogy ez hogyan fog zajlani, ha elkezdődik az ásatás, de nagyon fontosnak tartom ezt a tevékenységet.

Úgy gondolom, hogy a régészet akkor nyeri el igazi értelmét, amikor abból a társadalom visszakap valamit, akár kiállítások, kiadványok, akár egy blog képében, ahol láthatják, hogy hogyan zajlik egy tudományos kutatás, hogyan dolgozunk, kik vagyunk.

Nagyon örülnék, ha az emberek látnák, hogy a régészek nem csodabogarak, akik valami nagy tudást akarnak rejtegetni az emberek elől, vagy akik csak az autópályák, épületek munkáit lassítják, hanem egyszerű tudósok, akik nagyon is földhözragadt módszerekkel dolgoznak azért, hogy tanulhassunk az emberiség múltjából, a régi korok embereitől.

Másrészt az én történetem a legjobb bizonyíték arra, hogy ha valamit igazán szeretnénk, és keményen dolgozunk érte, akkor elérhetjük. Szeretném, ha a magyar emberek jobban bíznának magukban, és elhinnék, hogy bármit elérhetnek, amit csak szeretnének!

• történelem
• érdekességek a világból
• egyiptom
• régészet
• tudomány és technika
• magyar
• Terasz