20 éve nem volt ilyen kicsi az ózonlyuk, de még nem örülhetünk a tudósok szerint

A 2017-es műholdas mérésből kiderült, hogy 1988 óta most a legkisebb az Antarktisz fölött a Földet védő ózonlyuk mérete. Az ózonlyuk a déli félteke felső légkörében keletkezik, a késő téli időszakban.

Az ózonréteg katalizátorként működik, és megszűri a Nap káros, ibolyántúli UV-sugarait. Az ember által generált mesterséges vegyi anyagok keltette reakciók azonban folyamatosan roncsolják az ózonréteget.  

A tudósok szerint lassú lesz a regenerálódás

A globális óvintézkedések, a károsanyag-kibocsátást csökkentő nemzetközi szabályozások által az ózonréteg regenerálódását lassú folyamatként jósolják a tudósok. A pozitív becslések szerint az ózonlyuk 2070 körül áll vissza az 1980-as évekbeli állapothoz. A Föld ózonrétege úgy viselkedik, mint egy óriási fényvédő, mely védi az embereket a potencionálisan káros UV-sugárzástól. A túl erős sugárzás okozza többek között a bőrrákot és a szürke hályogot, de károsítja az immunrendszert, a Föld növényvilágát, és befolyásolja az éghajlatot és a domborzatot is. 

Nem örülhetünk felhőtlenül

Az ózonmolekulák lebontása hideg hőmérsékleten történik, így a déli féltekén az ózonlyuk a maximális méretét szeptembertől a tél végéig érheti el. A NASA szerint a lyuk szeptember 11-én érte el a csúcspontját, és másfélszer akkora volt, mint az Amerikai Egyesült Államok területe. Ez körülbelül 7,6 millió négyzetkilométert jelent. A NOAA, vagyis a Nemzeti Éghajlati Adatközpont a NASA-val karöltve nyomon követi az ózonlyuk helyreállításának és növekedésének folyamatát. A 2017-es műholdas és ballonalapú mérések után észrevették, hogy az ózonlebontó ciklus 1988 óta most a legdrasztikusabb.

A Déli-sarkon katasztrofális és visszafordíthatatlan következményei vannak a globális felmelegedésnek. 

A klór és a bróm a legveszélyesebbek

Paul A. Newman, a földtudományok doktora közölte a NASA-értekezleten Marylandben, hogy az ózonréteg ebben az évben rendkívül gyengén működött. A védelmező réteg a sztratoszférában működik, 7 és 25 mérföldnyi távolságra a Földtől. A talajhoz közelebbi régiókban a járművek károsanyag-kibocsátása és más kémiai jellegű szennyező anyagok rombolják az ózonréteg szerkezetét. A réteget lebontó anyagok, mint például a klór és a bróm, a nemzetközi óvintézkedések ellenére is túl magas koncentrátumban kerülnek a levegőbe.

A felelősségtudatos országok szerződése

Harminc évvel ezelőtt a nemzetközi közösség aláírta az ózonréteget lebontó anyagokról szóló montreali jegyzőkönyvet. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja által gondozott egyezmény elkezdte szabályozni az ózonréteget károsító anyagok mennyiségét. Ez alapján jóval kevesebb klórozott-fluorozott szénhidrogén és klórtartalmú szintetikus vegyület került a légkörbe, és az ózonlyuk fokozatosan csökkenni kezdett. A tudósok arra számítanak, hogy az életmentő lyuk mérete visszaáll az 1980-as szintekhez 2070 körül.

• környezetvédelem
• környezetszennyezés
• nasa
• ózonréteg
• ózonlyuk
• Terasz