Ilyen volt a nyár a középkorban: az előkelő hölgyek mindent megtettek, hogy ne barnuljanak
A középkori nyár nem olyan volt, mint napjaink nyarai.
![Nyár a középkorban](https://kep.index.hu/1/0/4228/42287/422872/42287234_3227818_c60c9749116129c52be741b439238cc4_wm.jpg)
Milyen volt a nyár a középkorban? Dolgos, mert kemény munkával járt a parasztoknak, de úgy tartották, veszélyekkel teli is, hiszen a napsugárzásnak már akkor is számos negatív hatását felismerték. Főként azonban az előkelő hölgyek védték magukat tőle.
Bartholomew Anglicus, a 13. század eleji, párizsi, ferences rendi skolasztikus írásában fejtegette a nyár mibenlétét. Úgy magyarázta, hogy mivel a nap az évnek ebben a szakában a csúcsán jár, közvetlenül az emberek fejére süt, sárga epét okoz, és száraz humort, amelyet gyakran dühkitörések kísérnek. A nyár felmelegíti a testet, kiizzasztja és legyengíti azt, ez pedig forró és száraz betegségeket okoz. De miként védekeztek, és egyáltalán, mivel töltötték a nyarat a középkoriak?
Védelem a nap negatív hatásaitól
Noha a napsugárzás napjainkra egyre és egyre károsabb, a középkorban is megvoltak negatív hatásai, és ezt fel is ismerték.
![nap-kozepkor](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4228/42287/422876/42287642_6b75fd5b7e5dd6007b52b2601bc7f06a_wm.jpg)
A kor orvosi értekezései olyan gyógyszerészeti recepteket is tartalmaztak, amelyek célja a leégés csillapítása és csökkentése volt. Egy tizedik századi angolszász orvosi összeállítás, amely Bald’s Leechbook néven ismert, azt tanácsolta, hogy vajban forraljuk fel a borostyán zsenge gallyait, [és] kenjük be vele az érintett bőrrészt. A bőrpuhító szereket általában ilyen égési sérülések gyógyítására használták, ahogy ma is.
A hölgyek rendkívüli figyelemmel óvták a bőrüket. Arra törekedtek, hogy az a lehető legtisztább legyen, és nyáron is minél fehérebb maradjon. A bőrszín és bőrminőség ugyanis akkoriban a társadalmi-gazdasági helyzet jelzője volt. A cserzett bőr a parasztsághoz kapcsolódott, és jelezte az ember szegény hátterét.
Nemhiába, hogy az orvosi értekezések, főleg a női kozmetikumokkal kapcsolatosak, recepteket írtak a bőr napsugárzás elleni védelmére. A Salernói Trotulának tulajdonított, tizenegyedik századi De Ornatu Mulierum kámfor alapú balzsamot tartalmazott, amely megvédte a bőrt a napsugárzástól. Ezek a modern fényvédők ősei, de természetesen messze nem voltak olyan hatékonyak, mint a modern naptejek.
Leégés ellen a középkori orvosok széles karimájú kalapot és napernyőt javasoltak. Előkelők és tűző napsütésben dolgozó parasztok egyaránt ilyet viseltek, és könnyű ruhadarabokat, mint a Très riches heures du Duc de Berry augusztusi oldalán is látható.
![Très riches heures du Duc de Berry - augusztus.](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4228/42287/422877/42287778_25de4100958130bc3ba97848b562407b_wm.jpg)
Ezen a képen, pontosabban a háttérben az is megmutatkozik, hogy a fürdőzés mint a hűsölés eszköze már a középkorban is népszerű volt. Érdekes, de úszni mégis kevesen tudtak a korban.
Kemény munka zajlott a földeken
A nyári időszakban a gazdálkodók keményen dolgoztak. Jean de Brie, a tizennegyedik századi „jó pásztor”, aki a báránynevelésről írt könyvet, azt javasolta, hogy júniustól a juhászok korán keljenek fel, amikor még hűvös van, és ilyenkor vigyék az állatokat a legelőkre, ne a forróságban, és keressenek számukra árnyékos területet. Júliusra azt tanácsolta nekik, hogy magasabb lankákon legeltessék a nyájat, hogy ne kínozza azt a nyári forróság. Augusztusra azt javasolta a pásztoroknak, hogy a juhok maradjanak istállójukban, mert különben azokon a vidékeken, ahol még nem aratták be a gabonát, könnyen felfalhatják a búzát. Tanácsa szerint szeptemberben már ki lehetett engedni a nyájat a betakarított táblákra, hogy ott a szénával táplálkozhassanak.
A nyár a betakarítások ideje volt, mely általában júniusban kezdődött, a takarmány aratásával, melyből juhnyájuk, lovaik és szarvasmarháik kaptak. Júliusban a búzaföldekre mentek, és ott folytatták a betakarítást. Az aratás és a későbbi szüret időpontja attól függött, hogy a gazdálkodók éppen mely tájon éltek. A naptárak, melyekből maradt fenn néhány, hűen visszaadják a helyi betakarítások egykori időpontjait. A műveleteket legfőképpen kézzel végezték, de kaszát és sarlót is használtak. Ezeket sokszor a földek birtokosai biztosították. Mivel a korban jellemző volt a bor ivása víz helyett, az aratók gyakran becsíptek a tűző napon, tehát a munka igen vidám, viszont kevésbé hatékony lehetett.
![GettyImages-811947888](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4228/42288/422881/42288106_cd9e73041d143a49eef899c6616c9e1b_wm.jpg)
Az évszak sújtásai
A nyár nemcsak az aratás időszaka volt, hanem sajnos sok más módon is nehezítette az emberek életét. Magával hozta a pestist, a végzetes szárazságot és nagy tüzeket is. A 14. század közepétől a 17. századig Európa-szerte június és szeptember között volt a csúcspontján a pestis okozta halálozás. A korabeli tudósok és orvosok is úgy gondolták, hogy a levegő nyáron „romlott és fertőzött” volt, és hordozta a pestisjárvány kitörését okozó „miazmát”.
A nagy nyári hőség tűzveszéllyel is járt. Akkoriban is sokszor előfordultak bozót- és erdőtüzek, de a falvakban és városokban is törtek ki nagy tűzvészek. 1048-ban például Derbyshire-ben dúlt pusztító tűzvész. Nem véletlen, hogy már ebben a korban is létezett a tűzgyújtási tilalom: fennmaradt, hogy a spanyolországi Tortosában, miután rájöttek, hogy a tüzek nagy részét gondatlan emberek, gyakorta tüzet rakó juhászok okozták, megtiltották a tűzrakást a nyári időszak alatt.
Hogyan szórakoztak a középkorban?
Korábbi cikkünkben a középkori emberek szórakozási szokásairól írtunk. Érdekes, de a kivégzéseket például szívesen nézték.
Így szórakoztak a középkori Európában: a kivégzés és a macskaégetés is érdekes látványosság volt
Elolvasom(Képek: Getty Images.)
OLVASD EL EZT IS!
![kozepkor](https://kep.index.hu/1/0/3541/35414/354141/35414161_2709293_50575f0443ab72d4703027173acab945_wm.jpg)
- történelem
- érdekesség