5 lerakhatatlan Nobel-díjas regény

Az Alfred Nobel által alapított díjjal immáron 104 éve jutalmazzák a tudósok és kutatók legjobbjainak munkáját, valamint azok tevékenységét, akik a legtöbbet tettek a békéért. A közgazdaság területén kiemelkedően teljesítők 1968 óta vehetik át a Közgazdasági Alfred Nobel Emlékdíjat.

Az irodalmi Nobel-díj Alfred Nobel végrendelete szerint annak a személynek adható át, aki - idézet a Wikipédiából - "az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá".

Ezúttal az elmúlt tíz évben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott írók művei között válogattunk. Íme, öt könyv, ami magyarul is megjelent, és amelyet legalább egyszer mindenkinek illik elolvasnia.

Jean-Marie Gustave Le Clézio: Körforgás

Nobel-díj 2008

- Nem a Paradicsom veszett el, hanem a körben forgó idő - írja Jean-Marie Gustave Le Clézio, az élő francia irodalom egyik legnagyobb alakja. - Az 1950-es, 1960-as évek Nizzája tökéletesen alkalmas volt rá, hogy ott ábrándozhassak kissé kétségbeesetten az őseim otthonául szolgáló Mauritius-szigetről. A körülményeket szakadatlan változás jellemezte, Európa és Ázsia minden zugából érkeztek az ágrólszakadtak. (...) Más szinten és másképp, de olyasféle hely volt az, mint a korabeli Algír vagy Bejrút. A számkivetettség, az otthonkeresés hozzátartozik legelső élményeimhez.
Jean-Marie Gustave Le Clézio mesésen áradó regénye két évszázad egyetemes és személyes históriájának lenyűgöző freskóját festi meg. Forradalmak és háborúk, eszmék és személyes küzdelmek, megtalált és elvesztett álmok váltják egymást nemzedékek során át örök körforgásban.

Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet

Nobel-díj 2007

Anna Wulf sikeres írónő, aki egyedül neveli lányát az 1950-es évek Londonjában. Napjai rettegésben telnek. Attól fél, hogy idővel kicsúszik lába alól a talaj, elveszti kapcsolatát a külvilággal, és megőrül. Ezért naplóba kezd, gondolatait négy jegyzetfüzetbe rögzíti: a feketébe Anna múltja, a pirosba politikai nézetei, a sárgába az érzelmi élete, míg végül a kékbe a mindennapok történései kerülnek. Szerelem és visszautasítás, hűtlenség és szexuális felszabadulás, politikai szekértáborok és családi traumák, elvesztett haza és megtalált női identitás története Az arany jegyzetfüzet, amely Doris Lessing főműve, és a 20. század talán egyik legfontosabb regénye.
A kilencven éves írónő, aki Perzsiában született, és évekig élt Dél-Afrikában, A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. A 2007-es Nobel-díjjal együtt Doris Lessing szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat.

Elfriede Jelinek: Kéj

Nobel-díj 2004

A Nobel-díjas írónő antipornográfiának tekinti regényét, amelyben "minden a nyelvben történik, és nem a tartalomban. Az alaphelyzet nem ritkaság, csak a végletekig kiélezett."
Jelinek elképesztő, vad nyersességgel írja le, hogy a gazdag papírgyárosnak két egymással szerves összefüggésben lévő dolog a lételeme, a hatalom és a szex, de a sorrend akár fordított is lehetne. Ennek a férfinak valamilyen módon mindenki a rabszolgája: a munkásai, a neje, de még a gyereke is. A könyv csupa gúny, csupa kemény bírálat a széteső világról, a fogyasztói társadalomról, az elsekélyesedett emberi kapcsolatokról. A mondatok tele vannak érzékiséggel, amit Tandori Dezső páratlanul leleményes átültetése kitűnően érzékeltet. Mire a tizedik oldalra érsz, kétséged sem lesz afelől, hogy a szereplők összes cselekedete, az autóvezetéstől a mosogatásig, merő kéj.

J. M. Coetzee: Szégyen

Nobel-díj 2003

A 2003-ban Nobel-díjjal kitüntetett, dél-afrikai származású író, irodalmár, műfordító, egyetemi professzor, John Maxwell Coetzee 1999-ben jelentette meg Szégyen című regényét. A könyvben az apartheid - a fehér kisebbség faji megkülönböztetésen alapuló politikája a Dél-Afrikai Köztársaságban - megszűnésének hatását vizsgálja. A regény főhőse David Lurie fokvárosi fehér irodalomprofesszor, aki második válása utáni magányában az egyetemi élet rutinja mellett egy Byronról szóló munka tervezgetésével tölti idejét, de miután elcsábítja egy diákját, minden felborul. Kirúgják az egyetemről, kénytelen lányával visszavonulni birtokára, ahol azonban fegyveresek támadják meg, és a lányát megerőszakolják. A professzor sorsában Coetzee áttételesen az egész dél-afrikai fehér közösség megváltozott életét mutatja be olyan erővel, hogy miatta még a hatalmon lévő Afrikai Nemzeti Kongresszussal is összetűzésbe került

Günter Grass: A bádogdob

Nobel-díj 1999

Günter Grass, aki a háború után induló német írónemzedék domináns alakja, A bádogdob című regényével lett egy csapásra világhírűvé, de könyvéről - négy évtized elmúltával - ma már az is elmondható, hogy a 20. századi európai irodalom egyik klasszikusa. A film, amelyet Volker Schlöndorf rendezett a műből, annak idején Cannes-ban nagydíjat nyert, és azok számára is felejthetetlenné tette Oskar Mazerath apró alakját, akik a regényt nem olvasták. Grass különös kis figurát alkotott, aki egy nap elhatározza, hogy nem nő tovább, gyerek marad, és bádogdobjával, valamint fülsiketítő, poharakat és hatalmas ablakokat ezer szilánkká zúzó sikításával harcol a nemszeretem jelenségek ellen.

A figura megalkotásával Grass egyben szellemi küzdőtársat kreált magának, hogy felhívhassa a figyelmet a szülőföldjén, Gdansk/Danzigban és környékén élő népek - németek, lengyelek, kasubok - közös történelmére, és egyben kísérletet tegyen arra, hogy kibékítse őket egymással.

• kultúra
• szabadidő
• könyv
• szórakozás
• történelem
• Terasz