Miért nehéz dönteni? Így érdemes gondolkodni a jó út megválasztásáról

Az élet egyszerűbb és nehezebb, jelentősebb és jelentéktelenebb döntések sorozata, így azoknak, akik nehezen határoznak a különböző kérdésekben, nincsen könnyű dolga.

Nekik segít Ruth Chang filozófus a TED szórakoztató és ismeretterjesztő színpadán, előadásában megfogalmazott gondolataival. Hogyan érdemes tekinteni a döntésekre, hogy ne kutyaszorítóként, hanem előbbre vivő valamiként élhessük meg őket? Nézd meg videón az előadást, magyar fordítását pedig a videó alatt találod.

Hogyan hozzunk döntéseket?

Fordította: Simon Eszter

Gondoljanak egy nehéz döntésre, amit mostanában kell meghozniuk. Lehet ez egy választás két szakma közt, művész vagy könyvelő, hol éljünk, városban vagy vidéken, vagy akár két ember között, kit vegyünk el, Elvehetjük Betty-t vagy elvehetjük Lolita-t. Lehet egy olyan választás, hogy vállaljunk-e gyerekeket, hogy engedjük-e a problémás szülőnket hozzánk költözni, hogy neveljük-e a gyermekünket olyan vallásra, amiben a partnerünk hisz, de bennünket hidegen hagy. Vagy, adományozzuk-e megtakarításainkat jótékony célokra.

Valószínűleg az a nehéz választás, amire gondoltak, nagy, sorsdöntő lehetett, valami olyan, ami számít. Egy nehéz választás általában gyötrődéssel, kéztördeléssel, fogcsikorgatással jár. Azt hiszem, félreértjük a nehéz választásokat, és azok szerepét az életünkben. A nehéz választások megértése egy olyan erőt szabadít fel, mely mindannyiunkban ott bújkál.

A választás nehézsége attól függ, hogy milyen a választási lehetőségek viszonya. Egy könnyű választásban az egyik lehetőség jobb, mint a másik. Egy nehéz választásban az egyik lehetőség néhány szempontból jobb, a másik lehetőség más szempontokból jobb, de összességében egyik sem jobb a másiknál. Gyötrődünk, hogy maradjunk-e a jelenlegi munkahelyen a nagyvárosban, vagy forgassuk fel az életünket egy kihívásokkal telibb munkáért vidéken; maradni lenne jobb egyik szempontból, költözni lenne jobb másik szempontból, de összességében egyik sem jobb a másiknál.

Ne gondoljuk, hogy a nehéz döntések egyben sorsdöntők is. Például amikor azt döntjük el, hogy mit is reggelizzünk. Ehetünk magas rosttartalmú gabonapelyhet vagy csokis fánkot. Ebben az esetben, ami számít, a finomság és az egészséges táplálkozás. A gabonapehely egészségesebb, a csokis fánk viszont sokkal finomabb, de egyik sem jobb a másiknál összességében - tehát ez egy nehéz választás. Így, hogy tudjuk, a kis választások is lehetnek nehezek, talán a nagy döntések sem tűnnek annyira megoldhatatlannak. Végül is, valahogy eldöntöttük, hogy mit együnk reggelire, akkor azt is el tudjuk dönteni, hogy maradjunk-e a nagyvárosban, vagy költözzünk le vidékre az új állás miatt.

Azt se gondoljuk, hogy a nehéz választások azért nehezek, mert mi vagyunk buták. Amikor végeztem a főiskolával, nem tudtam dönteni két karrier között, filozófia, vagy jog. Nagyon szerettem a filozófiát. Nagyszerű dolgokról tanulhatok filozófusként, mindezt egy kényelmes fotelben ücsörögve. Én azonban egy szerény bevándorló családból származom, az én elképzelésem a luxusról az volt, hogy disznósajtos szendvics legyen az uzsonnás dobozomban, szóval a gondolat, hogy az egész életemben egy fotelben ücsörögjek és elmélkedjek, hát, úgy tűnt, ez a tetőfoka az extravaganciának és könnyelműségnek. Szóval, fogtam a jegyzetfüzetemet, Húztam egy vonalat a papír közepére, és minden erőmet bevetve gondolkodni kezdtem, érveken és ellenérveken, mindkét opcióra. Emlékszem, azon gondolkodtam, bárcsak tudnám, hogy milyen lenne az életem mindkét karrier esetében. Bárcsak Isten, vagy a Netflix küldene nekem egy DVD-t, amin megnézhetem a jövőbeli lehetséges életeim, rendben lennék. Összehasonlítanám őket, látnám, hogy az egyik jobb, és a döntés könnyű lenne.

De nem kaptam DVD-t, és mivel nem tudtam eldönteni, melyik lenne a jobb, azt tettem, amit sokan tesznek nehéz választások esetén: a biztonságosabb opciót választottam. Attól félve, hogy munkanélküli filozófus leszek, inkább elmentem ügyvédnek, de rá kellett hogy jöjjek, hogy az ügyvédkedés nem igazán illett hozzám. Nem én voltam. Úgyhogy most filozófus vagyok, és nehéz választásokat tanulmányozok, és el kell hogy mondjam, hogy az ismeretlentől való félelem, bár elég gyakori motivációs alap a nehéz választásokkor, azok félreértelmezéséből fakad. Hiba azt gondolnunk, hogy a nehéz választáskor az egyik opció ténylegesen jobb a másiknál, és mi csak túl ostobák vagyunk, hogy tudjuk, melyik, és mivel úgysem tudjuk, akár választhatjuk a kevésbé kockázatosat. Még ha a két opciót látjuk is egymás mellett, és minden információnk megvan, a döntés akkor is lehet nehéz. A nehéz választások azért nehezek, -- nem miattunk, vagy a tudatlanságunk miatt, -- mert nincs legjobb választás!

És ha nincsen legjobb választás, ha a mérleg nyelve nem leng ki sem az egyik, sem a másik irányba, akkor az alternatívák egyformán jók kell hogy legyenek, így lehet, hogy azt kéne mondanunk egy ilyen nehéz választásnál, hogy két egyformán jó lehetőségről van szó. Viszont ezzel valami nem stimmel. Ha a lehetőségek egyformán jók, akár egy pénzfeldobással is eldönthetnénk, és egy óriási hibának tűnik azt gondolni, hogy így kéne döntenünk a karrierünkről, lakóhelyünkről, házastársunkról: pénzfeldobással.

Van még egy ok, amiért egy nehéz választás mégsem csupán választás két egyformán jó lehetőség közt. Tegyük fel, választanunk kell két munka között: lehetünk befektetési bankárok, vagy grafikusok. Sok dolgot kell figyelembe vennünk egy ilyen választáskor, hogy milyen izgalmas a munka, a pénzügyi biztonság megléte, legyen időnk családot alapítani stb. Lehet, hogy a művészi karrier megismertet a legmodernebb újdonságokkal a képi kifejezés területén. Lehet, hogy a banki munka pedig megismertet a legmodernebb újdonságokkal a pénzügyi manipuláció területén. Képzeljük el ezt a két karriert, ahogy csak akarjuk, úgy, hogy egyik se legyen jobb, mint a másik.

Tegyük fel, hogy az egyiket feljavítjuk, csak egy kicsit. Tegyünk fel, hogy a bank el akar kápráztatni, és hozzátesz 500 dollárt a havi bérünkhöz. Vajon ez a pluszpénz jobbá teszi-e a banki munkát a művészi munkánál? Nem feltétlenül! A magasabb fizetéstől a banki munka jobb lesz, mint előtte volt, de lehet, hogy még így sem elég ahhoz, hogy bankárnak lenni jobb legyen, mint művésznek. Viszont, hogy ha az egyik munkához adott többlet nem teszi azt jobbá, mint a másik, akkor a két eredeti munka nem lehetett egyformán jó. Ha két egyformán jó dolgot veszünk, és az egyiket feljavítjuk, akkor az biztosan jobb lesz, mint a másik. Nem ez a helyzet a nehéz választások esetében.

Ezt meg kell fejtenünk. Van előttünk két munka, Egyik sem jobb a másiknál, de nem is egyformán jók! Hogyan kéne ebből választanunk? Úgy tűnik, itt valami nem stimmel. Talán a választás maga problémás, és az összehasonlítás lehetetlen. De ez sem igaz. Nem igaz, hogy olyan dolgok közül akarunk választani, amiket nem lehet összehasonlítani. Elvégre két munkahely előnyeit méricskéljük, nem pedig a 9-es számot mérjük egy tányér tükörtojáshoz. Két munkahely összes előnyét összehasonlítani olyan dolog, amit megtehetünk, és amit gyakran meg is teszünk.

Úgy vélem, a rejtély abból ered, hogy nem igazán tudjuk, mit feltételezünk az értékekről. Akaratlanul azt feltételezzük, hogy az értékek, mint az igazság, szépség, kedvesség, ugyanolyanok, mint a mennyiségi mutatók, mint a hosszúság, tömeg, és súly. Vegyünk két dolog összehasonlítását, amiben nincsenek értékek például, hogy melyik bőrönd nehezebb. Csupán három lehetséges kimenetelünk van: Az egyik bőrönd vagy nehezebb, vagy könnyebb, vagy ugyanolyan nehéz, mint a másik. Az olyan tulajdonságok, mint a tömeg, megmutatható valós számokkal - mint az 1, 2 , 3 és a többi - és csak háromféleképpen hasonlíthatunk össze bármely valós számot. Az egyik szám vagy nagyobb, vagy kisebb, vagy ugyanakkora, mint a másik. Nem így van az értékeknél. A megvilágosodás óta hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a tudományos gondolkodás a kulcsa mindennek, ami fontos a világunkban; Viszont az értékek világa más, mint a tudomány világa. Minden az egyik világban mérhető valós számokkal, míg minden más a másik világban nem. Ne gondoljuk, hogy a "van" világa, ami a hosszúságé és tömegé, ugyanúgy van felépítve, mint a "kellene" világa, ami a helyes cselekedeteké.

Tehát, mivel ami fontos számunkra, - egy gyermek öröme, vagy a szerelem, amit a partnerünk iránt érzünk - nem mérhető valós számok segítségével, nincs okunk azt hinni, hogy választáskor csak 3 lehetséges kimenetel létezik, hogy az egyik alternatíva jobb, rosszabb, vagy egyenlő a másikkal. Be kell vezetnünk egy új, negyedik kapcsolatot ami más, mint a több-kevesebb-egyenlő, ami jellemzi, hogy mi történik a nehéz választáskor. Szeretem azt mondani, hogy az opciók "egy szinten vannak". Amikor az alternatívák "egy szinten vannak", nagyon is számít, hogy melyiket választjuk, de egyik lehetőség sem jobb a másiknál. Sokkal inkább, a lehetőségek azonos értékterületen vannak, egy értékcsoportban vannak, mindazonáltal lehetnek nagyon különbözőek az érték fajtáját illetően. És ezért nehéz a választás.

Ha így gondolunk a nehéz döntéseinkre, rájövünk valamire magunkkal kapcsolatban, amit eddig nem tudtunk. Mindannyiunkban ott van az erő, hogy indokokat hozzunk létre. Képzeljünk el egy világot, ahol minden döntés egy könnyű döntés, vagyis, mindig van egy legjobb alternatíva. Ha van legjobb alternatíva, egyértelmű, hogy azt kell választanunk, mivel racionálisak vagyunk, mindig a jobb dolgot fogjuk választani a rosszabb dolog helyett, azt választjuk, ami mellett a legtöbb érvünk szól. Egy ilyen világban minden okunk meglenne fekete zoknit viselni a rózsaszín helyett, zabpelyhet enni fánk helyett, a városban élni a vidék helyett, Betty-t elvenni Lolita helyett. Egy világ tele könnyű választással odaláncolna minket az érvekhez. Ha belegondolunk, hülyeség azt gondolnunk, hogy a rendelkezésre álló, külső indokok miatt döntöttünk úgy, hogy a legtöbb érv pont amellett a hobbi mellett szól, amit épp űzünk, amellett a ház mellett, amelyikben lakunk, amellett a munka mellett, amivel foglalkozunk. Ehelyett, két olyan opció előtt álltunk, amik "egy szinten voltak" - nehéz választás - és létrehoztunk magunknak egy indokot, hogy miért azt a hobbit, házat, vagy munkát választjuk. Amikor a választási lehetőségeink "egy szinten vannak", a készen kapott érvek, azok, amik meghatároznák, hogy hibásan döntünk-e, hallgatnak arról, hogy mit kéne tennünk. Itt, a nehéz választások világában tudjuk gyakorolni a normatív hatalmunkat, amellyel létrehozhatjuk saját indokainkat, hogy ezáltal azzá váljunk, olyan fajta emberré, aki számára a vidéki élet többet jelent a városi életnél.

Amikor választanunk kell "egy szinten lévő" opciók közül, akkor valami igazán figyelemreméltó dolgot tehetünk: Lehetőségünk van odaállnunk az egyik opció mögé. Itt vagyok, ez a véleményem. Ez vagyok én. A bankot választom. A csokis fánkot választom. Ez a válasz nehéz döntésekkor egy racionális reakció, de nem rajtunk kívül álló okok diktálják. Hanem az általunk létrehozott okok támasztják alá. Amikor mi magunk határozzuk meg az okokat, hogy ilyen emberek lehessünk, és nem olyanok, akkor válunk teljes szívünkkel azzá, akik vagyunk. Úgy is mondhatjuk, hogy szerzőkké válunk, a saját életünk szerzőjévé.

Szóval, amikor egy nehéz választás előtt állunk, ne verjük a fejünket a falba, azon gondolkodván, hogy melyik opció a jobb. Mert nincsen legjobb opció. Ahelyett, hogy a külső okokat keresnénk, inkább a belülről fakadó okokra figyeljünk. Ki legyek? Talán Ön úgy dönt, hogy egy rózsaszín zoknit viselő, müzlit kedvelő, vidéken élő bankár lesz, én pedig dönthetek úgy, hogy fekete zoknit viselő, nagyvárosban élő, fánkot kedvelő művész leszek. Hogy mit teszünk a nehéz választáskor, azt nagyon is mindenki maga dönti el.

Azok az emberek, akik nem használják a normatív hatalmukat nehéz döntésekkor, csak sodródnak. Mindannyian ismerünk ilyeneket. Én ellebegtem az ügyvédkedés felé. Nem tudtam igazán kiállni érte, nem éltetett az ügyvédkedés. A sodródók engedik, hogy a világ írja meg az ő történetüket helyettük. Hagyják, hogy mechanizmusok, mint a dicséret vagy a büntetés, buksisimogatás, félelem, vagy egy opció könnyűsége, határozzák meg, hogyan cselekszenek. Szóval a nehéz döntések tanulsága: arra gondoljunk, ami mögé igazán oda tudjuk tenni magunkat, ami mellett kiállunk, és a nehéz választások útján váljunk azzá az emberré.

Tehát nem gyötrődés és félelem forrásai ezek; a nehéz választások értékes alkalmak arra, hogy megünnepeljük az emberi lét különlegességét, A választásainkat vezérlő indokok, amik lehetnek helyesek, vagy helytelenek, néha elfogynak. És itt, a nehéz választások világában van meg a hatalmunk a saját indokaink megteremtésére, hogy azokká a személyiségekké váljunk, akik valójában vagyunk. Éppen ezért a nehéz választás nem átok, hanem áldás.

Köszönöm.

Forrás: www.ted.com

• döntés
• pszichológia
• élet
• Terasz