Hátborzongató, hogyan öltek meg több tucat férfit ebben a magyar faluban - A nagyrévi angyalcsinálókról film is készült

A nagyrévi angyalcsinálók, vagy más néven a tiszazugi méregkeverők története ma is hátborzongató. Falusi asszonyok egy csoportja közel háromszáz férfit tett el láb alól a 20. század első felében. A feleségek mind ugyanazt a nőt jelölték meg bűntársukként. A nagyrévi bába, Oláh Zsuzsanna ellen számtalan alkalommal indult eljárás, ám mindig felmentették. Az ügyben nyolc nőt ítéltek halálra, de volt, aki még az ítélet előtt önkezével vetett véget az életének. 

A nagyrévi angyalcsinálókról film is készült

A korabeli magyar társadalomban a fiatal lányok jövendőbelijét a család választotta ki, akit mindenképp el kellett fogadniuk. A félresikerült házasságokon még a válás sem segíthetett, ugyanis nem volt elfogadott, kivéve, ha a férj erőszakos vagy alkoholista volt, de csak ritka esetben sikerült véghezvinni. Emellett, amíg a férjek az első világháborúban teljesítettek szolgálatot, a fiatalasszonyok egy részének az elszállásolt hadifoglyok közül lettek szeretőik.

Erre kínált megoldást Fazekas Gyuláné, született Oláh Zsuzsanna, a nagyrévi bába. Szakértelmének köszönhetően a nagyrévi nők megbíztak benne, okosnak tartották, aki ráadásul megfizethető angyalcsináló hírében állt, vagyis segített a nőknek megszabadulni a nem kívánt magzatoktól. Az asszony ellen hét alakalommal indult eljárás illegális abortuszok miatt, ám védőügyvédjének mindig sikerült elérnie, hogy felmentsék.

Rovarirtóval a rokonok ellen

A tanúvallomások alapján Fazekasné 1911-től 1929-ig arra buzdította a nagyrévi és a környékbeli falukban élő nőket, hogy a rovarirtó szerből kinyert arzénnal mérgezzék meg a családtagjaikat. A bába a halálos szer árusítása előtt macskákon és az általa kezelt embereken kísérletezte ki a megfelelő dózist, majd fiolákba töltve adott tovább rajtuk. A 18 éven át tartó tömeges gyilkosságokra azért nem derülhetett korábban fény, mert Farkasné állt a legközelebb a helyi orvoshoz, és a nem sok szakértelemmel rendelkező veje volt a halottkém. 

A méregárus híre szájról szájra terjedt, az asszonyok négyszemközt, titokban beszéltek róla, ennek ellenére népszerűsége folyamatosan nőtt, és egy idő után már nemcsak férjeket, hanem idős, magatehetetlen, gondozásra szoruló embereket és gyerekeket is juttattak a másvilágra a módszerével.

A titokzatos levél

Az öldöklésnek egy névtelen levél vetett véget, amelyet 1929 nyarán küldtek a Szolnoki Királyi Ügyészségre. A levélíró részletesen beszámolt a gyilkosságokról, de eközben már az újságok is egyre többet cikkeztek róluk, így az addig struccpolitikát folytató csendőröknek is bele kellett ásniuk magukat az ügyekbe. Egy idő után az asszonyok maguk tettek vallomást, ráadásul a 162 exhumált holttest mindegyikében találtak arzént. Hetven gyanúsítottból végül tizennyolcat ítéltek el, Fazekas Gyuláné viszont nem várta meg, hogy érte menjenek: a kapuból leste a csendőröket, és amikor azok feltűntek az utca végén, marólúggal véget vetett életének. 

Könyv és film is készült a történetből

A nagyrévi sorozatgyilkos asszonyok hátborzongató történetének számos adaptációja létezik. Készült belőle könyv, színdarab és film is. Astrid Bussink Angyalcsinálók című, 2005-ös dokumentumfilmje pedig az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon lett díjnyertes.

A filmben nyilatkozó asszony visszaemlékezésében így fogalmaz:

- Eltemette az asszony ezt a megmérgezett urát, és akkor még volt pofája neki ráírni a fejfára, hogy "Ide jövök hű férjemhez pihenni.”

Ami jól mutatja, hogy a gyilkos feleségek nemigen tanúsítottak megbánást a tetteik miatt. 

(A képek forrása: Wikipédia) 

• nagyrévi angyalcsinálók
• magyar
• falu
• gyilkosság
• Terasz