Van alapja a Squid Game-nek? Több száz szegényt végeztek ki koreai haláltáborokban

A Squid Game második évadában újra elmerülhetünk ebbe a disztópikus és brutálisan nyomasztó világba. Bár a sorozat nem valós történeten alapul, kevesen tudják, hogy Dél-Koreában ijesztően hasonló munkatáborokba űzték a szegény csavargókat.

Ez volt az úgynevezett Brother's Home, ami gyakorlatilag egy internálótábor volt, a dél-koreai Busanban, az 1970-es és 1980-as években. A létesítmény 20 gyárat foglalt magában, és több ezer embert, köztük hajléktalanokat, utcáról elfogott gyerekeket, valamint a kormánnyal szemben álló tüntetőket szállásolt el.

Haláltáborok Dél-Koreában

A tábor gondolata az 1950-es évekből indult, amikor is a Koreai Köztársaság próbált felépülni a háború pusztításaiból. Az 1960-as években Dél-Korea elnöke, Park Chung Hee úgy határozott, megtisztítja a társadalmat a csavargóktól, szegényektől, munkakerülőktől. Fogdákat építtetett több városban, köztük Szöulban és Busanban is. 1961-ben egy törvénycsomag intézményesítette a csavargók elhelyezését.

1975-ben a rendőrök „csavargó járőrcsapatokat” alakítottak, akik rendszeres járőrözést tartottak. Csavargó alá tartozott mindenki, aki „akadályozta a városok és a társadalom egészséges társadalmi rendjét”. Mivel ez nem volt elég konkrét meghatározás, számos visszaélés történt: a rendőrök gyakran véletlenszerűen tartóztatták le hátrányos helyzetű (idős, fogyatékkal élő, hajléktalan) embereket. Nem egyszer árva és csellengő gyerekeket is elvittek úgy, hogy még a szüleik vagy gyámjaik se tudtak róla.

A letartóztatott csavargókat Dél-Korea-szerte 36 fogva tartási intézmény között osztották szét, melyek közül a Brothers Home volt a legnagyobb, ami árvaházként kezdte meg működését „Brothers Orphanage” néven. Ahogy az árvaház mérete egyre nőtt, a 70-es évek elején általános csavargók befogadóközpontjává, később pedig hivatalos fogdává alakult át.

A csavargók elleni fellépés fokozódott, amikor a dél-koreai kormány az 1986-os ázsiai játékokra és az 1988-as szöuli olimpiára való felkészülés jegyében újabb változtatásokat eszközölt. Az akkori elnök, Chun Doo-Hwan utasította Nam Duck-woo miniszterelnököt, hogy gondoskodjon arról, hogy az olimpia ideje alatt ne legyenek koldusok Szöul utcáin.

A Brother's Home leleplezése

1982 augusztusában egy Kang vezetéknevű férfi petíciót nyújtott be, amelyben arra kérte a kormányt és a rendőrséget, hogy vizsgálják ki a Brothers Home-ot, ahol bátyját is tartották. Kang ellen hamis vádaskodás miatt eljárást indítottak, 1982. december 23-án pedig nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. 1986 decemberében Kim Yong-won, az ulszani kerületi ügyészség ügyésze nyomozásba kezdett, miután fülébe jutott egy pletyka, miszerint egy csoport munkás a közeli hegyen fakitermelést végez, és botokkal felfegyverzett őrök bántalmazzák őket.

Végül 1987-ben vizsgálatot indítottak, több mint 100 rabot, őrt és a központ vezetőit is kihallgatták. A beszélgetések végén egyértelművé vált, a rabok többségét akaratukon kívül szállították oda, tartották fogva és kényszerítették munkára.

Kínzás, erőszak és szexuális bántalmazás

Az esetet követő vizsgálatok kiderítették, hogy a Brothers Home fogvatartottjai súlyos emberi jogi jogsértéseknek voltak kitéve, beleértve az önkényes fogva tartást, kényszermunkát, kínzást és szexuális erőszakot. Az adminisztratív költségek csökkentése érdekében egy rabot választottak ki a létesítmény „parancsnokának”, aki közvetlenül az igazgatónak dolgozott. Egy parancsnok alá 120 rab tartozott, akiket gyakran kollektív büntetésnek vetettek alá. 

A kínzás rendkívül gyakori volt, a csavargókat gyakran kényszerítették arra, hogy hosszan tartó, fájdalmas és kimerítő testtartást tartsanak, és verték őket, ha nem tudtak nyugton maradni. Egy beszámolóból kiderül, az igazgató maga is bántalmazta a rabokat, irodájában tölgyfaütőket tartott. Bizonyos pletykák szerint 40-50 rabot ő maga ölt meg. A gyerekek és tinédzserek gyakran váltak szexuális erőszak áldozatává. Az áldozatok egy kis része – akiket „ttongti”-ként jelöltek meg – homoszexuális erőszak áldozatai lettek.

A fizikai bántalmazás mellett a Brothers Home antipszichotikumokkal is etette a rabokat. A központ beszerzési nyilvántartásaiból kiderült, hogy a Brothers csak 1986-ban 250 000 tabletta klórpromazint vásárolt – egy sor más antipszichotikummal, például haloperidollal, flurazepámmal és karbamazepinnel együtt.

A központ nyilvántartása alapján 1975 és 1987 között összesen 513 fogvatartott halt meg, 2014-ben pedig további 38 áldozatra derült fény. 2016-ban egy átfogó elemzés végül 657 halottat számolt. A rabok holttesteit titokban temették vagy hamvasztották el. Végül Dél-Korea korábbi katonai kormányait találták felelősnek az államilag finanszírozott jóléti központban elkövetett atrocitásokért. Ez a mérföldkőnek számító jelentés 35 évvel azután készült, hogy egy ügyész először tárta fel a déli kikötővárosban, Busanban működő Brothers Home-ban történt borzalmakat.

A jelentésből kiderül, hogy megpróbálták eltussolni a terhelő bizonyítékokat, amelyek egy államilag támogatott bűncselekményt igazoltak volna. A bizottság elnöke, Jung Geun Sik sürgette Dél-Korea jelenlegi kormányát, hogy hivatalosan kérjen bocsánatot a túlélőktől, vizsgálja meg, hogyan lehetne enyhíteni szenvedéseiket, és megerősítette, hogy valóban kényszermunka,  erőszak és a halálesetek történtek az intézmény falai között.

(Képek forrása: Youtube.)

• munkatábor
• dél-korea
• squid game
• szegénység
• Terasz