4 életbevágóan fontos tény a munkaidőről

Aki rendszeresen fogyaszt kávét, ébredés után biztosan elkortyolgat egy csészényivel, ám a reggeli irodai kávézás a kollégákkal szinte elengedhetetlen, hiszen bele kell zökkenni valahogy a munkába.

A dohányosok valószínűleg egy szál cigit is elszívnak mellé, míg a nemdohányzók ez idő alatt éppen el tudják morzsolni a reggelijüket.

Aztán kezdődhet is a nap - és folytatódhat nagy valószínűséggel a reggeli munkakezdés ritmusában cigi- és ebédszünetekkel, rövidebb-hosszabb munkaközi csevejekkel és pihenéssel tarkítva.
Pedig mindez nem szabályos, sőt! Tudtad, hogy a vonatkozó szabályok szerint mindehhez engedélyt kellene kérned? És azt, hogy nyolc órás munkaidő esetén a törvény egyetlen munkaközi szünetet engedélyez?

Törvény szabályozza, de vannak kibúvók

A munkavállalók többsége hajlamos időről időre a jogait hangoztatni, miközben sokszor még a munkaadók sincsenek tisztában a sajátjaikkal. A munkaidővel kapcsolatban éppen ez a helyzet: mivel a vonatkozó törvény sem fogalmaz minden részletre kiterjedően pontosan, nem véletlen, hogy
számos félreértés merül fel a kérdéssel kapcsolatban a munkaadók és a munkáltatók között. A törvény egy-két homályos ponttól eltekintve - mely egyébként a gyakorlatban már kitisztulni látszik - azonban tisztán tartalmazza azokat a szabályokat, melyeket minden körülmények között be kell tartaniuk az alkalmazottaknak.

Munkaidő: kávészünettel vagy anélkül?

A munkaidővel kapcsolatos szabályokat a Munka Törvénykönyve tartalmazza a pihenőnapokra, a rendkívüli munkaidőre és a munkarend beosztására vonatkozóak mellett.
A törvény szerint munkaidőnek számít a munkavégzésre előzetesen megállapított idő a munkakezdéstől a munka befejezéséig.

A teljes munkaidő mértéke a jogszabály szerint napi nyolc óra, hetente pedig negyven óra. Ettől azonban általában kollektív szerződés keretében eltérhetnek a munkaadók, ám a munkaidő ilyen esetben is legfeljebb napi 12 óra lehet. Ez utóbbi csak akkor alkalmazható, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört tölt be, esetleg a munkaadó közeli hozzátartozója, és már betöltötte a 18. életévét.

Bár a munkaidő mértéke is gyakran vitás kérdés, a leginkább vitatott az, hogy pontosan mi is tartozik bele. Rossz hír lehet például a dohányosoknak, hogy a napi négy-öt cigarettaszünetet a törvény nem engedélyezi. Annak ellenére, hogy a munkaközi szünet - beleértve a cigiszünetet is - nem számít bele a munkaidőbe, minden alkalmazottnak jár - általában húsz perc, de kollektív szerződésben meghatározott idő esetén is legfeljebb összesen egy óra lehet naponta. A törvény ugyanis akkor engedélyez szünetet, ha a napi munkaidő meghaladja a hat órát, valamint plusz egy-egy szünetet minden további három óra után.

Szintén nem a munkaidő része az utazás, kivéve, ha az már a munkahelyről történik - vidéki lakhely esetén az utazás időtartamára a személyi alapbér 40%-a jár -, valamint a munkavégzésre történő felkészülés. Ez utóbbinak része többek között az átöltözés is, ha azonban ez a munkakör kötelező része - például vegyipari alkalmazottak esetében -, akkor természetesen beleszámít a munkaidőbe.

Amikor jár a pihenés

A munkavégzés során beiktatott szünetek mellett a munkavállalónak pihenőidő is jár, ami alatt fel tud készülni a következő munkanapra. A Munka Törvénykönyve többféle pihenőidőt fogalmaz meg, így a munkaközi szünet mellett a munkavállaló napi és heti pihenőidőt, munkaszüneti napot, valamint szabadságot is igénybe vehet.

A napi pihenőidő célja a mindennapi regenerálódás, időtartama pedig az aznapi munka befejezésétől a másnapi kezdetéig számolva törvény szerint 11 óra - ettől el lehet térni, de nyolc óránál kevesebb nem lehet. Túlóra esetén annak végétől számolandó a pihenőidő kezdete.

A heti pihenőidő hosszabb regenerálódási időt biztosít: időtartama heti öt napos munkavégzés esetén két nap, hat napos munkarend esetén negyven óra. Az egyik pihenőnapnak mindenképpen vasárnapra kell esnie, ha viszont az utóbbi esetben erre nincs lehetőség, akkor egy teljes naptári nap jár a dolgozónak.

Mi a helyzet a túlórával?

A munkaidővel kapcsolatos kérdések egyik legégetőbbje a túlóra, mely a törvény szerint a rendkívüli munkaidő része. Túlórának számít minden olyan munkavégzés, mely szükséges, és amely a rendes munkaidőn kívül történt, legyen szó munkanapról vagy éppen munkaszüneti, esetleg szabadnapról.

A túlórázásra csak kivételes esetekben kötelezheti a munkaadó az alkalmazottját. Ám akkor semmiképpen nem, ha az például veszélyezteti a munkavállaló egészségét, aránytalan terhet jelentene számára, ha négy évesnél fiatalabb gyermeket nevel, és nem egyezik bele a túlórázásba, vagy éppen gyermeket vár, esetleg fiatalkorú.
A túlóra mértéke egy évben legfeljebb kétszáz óra lehet, kollektív szerződésben történt megállapodás esetén pedig háromszáz óra.

• munkahely
• jogok
• szabadidő
• törvény
• munka törvénykönyve
• karrier és siker
• Terasz