Mindenképpen olvasd el, mielőtt ez kerül a fa alá!

Hogy miért szeretjük a gumimatracot? Mert kis helyen elfér, és felfújva éppen olyan kényelmes, mint egy igazi ágy. Így van ez az mp3 formátummal is: tömöríted a zenéket, hogy minél kisebb lejátszókkal tudd magaddal vinni, hogy amikor hallgatod, éppen olyan élményben legyen részed, mint amikor CD-t hallgatsz. Vagy mégsem?

Sok jó kis helyen is...

A tömörített zene úgy készül, hogy legkedvesebb lemezedet beteszed a számítógépbe, és a megfelelő program segítségével már kész is az mp3. Csinálhatod magad is, de akár le is tölthetsz mások weboldaláról.

A mai nagy kapacitású mp3-lejátszókon akár tíz CD anyagát is magaddal viheted, a merevlemezes masinákon pedig szinte "akármennyit", ráadásul nem is akármilyen minőségben! A szoftverfejlesztők rájöttek, hogy az eredeti felvételeken szereplő hangokon spórolni is lehet: szerintük ugyanis az átlagos zenehallgatónak nincs is szüksége az összesre, elég, ha az adott zene nyújtotta élményt biztosítják. Ezért a zenetömörítő programok tömörítés közben "kifelejtik" a már-már hallhatatlan, azaz "szükségtelen" hangokat. Az eredmény: a tömörítés foka szerint akár egy tizedére is csökkenhet az eredeti anyag mérete. Így lehetséges, hogy a hordozható CD-lejátszó - már amelyik képes mp3-lejátszására is - egy lemezről tíz lemezt tud lejátszani cserélés nélkül.
A mai gyerekek persze már régen nem a hordozható discmaneket keresik, hanem a még kisebb mp3-lejátszókat, olyan kicsit akár, aminél csak rutinos felhasználó képes a miniatűr gombokat kezelni, és a kijelzőt elolvasni.

A legkorszerűbb és legkeresettebb típusok

Tesztünkben szerepel olyan készülék, amelyik csak zenelejátszásra alkalmas, és olyan is, amelyik fotó és film lejátszására egyaránt használható.
Két mobiltelefon is bekerült, hiszen a mai telefonok már szinte mindenre képesek. A résztvevők nagyjából fele memóriakártyával, a többiek beépített merevlemezzel működnek - a ma elvárt memóriaméret minimum 512 Mb.

Valamennyi készülék USB csatlakozású, Windows XP-kompatibilis, és sokféle kezelőgombbal, valamint a minimálisan elvárt funkciókkal – lejátszás, megállítás, előre- és hátraléptetés, szünet gombok – rendelkezik, emellett pedig az úgynevezett a gomblezáró gombbal - hold -, hiszen senki se szeretné, ha a lejátszó bármikor bekapcsolna. A hangszínszabályzó - amellyel beállítható, hogy rock-os vagy éppen pop-os legyen a hangzás - már-már alap, emellett azonban néhány készülék egyedi funkciókkal és tulajdonságokkal is rendelkezik, amely például a majdnem egyeduralkodó Windows mellett a Mackintosh- és Linux-rendszerekkel is kompatibilissé teszi az adott készüléket.

Adok-kapok: szoftverrel vagy anélkül?

Mit is kell tenned, miután kicsomagoltad az mp3-lejátszót? Jobb esetben semmit, vagyis csak bedugod a számítógépbe, automatikusan megjelenik az új meghajtó vagy mobileszköz, és máris másolhatod kedvenc zenéidet. Van, hogy a csomaghoz saját program is jár, amit aztán vagy használsz, vagy nem. Akkor azonban igencsak becsapva érezheted magad, amikor kötelezővé teszik, hogy mit telepíts a számítógépre ahhoz, hogy működjön a másolás. Szerencsére ez a gyártói hozzáállás ritka, ám a Sony a Sonic Stage nevű, a Creative pedig Media Source nevű programját így "tukmálja" a vásárlóra. Ha nincs gond a program kezelésével, semmi baj, de ha nehezen érthető, kicsit átrázva érezheti magát az ember. Szerencsére pozitív példa is akad, például a lejátszók mellé adott iTunes program, a Music Match Jukebox, illetve a Samsung YP-T8 mellé kapott Samsung Media Audio.

Az ördög a részletekben lakozik

Az üzletben üresen árulják a lejátszókat, első dolgod tehát, hogy zenével, illetve filmmel és képpel töltsd fel.

Ne felejtsd el azonban, hogy minimum 512 Mb-ról van szó, mai világunkban pedig már "kibírhatatlanul" hosszú idő lenne félórákig várni, hogy megteljen.
Szerencsére a többség a gyorsabb USB2 kapcsolattal rendelkezik, de ez mégsem garancia a gyors másolásra. Mi próbaképpen 100 Mb-nyi zenei anyagot másoltunk fel: a legjobb idő kevesebb mint tíz másodperc volt, míg a legrosszabb több mint 23 perc. A leggyorsabbak közül kiemeljük az Mpio HD300 és az Archos 32182 merevlemezes lejátszókat. A leglassúbb egy Motorola telefon volt, de meglehetősen lassúnak bizonyult a Sony NW-E507 és a szintén Sony NW-E107 - ők több mint 2,5 percig dolgoztak e feladaton.
Másik sebességtesztünk a bekapcsolástól a zene hallgatásáig eltelt idő számlálásából állt. A Sony NW-E507 körülbelül két másodperc alatt "útrakész", a Motorola mobiltelefon viszont csak a "kivárhatatlan" 22. másodperc után kezdett muzsikálni. Ezt követően megmértük, hogy mennyi ideig működnek a készülékek egy tankolásnyi elemmel: több mint 40 órán át tartott ki az egyik legjobb, a Sony NW-E507, a hamar elfáradók közül a Samsung YP-F1 viszont csak néhány órán keresztül bírta a maratoni számban.

Fülhallgatók: sajáttal vagy a gyárival?

Amikor végre a lejátszón az anyag, jöhet a fülhallgató. A lejátszókat kipróbáltuk saját fülhallgatójukkal, és mert kíváncsi természetűek vagyunk, hifi-fejhallgatóval is, az eredmény pedig egyértelműen a hifi fülesek mellett szólt. Igazuk van tehát azoknak, akik még a buszon is óriási fejhallgatókkal közlekednek, utastársaik legnagyobb megrökönyödésére...
Találtunk viszont olyat, amelyik képes volt saját fülhallgatóval is kellemes hangzást nyújtani: ilyen az iRiver T20MX, az iAudio 5 és az iRiver T10.

Méretek és kényelem

Beszélhetünk-e kényelemről ilyen készülékeknél, ahol a miniatürizálás a cél? Igen, bár már az apró mobiltelefonokkal is meggyűlt a nagyobb ujjúak baja. Általában megfelelő a kényelem, a használhatóság, mégis kiemelnénk a Samsung YP-T7 modelljét, a szintén Samsung YP-T8-at, amelyek összességükben a legjobbak.

Általánosságban elmondható, hogy a nagy memóriájú, vagyis drágább készülékek könnyebben kezelhetőek, mivel többnyire a képernyőjük-kijelzőjük is nagyobb, könnyebben olvashatóak az adatok, gyorsabb az adatátvitelük, és jobb minőségű gombokkal valamint jobb minőségű beépített technikával vannak felszerelve.

És hogy ki a győztes?

Tesztünk során a legtöbb pontot a flash, vagyis az újraírható memóriás lejátszók között az iAudio G3 és a Samsung YP-T8 érte el. A merevlemezes lejátszók között az iRiver H10, valamint az iAudio X5 a legjobb vétel, az Olympus MR 100 viszont a leggyengébb merevlemezes mp3-lejátszónak bizonyult.

Egy aprónak tűnő, mégis kellemetlenné válható különbség a többiekhez képest, hogy a Creative Zen Mikro-t, bár meglehetősen borsos áron kapható, csak a külön megvásárolható hálózati töltővel lehet feltölteni otthon "normálisan". Remélhetőleg többek között erre is felhívják a boltokban az mp3-lejátszók vásárlóinak figyelmét...

• teszt
• pénz
• garancia
• zene
• szórakozás
• Terasz