Megérkezett a két nagyágyú, Austin Butler és Tom Hardy közös filmje - Vajon felér a Szelíd motorosok szintjéhez?
Jövő csütörtökön érkezik a mozikba Austin Butler, Tom Hardy és Jodie Comer új filmje, a Motorosok. Megnéztük, és elmondjuk, hogyan sikerült.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
A Szelíd motorosok korának meghatározó zsánerfilmje volt, Jeff Nichols rendező pedig gondolt egy nagyot, és Danny Lyon 1968-as, valós történeten alapuló könyve alapján elkészítette a Motorosokat. Mivel a szelíd már foglalt, lássuk, milyen jelzővel illethetjük a szóban forgó mozgóképes alkotást megtekintés után.
Motorosok - Kritika
A '60-as években járunk, és a Vandálok névre hallgató, a tesztoszterontól ízig-vérig túlfűtött motorosklub berkeiben találjuk magunkat. A történet középpontjában a röfögő kétkerekűek vezetője, Johnny (Tom Hardy) - akit Marlon Brando A vad című filmje ihletett a klub megalapítására -, az ő szép arcú mentoráltja, Benny (Austin Butler), és a karakán Kathy (Jodie Comer) állnak. Hármójuk és a klub szövevényes, izgalmas, olykor kegyetlen, de mindenképp szórakoztató mindennapjait követi a sztori.
Hangolódásképp tekintsd meg az előzetest, utána pedig következzen a spoilermentes kritika!
A Vandálok látszólag törvényen kívüli, szabadságra vágyó, kallódó férfiak, akik hagyományos társadalmi szabályrendszerek nélkül szeretnének élni. Ahogy bővül a klub, szabályok és világos struktúra híján az egók és az elveszett lelkek önbizalomhiányából eredő feszültségek veszik át az irányítást, ami alapjában rengeti meg a Vandálok alapfilozófiáját, és veszélyezteti a klub jövőjét, egységét.
Vajon lehet egzakt szabályok nélkül fenntartani és hosszú távon egészségesen működtetni egy közösséget?
Minden, amit szerettünk
Érezzük a bőr, a füst és a whisky illatát
A hangulatra nem lehet panasz: bőrdzsekik, mámorító alkoholszag, dörrenő kipufogók, bódító cigifüst, egymásnak feszülő nehézfiúk - minden adott, ami egy motoros zsánerfilm külleméhez szükséges. A film atmoszférája magával ragad, bő húsz perc után néző is a klub tagjává válik, és szinte érzi, ahogy lobogtatja a haját a szél, miközben robog az ismeretlenbe.
Fotó: Kyle Kaplan/Focus Features
Joe Pesci csettintene örömében
Érződik, hogy a rendező Scorsese-rajongó, mintha csak a Nagymenők vagy a Casino motoros verzióját látnánk. A hangulatteremtő zenék, szórakoztató gengszterdumák, gyakran humoros párbeszédek Kathy - aki a szerelmi szálról is gondoskodik - narrációjának ötvözésével remek egyveleget alkotnak. Még ha kezdetben ellenáll is, a néző megszereti az együgyű, ám szerethető karaktereket, és elkezd egyre ritmusosabban járni a lába a feelinges dallamokra. A történet életszerű, valóságos - hiszen az is -, a sztori előrehaladásával egyre jobban érdekli az embert a karakterek sorsa.
Ja, és Tom Hardy a Nagymenők Joe Pescijének enyhén lenyugtatózott ikertestvére.
Austin Butler még mindig Elvis-pszichózis alatt áll a filmben, de most az egyszer nézzük ezt el neki. A Dűnében jobban szerettük. Jodie Comer zseniális a szerepében, az akcentusa és a játéka is kiváló.
A kevesebb néha több
A történetvezetés pöpec, a kétórás játékidő elrepül - még úgy is, hogy nem egy Eredetről van szó: egyszerű a sztori, a karakterek sem komplexek, de ez nem is baj. Jól fokozza a feszültséget a dialógusok hatásszüneteivel, a sallangoktól mentes, néhány szereplős keretezésnek köszönhetően pedig világosak a karaktermotivációk, és érdekfeszítőek is.
Nem minden fenékig tejfel, lássuk a negatívumokat is.
Fotó: Kyle Kaplan/Focus Features
Minden, ami kevésbé működött
Jó mozi, de...
Ha már Scorsesét emlegettem: az igazi apró, mégis fontos, kreatív nüanszok a történetmesélésből és a fényképezésből, amik ikonikussá, örökzölddé tehetnek egy zsánerfilmet - például Drive -, hiányoznak. Ahogy már említettem, a történet botegyszerű, így az X-faktor hiányában egyszer-, maximum kétszernézős marad.
Bár jó film, péntek esti szórakozásnak a barátokkal vagy a randiddal tökéletes, nem nagyszerű, nem vált belőle klasszikus.
Minden jó, ha a vége...?
A film utolsó harmada csalódást keltő, annak tükrében, milyen ügyesen fokozza a feszültséget, és formálja át a kezdetben többnyire ellenszenves karaktereket szerethetővé, azonosulhatóvá. Amikor a néző keze épp ökölbe szorulna, a pulzusa megugrana, és azon nyomban rápattanna egy motorra a többiekkel együtt, véget ér néhány B-filmes klisével. Tudom, igaz történet, de a végén mégis enyhe hiányérzet marad.
Máris mondjuk, megtekintsd-e a nagyvásznon.
Fotó: Kyle Kaplan/Focus Features
Megéri a mozijegy árát?
A cím tökéletesen leírja: nem lett szelíd, nem ér fel a legendás film színvonalához, de talán nem is feltétlenül akart.
"Motorosoknak" viszont teljesen rendben van.
Ha megmozgat a kétkerekű életérzés, rajongsz a fent említett filmekért, akkor mindenképp tekintsd meg moziban. A gyomrot sem terheli meg, így ideális hétvégi kikapcsolódás.
Amennyiben nagybetűs klasszikusra vágysz, és a nehézfiús zsánerfilmeket tekintve a Nagymenők, a Ponyvaregény vagy A Keresztapa szintje alá nem adod, akkor egész nyugodtan megvárhatod streamingen.
Nagy orrú Chris Hemsworthszel és brutális címszereplővel támad a Mad Max-előzményfilm - Ilyen lett a Furiosa
Így sikerült a visszatérés a Mad Max-univerzumba!
ElolvasomKépek: UIP-Dunafilm
OLVASD EL EZT IS!
