Miért szeretjük a horrorfilmeket? Hormonális magyarázata van

Az emberiség jelentősebb hányada nem szereti a horrorfilmeket. Legalábbis biztosan állíthatjuk: a romantikus komédiák mindig jóval nagyobb nézettségre számíthatnak a mozikban. Akik nem kedvelik a horror és a thriller műfaját, gyakran nem is értik, egyesek miért stresszelik magukat ilyen alkotásokkal. A magyarázat kissé összetett, nem intézhető el annyival, hogy „halott a lelkük.”

Miért szeretjük, vagy nem szeretjük a horrorfilmet?

Min múlik egyáltalán, hogy az ember szereti, vagy sem, a horrorfilmeket? Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a horrorfilm nézése közben két agyterület igazán aktív: a talamusz és az amygdala. A talamusz érzékeli a test jelzéseit, az amygdala pedig segít eldönteni, hogy a látott veszély valódi-e. A két agyi terület együttműködésén múlik, hogy valaki tud-e horrorfilmet nézni. Ha túlságosan aktív az amygdala, az illető valószínűleg soha nem lesz horrorfilmrajongó. 

A félelem elevenebbé tesz

A félelemhez, ijedtséghez a legtöbben negatív jelzőket társítunk. Hormonális szinten azonban a horrorfilmek egyrészt az adrenalintermelést fokozzák, másrészt a dopaminszintet is felpiszkálják. Előbbi hatására megemelkedik a vérnyomás, izzad a tenyerünk, csökken a testhőmérsékletünk, utóbbi pedig ugyanaz a hormon, mely szexuális együttlét, illetve más jutalmazó tevékenység közben is termelődik. Tehát a horrorfilm nézése közben keletkezett feszültséget a test bizonyos szempontból pozitívan értelmezi, de hormonális szempontból bizonyosan elevenebbé tesz minket.

Nálunk a kontroll

Mindemellett pedig nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ellentétben egy valóságban előforduló veszélyes szituációval, a horrorfilm nézése közben a kontroll a mi kezünkben van. Vagyis bármikor dönthetünk úgy, hogy mára elég volt a vérből, kikapcsolhatjuk a készüléket, kimehetünk a moziból. 

(Képek: Getty Images Hungary)

• horrorfilm
• horror
• hormon
• hormonok
• adrenalin
• dopamin
• Terasz