Megrázó helyszíni riport Devecserről

Három hónappal a kilenc halálos áldozatot követelő iszapkatasztrófa után Devecseren látszólag helyreállt az élet. Működik az iskola, üzemel a helyi pizzázó, újra lehet vásárolni a barkácsboltban, és már a busz is jár.

A település egyik felében az élet pont olyan, mint egy teljesen átlagos magyar faluban. Kisgyerekek kelnek át a járdán tanárukkal, nénik bicikliznek szatyorral a kormányukon, a kisboltban negyvenes nők beszélgetnek a pénztárossal a Való Világról.

Egy átutazónak, aki úgy halad át a településen, hogy nem érinti a vörösiszap által elöntött területeket, minden normálisnak tűnhet. Csak az iskolával szemközt felállított Újjáépítési Kormányzati Koordinációs Központ, valamint az ingatlan mellett parkoló, különböző segélyszervezetek nevével felcímkézett autók jelezhetik, hogy itt valami nagyon nincs rendjén.

A vörös szellemváros

De ez csak Devecser egyik része, az, amelyik olyan magasan fekszik, hogy oda már nem tudott betörni a vörös ár. Pár száz méterrel lejjebb, a domb aljában egészen más a helyzet, olyan, mintha egy másik dimenzióba lépnénk át.

Itt már nincs nyüzsgés, csak az autók zaját hallani. Az utcán nem sétál senki,ha eltévednénk, nem lenne, aki megmutatná a helyes irányt.

Akár egy szellemvárosban, ameddig a szem ellát, üres, betört ablakú, omladozó házakat látni, a különbség csak annyi, hogy míg egy szellemvárosban minden szürke, addig ezen a területen a vörös szín dominál.

Vörösek a falak, vörösek az ablakok. Vörös a padló, vörös a föld, vörös a lapát az udvaron, és vörös az út mellett lévő kiserdő is. Mintha egy hatalmas ecsettel vörös csíkot húztak volna a tájon egy-másfél méteres magasságig.

A házakban a látvány lehangoló. A padlókon szőnyeg helyett megszáradt iszap áll, a plafonokon félig kiszakadt csillárok lógnak. Az egyik ingatlanban vörös cipők hevernek a földön. Nemrég ebben a házban egy idős néni élte nyugodt mindennapjait.

A lezárt területen teljes a csend

A lezárt területen ennél is elszomorítóbb a hangulat. Ide már csak engedéllyel és kísérettel lehet belépni, a hivatalos verzió szerint a fosztogatók miatt, a nem hivatalos szerint pedig azért, mert a hatóságok tartanak attól, hogy a károsultak a még használható ingóságaikat elviszik, és azt mondják, hogy azok tönkrementek vagy eltűntek, az árukat pedig később az állammal akarják majd megtéríttetni.

Ezen a részen tapintható a csend, ha egy cica szaladna át az utcán, tisztán hallanánk, ahogy a tappancsa a földet érinti. De errefelé nincsenek cicák, csak szétmart lakások, összedőlt melléképületek és leszaggatott, rendőrség feliratú szalagok.

Kösz Mal

Rögtön az első ingatlanok egyikén vörösiszappal felírva, hatalmas betűkkel ez áll: Kösz Mal. Ugyanennek a háznak az ablakában egy Szebb jövőt feliratú póló hirdeti az összes károsult kívánságát.

Egy másik házban a szoba falára tenyérlenyomatokat festettek fel, amelyek bár láthatóan a katasztrófa után kerültek oda, de ez nem számít. Rájuk pillantva ugyanis akaratlanul és azonnal azok az áldozatok jutnak eszünkbe, akik a fulladás előtt - jobb híján - ugyanígy a falba kapaszkodva próbáltak kimászni a maró iszap alól.

A vörösiszappal elöntött és a dombon lévő területek közötti különbség megdöbbentő, de nem kell sok, hogy rájöjjünk, ez csak a felszín. A látszat és a valóság közti különbségre tökéletes példa a helyi pizzázóban zajló élet. Az étterem hangulata egészen addig olyan, mint egy átlagos falusi pizzázójé, amíg be nem lép egy csapat kék ruhás katasztrófavédelmis, akik láttán akaratlanul is tudatosul, hogy Devecser egyelőre még minden, csak épp nem egy gondtalan település.

A művelődési házzal ugyanez a helyzet. Az épület kívülről nyugalmat áraszt, egy olyan hely hatását kelti, ahol nem történik semmi érdemleges.

Belépve viszont megtört, feszült embereket találunk, olyan károsultakat, akik leendő otthonuk papírjait intézik. Többségük egy vékony mappát szorongat, nincs benne más, csak pár A4-es papír. Régi életük leltárja ez, ridegen felsorolva, számadatként. Ennyi maradt nekik.

Nem hisznek már az ígéreteknek

A devecseriek a jövőt illetően több lehetőség közül választhatnak, az egyik ilyen az újonnan épült lakópark, ahová 102 család költözhet be. Elsőre jól hangzik, hogy a régi házuk helyett újat kapnak, viszont, mint mondják, a helyzet közel sem olyan rózsás, mint amilyennek a kormány beállítja.

A legtöbben az értékbecslésre panaszkodnak, állításuk szerint régi ingatlanjukat nevetségesen alacsony árra becsülték fel. Elmondásuk szerint olyan is történt, hogy egy károsultnak 110 négyzetméteres házat ígértek a lakóparkban - mert hivatalosan ennyi járt neki -, viszont mire oda jutottak, hogy aláírják a szerződést, az alapterület 100 négyzetméterre csökkent. A károsult magyarázatot nem kapott, a szerződést mégis aláírta. Hogy miért? Mert szeretett volna már túl lenni az egész hercehurcán.

A károsultak még mindig nem heverték ki a tragédiát

Devecseren több száz ember élete ment tönkre. Két idős károsulttal, lányukkal és egy vállalkozóval beszélgettünk.

Az ilyen és hasonló történetek miatt a devecseriek az ígéretekben már nem hisznek, kivétel nélkül azt mondják: csak az aláírt, lepecsételt dokumentum számít biztosnak a jövőt illetően. A polgármester erre azt mondja, törvényszerű, hogy egy katasztrófa után az emberek így vélekednek.

A polgármester bizakodik

Toldi Tamás szerint az emberek most abban a stádiumban vannak, hogy a „szívódások mennek”, egyrészt arról, hogy kinek mennyit ért az ingatlanja, másrészt, hogy milyen helyet fognak az új lakóparkban elfoglalni.

Később azonban, ha már arról beszélnek az építészekkel, hogy a lakáson belül milyen kis finomításokat kívánnak végezni, illetve, ha már megkezdődik az építkezés látványos része, a kedélyek bizonyosan lenyugszanak majd.

A településről kihajtva újra szembesülünk a vörösiszap által okozott károkkal. A vöröslő házak láttán ma még teljesen reménytelennek tűnik, hogy ezt a sokkot a település valaha is ki fogja heverni. Lebonthatják az épületeket, kicserélhetik a földet, de a károsultak emlékezetében a talaj még sokáig vörösiszapos marad.

• természeti katasztrófa
• társadalmi probléma
• kormány
• vörösiszap
• hátrányos helyzet
• kirekesztettek
• Terasz