Ilyen télre számíthatunk a Márton-napi jóslat alapján - Az is fontos, hogy mit eszünk ma

November 11-hez, vagyis Márton-naphoz számos népszokás kapcsolódik, az első, ami általában az ember eszébe jut, az a libalakoma.

Érdemes résen lenni, ugyanis bizonyos jelekből akár még a téli időjárásra is következtethetünk - legalábbis eleink így hitték. A babonásabbak pedig jól teszik, ha egyes tevékenységeket, ha még nem végeztek el, száműznek ma már a napirendjükből.

Márton-napi népszokások

A Márton-napi népi megfigyelések sorát többféle időjósló szokás is gazdagítja. Úgy tartja a hagyomány, hogy ha ezen a napon hó esik („Márton fehér lovon érkezik”), akkor enyhe lesz a tél, ha viszont ma jó az idő, akkor már keményebb télre számíthatunk („Ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél”) - egyelőre úgy tűnik, ez utóbbi lehet a helyzet. 

Eleink a Márton-napi liba csontjából is következtettek az időjárásra, úgy gondolták, ha a csont rövid és barna, akkor sáros, ha hosszú és fehér, akkor havas hónapok várnak ránk. 

Hagyományosan ekkor vágták le a hízott libákat, és a libalakomának különös jelentőséget tulajdonítottak: úgy tartották, hogy aki nem eszik ma az állat húsából, egész évben éhezni fog („Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”). A liba mellé bor is dukált, tradicionálisan ekkor lehetett megkóstolni először az új bort.

A liba húsából, hátsó részéből olykor a papnak is küldtek, ez volt a püspökfalat. Az étkezésre azért is fektettek nagy hangsúlyt, mert Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjtöt megelőző utolsó ünnepnap, így aztán vásárokkal, mulatságokkal, lakmározásokkal adták meg a módját. 

Tartózkodtak viszont a mosástól, teregetéstől és a takarítástól is, mert a hiedelmek szerint az a jószág pusztulásához vezethet. 

Szent Márton a 4. században élt, katonaként szolgált, majd kolostort alapított. 371-ben Tours püspökévé választották. A legenda szerint a megválasztás elől libaólba bújt el, ám az állatok elárulták a gágogásukkal. A másik ismert hozzá fűződő történet, hogy katonai szolgálata alatt kardjával megfelezte a saját köpenyét, és a hozzá segítségért forduló koldus vállára terítette. 

Ilyen az élet egy kiskacsával

Általában a kacsákra nem úgy gondolunk, mint kutyához vagy cicához hasonlítható, dédelgetett kisállatokra. A legtöbb ember udvaron tart háztáji kacsákat, vagy pedig állattenyésztők, gazdálkodók tartják őket kereskedelmi célokból. 

(Kiemelt kép: Fortepan / Urbán Tamás. Cikken belüli képek: Getty Images Hungary.) 

• márton-nap
• hagyomány
• népszokás
• időjóslás
• Terasz