Csoda a máriapócsi templomban: már háromszor könnyezett a Szűz Mária-festmény

A 17. századra nyúlik vissza a máriapócsi Szűz Mária-ábrázolás története, melyhez a mai napig érkeznek zarándokok határon innen és túlról. A hely, ahol a képet őrzik, a barokk Szent Mihály-templom, melyet 1731-1756-ban építettek, és amelynek helyén azelőtt kis fatemplom állt.

A kegykép, melyhez a csoda kötődik, Szűz Máriát ábrázolja, aki karján tartja gyermekét, a kis Jézust. 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró fogadalomból, a török rabságából történt szabadulásának emlékére egy Szűz Mária-kegyképet készíttetett. A képet Papp Dániel helyi görögkatolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. Mivel Csigri nem tudta kifizetni, végül Hurta Lőrinc vette meg, és ő is adományozta a helyi görögkatolikus közösségnek, akik a templomukban helyezték el.

A máriapócsi csoda

Habár Pócs neve 1280-ban tűnik fel először, jelentősége 1696-tól mutatkozott meg igazán. Ebben az évben, november 4-én a község templomában - mely akkoriban még csupán egy kis fatemplom volt - a hívők imádság közben arra lettek figyelmesek, hogy az Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen hullanak a könnyek. A könnyezés szünet nélkül két hétig tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig.

A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg lett, hogy a misebor és a víz is megfagyott, de Mária ekkor is egyfolytában könnyezett. Mivel vallási csodáról volt szó, hamar elterjedt a hír, és I. Lipót felesége magához kérette a festményt, hogy maga is megnézhesse, mi történik vele. A képről utaztatás közben Bárcán, Kassa közelében három másolat is készült. Ezek egyike a kassai Jézus-társasági templomba került, a másik a Sáros megyei kisfalusi kápolnába, a harmadik pedig visszakerült Pócsra, míg az eredeti Bécsben maradt, és a mai napig ott pihen.

Váratlan dolog történt

Noha nem az eredeti kép került haza a templomba, 1715. augusztus 1-jén váratlan dolog történt: nem magához a festményhez, inkább a helyhez kötődőnek mutatkozott a csoda. Hiába vitték Bécsbe az eredetit, a pócsi másolat ismét könnyezni kezdett. Másodikán és ötödikén megismétlődött a jelenség, amikor már egy külön bizottság is megbizonyosodott arról, hogy valóban könnyek folynak az ábrázolt Szűzanya szeméből. Ekkor másodszor is megszentelték a templomot.

Ahogy híre ment a csodának, az emberek tömegesen érkeztek a kis templomba, hogy megnézhessék a könnyező kegyképet. Akkor merült fel a nagyobb templom építésének ötlete, a munkálatok pedig 1731-től elkezdődtek. 1756-ban elkészült az új templom, tornyait később, 1856-ban kapta meg.

Az ikonosztáz, azaz a kép helyéül szolgáló díszes fal 1785 és 1788 között készült el, egy ideig baldachinnal, de később azt lebontották, és a falat magát is újjáépítették, de erre csak a 20. században, 1943-ban került sor.

II. János Pál pápa 1991. augusztus 18-án szent liturgiát tartott a kegykép előtt, mégpedig magyar nyelven. Ez az esemény a templom történetének meghatározó eseménye volt.

A Szűzanya-kép harmadik könnyezése 1905-ben történt, és összesen 18 napig tartott.

Magyarország legöregebb templomai

Hazánkban számos régi templom épségben megmaradt, ezeket érdemes alkalomadtán személyesen is megtekinteni. 

Képek: Wikimedia Commons/Szabó Károly Dávid; Indafoto.hu/rlevente.

• szűz mária
• csoda
• vallás
• érdekesség
• könny
• máriapócs
• Terasz