Amikor válságot okozott a sok lócitrom: így oldódott meg az 1894-es trágyaválság

Az 1894-es lótrágyaválság végérvényesen beírta a nevét a gazdasági történelembe.

Lótrágyaválság
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Az 1800-as évek végén a nagyobb városokban egyre jelentősebb problémát jelentett az utcákat beborító lócitrom. Akkoriban még az autógyártás gyerekcipőben járt, és nemritkán lovak által vontatott eszközzel közlekedtek az emberek az utakon.

A 19. század végén, 20. század elején több mint 11 ezer lovas kocsit regisztráltak csak London utcáin. Ezeken kívül még lovak húzták maguk után a buszokat is, mindegyik 12 paripát igényelt a haladáshoz. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 50 ezer ló közlekedett London utcáin nap mint nap.

Az 1894-es lótrágyaválság

Nemcsak London volt érintett a kiterjedt lovas közlekedésben, hanem úgy általánosságban a nagyobb városokat jellemezte, hogy még a rakományokat szállító eszközöket is lovakkal vontatták. A sok paripa jelenléte az utakon egy idő után nem várt problémát eredményezett, ugyanis ürüléküket egyre nehezebbé vált feltakarítani. 

GettyImages-1439500049

Általánosságban elmondható, hogy egy ló nagyjából 7-16 kiló fekáliát termel naponta, és ha mindezt 50 ezer paci produkálja, annak bizony súlyos következményei lehetnek. A London utcáin lévő lócitrom odavonzotta a legyeket is, amik különböző betegségeket, köztük a tífuszt is terjesztették. Az ürülék mellett érdemes megemlíteni, hogy kicsivel több mint egy liter vizeletet is produkálnak nap mint nap, ami csak még tovább fokozta az egyébként sem higiénikus állapotot.

Összességében a londoni utcák gyakorlatilag toxikussá váltak az ott élőknek. Nem csak az Egyesült Királyság fővárosában jelentett problémát a lócitrom - gondolj bele, hogy New Yorkban például nagyjából 100 ezer ló közlekedett az utakon nap mint nap. Végül, 1894-ben megjelent egy cikk is a The Times magazinban, melyben állítólag azt jövendölték, hogy nagyjából ötven év múlva London utcáin nagyjából három méter vastagon fog állni az ürülék. Magát a kérdéses cikket azonban nem sikerült felkutatni, még 2018 januárjában, a The Times magazin online felületén publikált cikk írója is kétségbe vonta a történet valódiságát. 

A cikk az ajánló után folytatódik

A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?

Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.

További részletek: feminaklub.hu/

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. november 27. 18 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ

Promóció

Mindenesetre az izgalmas sztori úgy folytatódik, hogy 1898-ban New Yorkban összehívtak egy tanácsot, ahol próbáltak megoldást találni a problémára, sikertelenül, hiszen a lovak által termelt trágyát leghatékonyabban csak a lovak által vontatott eszközökkel tudták volna elszállítani, ami csak még tovább tetézte volna a problémát. Végső soron lovak nélkül is működő autókkal sikerült feloldani a válságot. 

2022 szeptemberében a Sunway Egyetem egyik professzora, dr. Goh Chun Sheng is felhívta a figyelmet az izgalmas, mégis jelentősen kiszínezett történetben rejlő buktatókra. Először is a 19. század végére, 20. század elejére már egyre jobban terjedtek a gőzhajtású közúti vasutakat és lóvasutakat helyettesítő, felsővezetékes villamoshálózatok, és gyakorlatilag csak egy maréknyi tehetős ember használt lovas kocsit személyszállításra. Magyarországon a legutolsó lóvasutat, mely a Margitszigeten vezetett, 1927-ben szüntették meg.

Mindenesetre tény, hogy ettől függetlenül New Yorkban valóban összehívtak egy konferenciát, melyről két történész is megemlékezett, ám ekkor nem a közlekedési eszközök fejlesztéséről vagy lecseréléséről volt szó, hanem arról, hogyan tehetnék higiénikusabbá az utcákat. Valójában nem az autók mentették meg az ottaniakat a lócitromtól, hanem bevándorló munkások, akiket felbéreltek, hogy katonás szigort követve lapáttal tisztítsák meg a közterületeket. 

GettyImages-1160953252

Ez a történet olyannyira beivódott a köztudatba, hogy a mai napig a lótrágyaválságot olyan eseményekhez hasonlítják, amiket elsőre nehéznek, vagy egyenesen lehetetlennek tűnnek megoldani, pedig csak rossz szempontból közelítik meg a problémát. Ugyanakkor egy 1893-ban megjelent könyvben olvasható, hogy valóban gondot okozott a lócitromkérdés még Londonban is, de inkább a tekintetben, hogy a lovas kocsival dolgozó korabeli taxisoknak ki kellett fizetniük azt, hogy eltakarítsák utánuk a lótrágyát, és emiatt méltatlankodtak. Egykor még el is tudták adni az ürüléket, valószínűleg olyan farmereknek, akik azzal trágyázták a földjeiket, de aztán fordult a kocka, és nemhogy pénzt kaptak volna a lócitromért, hanem még külön fizethettek is utána.

Felismerhetetlen fotókon New York utcái

New York mai pompája nyomokban sem emlékeztet arra a városra, ami egy évszázaddal ezelőtt a helyén állt.

Felismerhetetlen fotókon New York utcái: ilyen elképesztő nyomorban éltek egykor az emberek

Nézegess képeket!

Elolvasom

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük