Megríkatta a gyógyszertár dolgozóit az öregúr: fontos leckét tanított nekik

Egyszer sajnos mindenkinek át kell élnie azt a szűnni nem akaró fájdalmat, amikor búcsúznia kell egy szeretett társtól, családtagtól, baráttól. James Morales egy gyógyszertárban dolgozott, amikor beszámolt szívszorító történetéről Twitter-oldalán.

"Ma életem egyik legszomorúbb élményét éltem át" - kezdi a vallomást James. Története nemcsak a szívet szaggatja darabokba, de minden olvasót elgondolkodtat, és azonnal arra ösztönöz, hogy szeretteik felé is hangot adjanak érzelmeiknek.

James története

- Egy gyógyszertárban dolgozom asszisztensként. Heti kétszer, alkalmanként háromszor egy idős pár jött a gyógyszereiért. Mind ismertük őket. Állandó vevők voltak. Szokás szerint az idős hölgy intézte az ügyeket, és beszélgetésbe is elegyedett velem vagy velünk. 

Mindketten évek óta jártak a gyógyszertárba, ezért a kollégáim még nálam is jobban ismerték őket, de így is egészen közel kerültek hozzám. A hölgy mindig vidám volt, és élvezte a beszélgetéseket. Miközben a férfi mellette állt, nézte őt, különös figyelemmel kísérve mindazt, amit mondott.

Egyetlen nap sem volt, amikor nem együtt jöttek, és ezért tűnt ma nagyon szokatlannak, amikor láttam, hogy a férfi egyedül érkezik, majd áll meg velem szemben.

"Mr. Smith, hogy van ma?" - kérdeztem. 

Csak annyit mondott, hogy jobban is lehetne, de rendszerint ezt válaszolta, ezért nem is gondoltam semmire. Elmondtam neki, hogy ki van készítve a szokásos hat gyógyszer: három neki és három a feleségének. Állt csendben egy darabig, végül megszólalt:

"A feleségem… elment tegnap este. Igazából azért vagyok itt, hogy visszahozzam a gyógyszereit, mert már sosem tudja felhasználni őket." A gyógyszertárunk mindig forgalmas és hangos. De akkor valahogy mindenki hallotta, amit a férfi mondott, és azonnal abbahagyta, amit éppen csinált. 

Csend volt, a legnémább csend, ami valaha itt volt. Mindenkinek görcsbe rándult a gyomra, miközben Mr. Smith könnyeivel küszködve áll velem szemben.

"Utálom ezt mondani, de azt kívánom, bárcsak én mentem volna el előbb. Nehéz volt ma felkelni az üres ágyban. A legjobb barátom és a szerelmem volt." Ezen a ponton már olyan nehéz volt visszatartani a könnyeimet, mint még soha. A hátam mögé néztem, és a kollégáim szeme is könnybe lábadt.

"De nem szomorkodhatok. Megígértem neki, hogy élni fogok, komolyan veszem az életet, és eljövök a gyógyszereimért. Betartom a neki tett ígéretemet. Fentről néz rám, és ő a legjobb angyal, akit valaha kérhettem volna." Könnyezett, ahogy mi is.

És ennek a végtelenül erős embernek sikerült összeszednie magát, még néhány apró viccet is elsütött a patikusokkal. Mielőtt elment, elmondott nekünk egy tanácsot, amit előtte is hallottam már, de eddig a pillanatig sosem tudtam, milyen fontos.

Azt mondta: "Gondoskodj róla, hogy elmondd annak, akit szeretsz, hogy mennyire értékeled őt. Sosem tudhatod biztosan, hogy melyik az utolsó lélegzetvétel, és az utolsó pillanat, amikor láthattad."

Egyetlen dolgot bántotta, amikor az utolsó beszélgetésükre emlékezett. Azt kívánta, bárcsak azt mondta volna: szeretlek. Vagy bármi mást, mint a jó éjt, édes. Képzeld el, hogy leéled a hátralevő életedet azzal a gondolattal, hogy mást kellett volna mondanod annak a személynek, aki neked olyan sokat jelent.

Elbúcsúztunk tőle, a kollégáim mind azt kívánták neki, hogy maradjon erős, és tudatták vele, hogy mi mellette leszünk. Én csak álltam ott, és nem tudtam kiverni a fejemből. Mi lenne veled az életben a legjobb barátod nélkül? Hogyan tudnád továbbcsinálni, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne? Hogy tudnál felkelni reggelente?

Mert ha én lennék a helyében, összetörnék. Megbénulnék. Az élet nagyobbik részét eltölteni valakivel, aztán a végén egyedül maradni. Láttam az egyik gyógyszerészt, aki épp telefonált, mégpedig a férjének. Összetört a hírtől, és elmondta neki, mennyire értékeli őt. Az első gondolatom az volt, hogy ez vicces…

Aztán tudatosult bennem, hogy minden egyes kollégám üzenetet ír vagy telefonál annak, aki számára fontos, hogy könnyek között elmondják nekik, mennyire szeretik őket. Majd azon kaptam magam, hogy én is üzenni szeretnék valakinek, amikor rádöbbentem, hogy nincs senkim. 

Gondoskodj róla, hogy elmondd annak, akit szeretsz, hogy mennyire sokat jelent neked, mielőtt esélyed sem lesz rá.

• veszteség
• gyász
• igaz történet
• halál
• szeretet
• Terasz