5 meghökkentő fogás a középkori lakomákból: sült sünt és élő békákkal töltött pitét is felszolgáltak

Olasz konyha, kínai fogások és indiai ételek - sokan nyitottak a különlegességekre, ám valószínűleg még az igazán kíváncsi ínyencek számára is kihívást jelentene, ha nem kultúrában, hanem időben kellene gasztronómiai kalandtúrára indulniuk.

A középkor például telis-tele volt olyan ételekkel, melyek számunkra bizarr alapanyagokból, meghökkentő elvek szerint készültek. Bár sokukat a ma embere akár gusztustalannak is vélné, de ne feledjük el, hogy akkoriban ezek nem hatottak furcsán, sőt az előkelők szeretett étkei voltak a lakomákon. Figyelem: egyik-másik recept sokak számára felkavaró lehet!

5 meghökkentő étel a középkorból

Arról, hogy mit ettek a középkori lakomákon, írásos feljegyzések, korabeli receptkönyvek mesélnek. A következőkben öt furcsaságot idézünk meg képzeletbeli asztalunkra különböző középkori szövegek alapján.

Sült sün

A 14. század közepéről, Angliából, Geoffrey Fule szakácskönyvében maradt fenn a sült sün receptje. A leírás szerint mindössze el kellett vágni a sün torkát és kibelezni, majd tésztába csavarva vagy csak magában megsütni azt.

A sünből kisült - valószínűleg igen csekély mennyiségű - zsírt sem hagyták kárba veszni. Gyógyhatású kenőcs készítéséhez használták fel, torokgyulladás kezelésére. Feldúsították egy kis medvezsírral, meg némi gyantával, illetve szűz viasszal (a középkorban gyógyszergyártásban használatos viasz), majd gyógynövényeket, loncot és görögszénát kevertek hozzá, végül mindezt beletöltötték egy megnyúzott macskába, és megsütötték éppen úgy, ahogyan egy libát szokás. A töltött macskából kisült zsírt használták fel a beteg kenegetésére.

Élő pite, békákkal töltve

A középkorban nagy divat és a lakomákon igazi attrakció volt az élő pite vagy koporsópite, melynek receptje többek közt az Epulario című 1598-as könyvben maradt fenn. Az volt a lényege, hogy készítettek egy pitetésztát, megsütötték, majd élő állatokkal töltötték meg azt, hogy az asztalra téve szabadon engedhessék őket. Volt, hogy rigók kerültek a tésztába, máskor békákat tettek bele. A tésztát nem mindig ették meg, ezek a piték sokszor inkább a szórakoztatás eszközei voltak, de a külsejükben ilyenkor is nagyon hasonlítottak a valódiakra. Rendszerint a legfontosabb vendéggel vágatták fel őket, és nagy meglepetés érte, amikor kiszabadultak a bele rejtett állatok.

Ez a játék sokáig kedvelt volt: még a 17. században is előfordult, ám ekkorra már tovább is gondolták az ötletet: V. Károly király pitéje például egy kis növésű embert rejtett, aki leleplezése után szórakoztatta a falatozó társaságot.

Teknősbékapite

A Mullet pie nevű fogást főtt teknősből készítették. A recept 13. századi Anonymous Andalusian Cookbook, azaz Névtelen Andalúz Szakácskönyvben maradt fenn.

A fogás elkészítéséhez egy kis sóval megpárolták a teknősöket, majd elkészítették a pitetölteléket. Murrit (arab fűszer), borsot, fahéjat, koriandert, sáfrányt, kevés olajat és hagymalevet kevertek össze tojással. Pitetésztát gyúrtak, és a teknősöket, illetve a keveréket beletöltötték. A tésztát sütés előtt tojással és sáfránnyal kellett kívülről lekenni.

Garbage - "Szemét"

A garbage, azaz szemét névre keresztelt étel 1430-as receptje a Harleian Manuscript number 279-ben - vagyis a 17-18. századi kéziratgyűjtők neve alapján elnevezett Harley-féle, 279-es kéziratban maradt fenn. Ez az étel csirkefejekből, csirkelábakból és zúzákból készül. Ezeket marhahúslevessel kellett felönteni, majd őrölt pirospaprikával, fahéjjal, szerecsendióval, szegfűszeggel, petrezselyemmel és aprított zsályával kell fűszerezni. Ezután kenyeret áztattak a lébe, majd leszűrték, és készre főzték azt. Végül gyömbérporral, savanyú alma- vagy szőlőlével, sóval és sáfránnyal tovább ízesítették.

Haggis

A záró recept a haggis a Liber cure cocorum című könyvből való, ami körülbelül annyit tesz, hogy A főzéstudomány könyve. A könyv 1420 és 1440 között íródott. Érdekessége a nyelvezete, ugyanis a szövege verses, rímekbe szedett. Még a középkorszakértőknek sem egyértelmű, hogy inkább irodalmi műként vagy receptkönyvként tekintsenek rá.

A haggis fő alapanyaga a báránybelsőség volt. Szívét, veséjét és más szerveit fel kellett darabolni, megfőzni, majd petrezselyemmel, sóval és borssal hinteni, végül betölteni a bárány gyomrába. 

Látván a fentieket, sokan hálát adhatnak, hogy a mai receptek már nem hasonlítanak a középkoriakra. Mindenesetre érdekes és érdemes is megismerni a kor gasztronómiáját.

Így telt egy középkori király napja

A következő cikkben egy király napirendjét vettük górcső alá: így teltek V. Károly napjai.

• középkor
• étel
• történelem
• érdekesség
• bizarr
• Terasz