Ha körbekérdezel az ismerőseid körében, valószínűleg a legtöbben utálják a koriander nevű fűszert. Az ételek ízesítéséhez használt növénynek jellegzetesen karakteres, erősen aromás és kicsit csípős íze van.

Úgy tűnik, ez nemcsak ízlés dolga, mert egy új kutatás kimutatta, hogy a koriandertől való idegenkedés összefügg a genetikával. A tanulmány az ízleléssel és az utóízekkel kapcsolatban is kimutatott összefüggéseket.

A koriander megosztja az embereket

Az ellentmondásos gyógynövény friss hajtása egyenesen poloskaszagú. A tudósok is elsősorban ebben látják az ellenszenv okát, és a korianderrel fűszerezett ételeknek gyakran van szappanos utóízük is. A növény speciális, illatos aromájának az észlelése viszont összefügg a szaglással kapcsolatos kromoszómákkal. Ezeknek az elváltozása okozza azt a benyomást, amikor a koriandert szappanos ízűnek érzi valaki. Az American Chemical Society's kimondottan ezt a jelenséget vizsgálta egy kísérletében.

Táplálkozáskutatók keresték az okokat

A rágcsálókkal végzett kísérletből és genetikai vizsgálatokból az derült ki, hogy a 11. kromoszóma környékén van egy SNP néven ismert polimorf gén, ami másként viselkedik az érzékelésnél, mint a többi. Ez ugyanis az OR682 szagdetektáló gén egy speciális változata, ami érzékenyebbé teszi az embert az olyan aldehidekre, mint ami a korianderben is bőségesen jelen van. Ez a bizonyos - nagyon csekély mértékű - mutáció okozza azt, hogy a fűszernövényben dominánssá teszi a szappan aromájához hasonló ízeket és illatokat.

Ha utálod, fogd a genetikára!

Azok az emberek, akiknél ezt a genetikai módosulást sejtették a tudósok, korhadt és piszkos aromájúnak, penészes vagy poros ízűnek, illetve egyenesen bogárízűnek titulálták a koriandert. Az ilyen érzékenyebb alanyoknál kicsit összefolynak a szaglás és az ízlelés érzékei. Akiknél viszont nincs meg ez az apró génmódosulás, azok friss és zöld, illatos vagy citrusos aromát éreznek a növénynél. Ha tehát masszívan utálod ezt a zergefűnek nevezett fűszer- és gyógynövényt, akkor nem biztos, hogy csak az ízlésedben keresendő a magyarázat, sokkal inkább a genetikai állományodban.