Kopogó szellem vagy kattogó térdkalács?

Az emberek misztikumba és ősi rejtélyekbe vetett hitét a történelem során többször is kihasználták azok, akik ilyen formában kívántak előnyt kovácsolni maguk vagy épp egy általuk fontosnak tartott cél érdekében. A következő esetek a legnagyobb csalások közé tartoznak.

A kopogó szellem históriája: a Fox-nővérek csalása

A modem spiritiszta mozgalom állítólag az Egyesült Államokban kezdődött, nem sokkal azután, hogy a Fox család New York államba, hydesville-i új otthonába költözött. Két lány is volt a családban, a 14 éves Margaretta és a 11 éves Catherine. Hamarosan azonban kopogó zajok kezdték nyugtalanítani a családot éjszakánként.

Maggie és Katie észrevették, hogy, ha összecsapják a tenyerüket, akkor a tapsnak megfelelő számú kopogás visszhangja hallatszik, és a kopogás a kérdésekre igennel vagy nemmel válaszol. Mikor a lányok feltételezett képessége már helyi szenzációt keltett, Foxné elvitte őket a közeli Rochesterben élő, már férjnél lévő lányához, Leah-hez.

A lehetőségeket felismerő Leah átvette a lányok irányítását, és 1849-ben meg is tartották az első nyilvános bemutatót Rochesterben, majd az Egyesült Államok keleti partján is körútra indultak. New Yorkban számos kiváló polgárra mély benyomást gyakoroltak, annak ellenére, hogy a Buffalói Egyetem három professzorának véleménye szerint a lányok térdízületük mozgatásával idézték elő a hangokat.

A kopogó szellem elharapózó őrületté vált az Egyesült Államokban. A Fox-nővérek viszont hamarosan saját hírnevük áldozatává váltak. 1855-re mindketten alkoholisták lettek.

Maggie vakbuzgó katolikus lett, Katie pedig időnként még folytatta a bemutatókat. A két lány csak 1888-ban jelent meg ismét együtt a nyilvánosság előtt New Yorkban, amikor Maggie egyértelműen csalásnak minősítette a spiritizmust. Bemutatta azt is, hogy lábaival hogyan idézte elő a kopogó hangot, és azt is elmondta, hogy bemutatóik során Leah testbeszéddel jelzett nekik.

Háborús propaganda Nostradamus jóslataival: a Howe-dokumentumok

A második világháború propagandájának az úgynevezett fekete propaganda is szerves részét képezte, melynek részeként az Ellic Howe irányítása alatt álló egység a legkülönbözőbb hamisított dokumentumok készítésével foglalkozott.

Az egyik legnagyobb port kavart termékük a Nostradamus megjósolja a háború kimenetelét című, 124 oldalas brosúra volt, mely a 16. században élt francia asztrológus művének száz, németre lefordított szakaszát tartalmazza a megfelelő kommentárokkal, melyek arra utalnak, hogy Hitler bukása egyre közeledik.

A másik a Der Zenit című, hamisított, de valódinak látszó kereskedelmi hirdetéseket is közlő asztrológiai folyóirat volt, mely - többek között - arra utalt, hogy a szerencsétlen napokon nem lenne szabad engedni, hogy a német tengeralattjárók kihajózzanak a tengerre. Mr. Howe egysége nem kis szerepet játszott a D-Day, vagyis az 1944 júniusában meginduló európai partraszállás előkészítésében és a német csapatok harci szellemének aláásásában.

Szándékos antiszemita izgatás: Cion bölcseinek jegyzőkönyvei

A 20. század egyik leghírhedtebb politikai hamisítványa az úgynevezett Cion bölcseinek jegyzőkönyvei volt. Először 1903-ban, a Znamja című orosz újságban, majd Szergej Nilusz 1905-ben kiadott könyvében jelent meg. Nilusz állítása szerit a jegyzőkönyvek az 1897-es első cionista kongresszuson készültek Franciaországban.

Az erőszakos, izgató hangvételű szövegek a zsidók és a szabadkőművesek terveit tartalmazták a keresztény civilizáció megrontására és egy világállam létrehozására. A huszadik század első éveiben az antiszemita indulatok hullámai magasra csaptak Oroszországban, és a Jegyzőkönyveket fennhangon olvasgatták fel az orosz templomokban. Szövegüket német, francia, angol és más nyelvekre is lefordították, és ezek váltak minden idők legszélesebb körben olvasott antiszemita írásaivá.

Philip Graves, a londoni Times tudósítója azonban bebizonyította, hogy a jegyzőkönyvek hamisítványok. Kimutatta hasonlóságukat a Maurice Joly francia ügyvéd által 1864-ben írt szatírákkal, melyek a 18. századi francia politikai filozófus, Montesquieu és a 15. században élt olasz író, Niccolo Machiavelli között a pokolban zajlott párbeszédek formájában íródtak. Kiderült, hogy a Jegyzőkönyvek forrása Pjotr Rucsovszkij, az orosz titkosrendőrség külföldi részlegének vezetője volt. Egy amerikai történészekből álló bizottság 1942-ben vizsgálta meg alaposan a Jegyzőkönyveket. Megállapította, hogy eredetiségének kérdése fel sem merülhet.

Cikkünk Brian Innes Csalók és hamisítványok című könyve alapján készült, mely az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg.

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• csalás
• történelem
• kísértetek
• rejtélyes esetek
• Terasz