A történelem 3 legkínosabb politikai botránya

Választási csalások, korrupt politikusok, gazdasági érdekekből elkövetett gyilkosságok - a történelemben nem egy példát találni arra, hogy a pénz és a hatalom iránti vágy valóban képes elvenni az ember eszét, illetve befolyásolni józan ítélőképességét. Nem volt ez másképp az alábbi három esetben sem, melyeket ma is a történelem legszégyenletesebb botrányai között tartanak számon.

Az elnök emberei, avagy a Watergate-ügy

Richard Nixon 1969-ben költözhetett a Fehér Házba, és elnöksége meglehetősen jól indult: nyáron embert küldött a Holdra, és megkezdte az amerikai katonák kivonását Vietnámból.

Nixon elnökségének idején dübörgött a gazdaság, csökkent az infláció és az adó, az elnök tehát magabiztosan várhatta az 1972-es választásokat, melyeken ráadásul toronymagasan nyert. Mindezek fényében végképp érthetetlen, mi is késztette arra, hogy a törvényt figyelmen kívül hagyva kémkedjen ellenfelei után.

A botrány akkor pattant ki, amikor Nixon emberei betörtek Larry O'Brien demokrata pártelnöknek a washingtoni Watergate-házban lévő irodájába, hogy ott lehallgató készüléket helyezzenek el. Az ügy a Washington Post két újságírójának és informátoruknak, az FBI-nál dolgozó, Mély Toroknak nevezett W. Mark Feltnek köszönhetően került napvilágra, Nixonról pedig kiderült, hogy nem csupán tudott a dologról, de ő rendelte el az akciót is.
A Watergate-ügy példátlan következményei miatt a történelem legnagyobb port kavart eseménye - sem előtte, sem utána nem fordult elő, hogy amerikai elnöknek idő előtt kellett volna lemondania hivataláról.

Két víz között - a Panama-botrány

A francia Ferdinand de Lesseps hőssé vált a Szuezi-csatorna megépítésével, és bűnbakká azzal, hogy belebukott a Panama-csatorna megvalósításába.

Az Atlanti- és Csendes-óceánt összekötő vízi út terve nagy népszerűségnek örvendett, hiszen jelentős könnyítést jelentett az amerikai kontinens keleti és nyugati partja közötti közlekedésben. A Panama-csatorna kivitelezésével a tervezőt, Ferdinand de Lesseps-t bízták meg, ő azonban alábecsülte a várható költségeket: az előirányzott bő 800 millió frank - mint később kiderült - legfeljebb csak a munkálatok felét fedezte volna. 1888-ra világossá vált, hogy a pénz nem lesz elég. A csatornaépítő társaság csődbe került, a kisrészvényesek pedig az egész vagyonukat elvesztették.
Kormányzati közreműködéssel egy darabig még sikerült eltitkolni a pénzügyi nehézségeket - ezzel azonban a francia kormány is nagyot bukott, hiszen az egész országot lehetetlen helyzetbe sodorta. A Panama-botrány kirobbanása után lemondott a kormány, Lesseps-t öt évi börtönre ítélték, a Panama-csatornát pedig végül az amerikaiak fejezték be 1913-ban. A költségek elérték a 375 millió dollárt, így a csatorna az USA addigi történetének legdrágább építészeti beruházása volt.

Franciaország szégyene, avagy a Dreyfus-per

A tömeghisztériát és antiszemita hangulatot kiváltó Dreyfus-pert a 19. századi Franciaország legnagyobb politikai válságát okozó pereként tartják számon, mely közel tíz évre megosztotta a társadalmat.

Alfred Dreyfus egy elzászi zsidó textilgyáros gyermekeként látta meg a napvilágot. Amikor szülőföldjét 1871-ben az újonnan megszülető Német Császársághoz csatolták, családja inkább Franciaországot választotta hazájául. A hadseregben gyorsan a kapitányi rangig jutó Dreyfus-nak ez lett a veszte: zsidó származása miatt megbízhatatlan személynek tartották. Amikor 1894-ben szigorúan bizalmas katonai információk szivárogtak ki a németekhez egy új francia ágyúról, természetesen őt vették elő. Letartóztatták, kémkedés és hazaárulás vádjával azonnal elítélték, majd életfogytiglani kényszermunkára Francia-Guyanára száműzték.

Az ügyet két év múlva egy Picquart nevű ezredes - saját karrierjét is kockára téve - vette újra elő, és bebizonyította, hogy az egyik perdöntő bizonyíték egyszerű hamisítvány. A tisztet megpróbálták áthelyezni, ezzel elhallgattatni, a botrány kipattanását azonban akkor már semmi sem akadályozhatta meg: a franciák két táborra oszlottak, és a Dreyfus-pártiaknak - közöttük Émile Zola írónak, akit ezért még börtönre is ítéltek - sikerült elérniük a perújrafelvételt.

A nacionalisták vereséget szenvedtek, a kapitány amnesztiát kapott, majd - milyen furcsa a sors - megkapta a Becsületrendet is. Az első világháború kitörésekor már tábornoki rangban szolgált abban a hadseregben, mely korábban a vesztét kívánta.

• kínos
• botrány
• történelem
• politika
• Terasz