A teljes élet mindenkinek jár: a KézenFogva Alapítvány új esélyt ad a fogyatékkal élő embereknek

Magyarországon körülbelül ötszázezer fogyatékos ember él, vagyis nagyjából minden huszadik embertársunk küzd olyan hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodással, amely korlátozza a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.

A KézenFogva Alapítvány 1993 óta dolgozik társadalmi beilleszkedésük elősegítéséért, tevékenysége pedig már néhány kattintással támogatható az új OTP internetbanki és mobilalkalmazási szolgáltatást használók számára is.

Teljes élet mindenki számára

A fogyatékos emberek társadalmi integrációja kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy ők is a lehető legteljesebb életet éljenek, azonos jogokkal, lehetőségekkel és hatékonysággal, a „többségtől” nem elválasztva, hanem annak részeként. De félreértés ne essék, ez nem csak az ő szempontjukból lenne jó és kívánatos, a többségi társadalom is jobban járna, ha inkább arra fókuszálna, ki miben tud részt venni és miben ügyes vagy hatékony, ahelyett, hogy kizárásokat tesz, és arra koncentrál, ki mire nem alkalmas.

A WHO meghatározása szerint a fogyatékosság nem zárja ki az egészséget, tehát nem betegség, csupán egy állapot. Ha azt mondjuk, fogyatékos ember, az nem pejoratív, nem jelenti, hogy beteg, nem jelent semmi mást, mint hogy egy kicsit más, mint az átlagos emberek. De ahogy a helyes megnevezésről, úgy a különböző fogyatékosságokról sincs általában helyes elképzelésünk. Az értelmi fogyatékosság többnyire nem jár együtt testi fogyatékossággal, és bármelyik típusú fogyatékosság áll is fenn egy személy esetében, annak súlyossága egy széles spektrumon lehet igen eltérő.

A tradicionálisan kirekesztő struktúrák megváltoztatásának első lépése az lenne, hogy a többségi társadalom megismerjen fogyatékossággal élő embereket egyszerűen azáltal, hogy találkozik velük. Iskolában, munkahelyen, boltban, szórakozóhelyeken, sportpályán, bárhol. De a hétköznapokban mégsem azt látjuk, hogy ezeken a helyeken minden huszadik ember fogyatékos ember lenne. Egyszerűen azért, mert a legalapvetőbb helyzetekből is ki vannak rekesztve.

Magyarországon a KézenFogva Alapítvány közel harminc éve küzd ennek a megváltoztatásáért, azért, hogy a fogyatékos emberek családjaik körében, támogató közegben élhessenek, hogy tanulhassanak, munkához jussanak, hozzáférjenek az egészségügyi ellátásokhoz, röviden, hogy ők is úgy élhessenek, mint bárki más.

A családnak sem könnyű

Egy fogyatékos gyermek nevelése az egész családot kihívás elé állítja. Nemcsak azért, mert gyakran egy ilyen gyermek olyan mennyiségű és minőségű törődést igényel, ami mellett csak az egyik szülő tud munkát vállalni, így a család elesik az otthonmaradó szülő keresetétől, hanem azért is, mert a család kényszerűen elszigetelődik a korábbi barátaitól és kapcsolataitól.

A megváltozott helyzetben a családban élő többi gyerek stabil környezete és a szülők párkapcsolata is meginoghat. A KézenFogva épp ezért biztosít fogyatékos gyermeket nevelő családok számára többféle szakmai segítséget. Egyrészt pár- és családterápiás konzultációra van náluk lehetőség, másrészt jogsegélyre is.

Amikor egy szülő megtudja, hogy fogyatékos vagy beteg gyermeket vár, vagy annak adott életet, tulajdonképpen egy légüres térbe esik. Saját magának kell kitalálnia és utánajárnia, hol, milyen egészségügyi segítséget kaphat, milyen fejlesztések érhetőek el, és milyen alapon, milyen anyagi támogatást igényelhet, és hogyan, milyen intézménybe viheti a gyerekét, és attól mit várhat. Egyáltalán, hogyan tervezze újra teljes mértékben az életét. 

Az, hogy egy Down-szindrómás gyermek valaha fog-e tudni önálló életet élni, fiatalkorban szinte megjósolhatatlan, hiszen nagymértékben függ az állapot súlyosságától és attól is, milyen fejlesztésekhez jut hozzá az egyén, a családja mit tud megtenni az önállósodásáért, és milyen ő maga, mennyire eltökélt.

Ma már léteznek sorsközösség alapján szerveződő Facebook-csoportok és fórumok, de aki valaha valamilyen csoporthoz csatlakozott már, az tudja, ezek néha többet ártanak, mint használnak, ha valamilyen kérdésre az ember a választ csak ott keresi. Ezért is fontos, hogy a KézenFogva Alapítvány komplexen kezeli a fogyatékos emberek és családjaik felmerülő problémáit, hiszen itt egy adott helyzetből számos másik következik.

A terápiás segítséget vagy az alapítvány jogsegéllyel kapcsolatos szolgáltatásait nemcsak olyan családok vagy párok vehetik igénybe, akik fogyatékos családtaggal élnek együtt, hanem olyanok is, akik maguk is fogyatékos emberek. Jellemzően az ilyen háztartások számára ez a szolgáltatás piaci alapon, magánrendelés keretében elérhetetlen lenne. 

Hiszen nemcsak azoknak nem fogja a kezét senki, akiknek speciális nevelési igényű vagy beteg gyerekük van, de azoknak sem, akik fogyatékos emberként élik felnőtt életüket, és valamilyen okból kifolyólag nem számíthatnak a családjuk támogatására. Mert lemondtak róluk, és intézetben nőttek fel, mert meghaltak a szüleik, és nincsenek testvéreik, vagy egyszerűen csak mert felnőttként az a társadalom elvárása feléjük, hogy „oldják meg maguk”.

De éppen ez a lényeg a fogyatékos emberek esetében: legtöbbjük, bár nincs minden életvezetési készséggel felruházva, kis segítséggel mégis önálló és hatékony része tud lenni a társadalmunknak. Igaz ez a látás- vagy hallássérültekre, mozgássérültekre, enyhe értelmi fogyatékosokra, autisztikus emberekre, tehát szinte bárkire, aki nem súlyosan-halmozottan fogyatékos ember. 

 Az élet minden területén segít az alapítvány

Szilvi például a KézenFogván keresztül évek óta stabil munkahellyel és megélhetéssel rendelkezik. Sokáig az édesanyjával és öccsével élt egy harminc négyzetméteres lakásban, de ebből a szegénységből szeretett volna már kitörni. Amikor párjával megismerkedett, megérett benne a döntés, hogy elköltözik otthonról.

Szükségük volt rá Rajmunddal, hogy megkezdhessék mindenkitől független magánéletüket, ahogy arra is, hogy olyan helyre költözzenek, ahonnan könnyen megközelíthető a munkahelyük. Az alapítvány közreműködésével találtak egy ilyen albérletet, amely a támogatott lakhatási szolgáltatás alapja. Ide a legnagyobb örömmel költöztek be, erre ők ketten valószínűleg nem lettek volna képesek.

A költözés után nem sokkal azonban Szilvi édesanyja elhunyt, a lány pedig – ahogy fogalmaz – nagyon maga alá került. Az enyhe értelmi sérült fiatal nőnek nagyon fontos volt, hogy lelki segítséget kapjon az alapítványtól ebben a helyzetben. Elragadták az érzelmei, nehezen állt helyt a munkahelyén, de a KézenFogva terápiás támogatásával összeszedte magát, és újra dolgozik, munkahelyi támogatással pedig sikerült eltemetnie az édesanyját, és az alapítvány a hagyatéki ügyek kezelésében sem hagyja magára. 

Nagyon halvány és vékony az a határ, ameddig az ügyfeleik életében még egészséges részt venniük, és ahol már túlzás. Ezt a határt viszont mindkét félnek tisztelnie kell. Szilvi is felidézett egy beszélgetést, amiben megértette vele kapcsolattartója, hogy nem telefonálhat neki mindennap, hiszen nyilván nem ő az egyetlen ügyfele.

A legrugalmasabb család esetében is egy fogyatékos családtag - akár egy életen át tartó - felügyelete mellett nem csak a lelki és jogi problémák kezelése vagy a hivatalos ügyek elintézése okozhat óriási nehézséget, hanem a mindennapi dolgok szervezése vagy akár egy bevásárlás is. Ezért a KézenFogva Alapítványon keresztül hozzáértő szakemberekkel megbízható, rugalmas, a mindennapokat megkönnyítő támogatás is elérhető Otthoni Segítés Szolgáltatás formájában. Ezt (vagy ennek a szolgáltatásnak az elődjét) vették igénybe Máté szülei is a KézenFogvától.

Máténak két idősebb testvére van. Amíg ők is iskolába jártak, egy bravúrral ért fel, hogy a szülők mindennap mindenkit időben elvigyenek a megfelelő oktatási intézménybe, és el is hozzák őket onnan. Volt, hogy ebben segített nekik egy szakember, akit ismert már Máté, és akiben megbízott annyira, hogy örömmel jött el vele az iskolából. Így a fiú édesanyjának, Eminek nem kellett szétszakadnia, hogy odaérjen időben érte (vagy ne, és megkapja a szemrehányó pillantásokat, vagy éppen már a takarítók gondjaira bízva találja a gyerekét).

De volt olyan is, hogy egy egyszerű margitszigeti sétához kértek segítséget, hiszen egy Down-szindrómás gyereken nem elég egy szemét rajta tartania az embernek, folyamatosan figyelni kell rá, de közben a másik kettővel is foglalkozni kéne.

Az iskolai integráció ugyancsak problematikus kérdés jelenleg Magyarországon. A diszkrimináció, a fogyatékossággal élő gyermek elkülönítése vagy az intézményi ellátatlanság is bántalmazásnak minősül, ennek ellenére a pedagógusokat nem képzik megfelelően arra, hogy képesek legyenek egy osztályban egy vagy akár több fogyatékos gyermeket megfelelően bevonni a foglalkozásokba, észrevegyék vagy megakadályozzák a sérült gyerekekkel szembeni erőszakot vagy a társak általi kirekesztést.

A KézenFogva Alapítvány egyes programjaival éppen ezért a többségi iskolákban igyekszik megjelenni. Tevékenységük hangsúlyos része, hogy az ott oktató iskola- és óvodapedagógusokat képezzék arra, hogyan foglalkozzanak többségi gyerekekkel, hogyan beszéljenek a fogyatékosságról, hogyan érzékenyítsék őket.

Pontosan azért, mert gyakran a legnyitottabb, legelfogadóbb embereket is csak az akadályozza meg a fogyatékos emberekkel való interakcióban, hogy egyszerűen nem tudják, hogyan kellene velük viselkedni vagy kommunikálni. Pedig ha gyerekként megtanulnánk, hogy ők is az életünk, a társadalmunk részei, akkor nem válnának már a startvonalnál kirekesztetté.

A KézenFogva elsődleges célja a megalapításkor pontosan ez volt, vagyis hogy társadalmi szemléletformálást indítson be. A kilencvenes évek óta rengeteg kampányt és programot csináltak elsősorban a „képessé tétel”-re koncentrálva. Vagyis arra, hogy képessé téve az egyes szereplőket, a családokat, a szakembereket, a szervezeteket, a pedagógusokat, azok az alapítvány háttérbe húzódása után is tovább tudják vinni az elsajátított szemléletet és gyakorlatot.

Az óvoda- és iskolapedagógusok megtanulják a módszert, az beépül az óvoda nevelési programjába, aztán pedig megy magától. A tizenegyedik kerületben például a KézenFogva és a helyi önkormányzat közreműködésével az összes oviban már évente egyszer egy hétig biztosan foglalkoznak a fogyatékosság témájával. A közel harmincéves működése során a KézenFogva Alapítvány képzési központtá vált, számos nemzetközi kapcsolattal rendelkezik, és országokon átívelő programokat valósítanak meg.

Sokat segítene nekik az "egészséges" környezet

Itthon a pedagógusképzésnek alapesetben nem része az integrált oktatásra képessé tevés, még akkor sem, ha az közös érdek lenne. Nem csak azért, hogy a társadalom elfogadóbb legyen, hanem azért is, mert a szegregáltan tanuló gyerekek nagy része mintakövető, ezért ha „egészséges” környezetben nőnének fel, és ott zajlana az oktatásuk, akkor az egészséges gyerekek viselkedési mintáit tanulnák el. A szegregáltan helyzetben viszont sajnos - Máté szüleinek tapasztalatai alapján - sokszor a rossz minta, a hibás a viselkedés ragad át egyik gyerekről a másikra.

Az integrált tanácsadáson és családsegítésen, a pedagógusképzésen és a társadalmi szemléletformáláson túl az alapítvány munkaközvetítői szolgáltatást is végez. Tíz év alatt több mint ötszáz embert közvetítettek ki a nyílt munkaerőpiacra, akik közöttünk dolgoznak, nem pedig védett szervezeteknél.

Ezen a területen is csak lassan bomlanak le a sztereotípiák, de ma már egyre több cég döntéshozói látják át, hogy fogyatékos embert nem csak azért éri meg foglalkoztatni, hogy valamilyen támogatást vissza lehessen igényelni utánuk. Óriási munkaerőhiány van, ezért az alapítványt is egyre többen keresik meg, hogy ajánljanak nekik potenciális dolgozókat. 

Persze az ő betanításuk kicsit körülményesebb folyamat, mégis megéri, mert akár évtizedekre szóló együttműködést biztosít. Tamás és István is régóta dolgozik fix munkahelyen, büszkék munkájukra, és elégedettek a pozíciójukkal. Ennek ellenére is sokáig rendkívül méltatlan körülmények között éltek, egy Budapesthez közeli először állami, később egyházi fenntartású intézményben.

A KézenFogva munkatársai juttatták őket olyan lakhatáshoz, amely minden felnőtt embert megilletne egy európia fővárosban. Nem kell megosztaniuk a szobájukat másokkal, nincsenek kiszolgáltatva kleptomán lakótársaknak és intézményi terrornak. 

Sajnos jellemző, hogy a fogyatékos emberek által elérhető maximális bérek is olyan alacsonyak, amelyből egy rendes albérletet nem tudnak kigazdálkodni. A munkaközvetítéssel tehát szinte automatikusan együtt járt, hogy lakhatási ügyekkel is elkezdett foglalkozni a KézenFogva Alapítvány. Nedves, nyirkos szuterénekből, méregdrága munkásszállókról az elmúlt másfél évben hét különböző lakásba sikerült kimenekíteni lakásonként két-három rászoruló embert.

A kis segítség is sokat ér

A KézenFogva az egész emberrel foglalkozik annak szükségletei szerint. A munkatársaik igyekeznek minden ügyfél életét teljes keresztmetszetében vizsgálni és annak megfelelő szolgáltatásokat nyújtani. Míg egyes szolgáltatásokat ingyenesen nyújtanak, másokat piaci alapokon működtetnek. Ezenkívül adó 1%-os felajánlásokból, céges támogatásokból tartják fent magukat, és most már az OTP Bank új internet- és mobilbankjában fejlesztett adományozás funkció használatával a bank ügyfelei is biztonságosan adományozhatnak a számukra. 

Ugyanis az új OTP internet- és mobilbank használatakor az átutalások utolsó lépésében a felhasználók eldönthetik, élnek-e a felkínált lehetőséggel, és támogatják-e akár 100-, 200- vagy 500 forinttal például a KézenFogva Alapítványt. Ha úgy döntenek, igen, csak néhány kattintás, és a bank már el is utalta a támogatást közvetlenül a szervezet számlájára.

A megjelenést az OTP Bank támogatta. A tájékoztatás nem teljes körű, ezért további részletekről kérjük, tájékozódjon az OTP Bank fiókjaiban és honlapján közzétett üzletszabályzatokból és hirdetményekből.

A világ legsikeresebb Down-szindrómás modelljei bebizonyították, hogy semmi sem lehetetlen

Ezeknek az inspiráló Down-szindrómás modelleknek semmi nem állhatott az útjukba. Megvalósították álmaikat, és nagyon sikeresek lettek.

(Képek forrása: Chripkó Lili)

• fogyatékkal élő
• fogyatékos
• otp
• otp bank
• segítség
• kézenfogva alapítvány
• Terasz