A modern ember számára ma már szinte elképzelhetetlen lenne az élet áram, telefon vagy internet nélkül, hiszen annyira a mindennapok részévé váltak már, hogy a legtöbben nem tudnának lemondani róluk.
Vannak azonban olyan emberek, akik soha nem találkoztak a modern világ vívmányaival - vagy csak nagyon ritkán. Ők kicsi, elszigetelt törzsekben élnek távol mindentől, és egyedül csak a közösségükre, önmagukra és a kitartásukra számíthatnak, ám így is teljesen boldogok.
Gyönyörű képeken az elszigetelt törzsek
Jimmy Nelson egy brit fotós, aki munkájához a legtöbb inspirációt utazásaiból meríti. „Mielőtt elmúlnak” című sorozatához olyan eldugott törzseket keresett fel, akik messze a civilizációtól, kis közösségekben élnek, egyedi kultúrájuk és szokásaik vannak, amik generációról generációra szállnak. Mivel csak kevés törzs enged közel magához kívülállókat, ezért nagyon különlegesnek számítanak a képek.

A Pápua Új-Guineában élő asaro törzs az Asaro-folyó mellett él, és különleges ismertetőjelük, hogy maszkokat viselnek, testüket pedig sár fedi. A maszkok a pápua szellemekben való hitet képviselik.

A nepáli mustang törzs tagjait sok kulturális és történelmi szál köti Tibethez. A legtöbb helybéli még mindig úgy gondolja, hogy a világ lapos, és a betegségeket gonosz szellemek okozzák, amikor pedig a legidősebb fiú örökli a családi vagyont, a kisebbik egy kolostorba vonul, amely szinte minden faluban épül.

A Pápua Új-Guineában élő kalam törzs tagjai hagyományos faluikban élnek. A civilizáció még nem érte el őket, így míg a férfiak vadászni mennek, addig a nők gyűjtögetnek és gazdálkodnak. A kalam törzs fiatal fiúi alig várják, hogy felnőjenek, hogy az avatás során az orrukat átszúrják. Ekkor az arcukat is kifesthetik.

A namíbiai himba egy ősi pásztortörzs, amiben a férfiaknak és a nőknek is több partnere lehet, és a törzs minden tagja két klánhoz tartozik, apjuk és anyjuk révén. Ezenkívül minden ember életét a törzs idősebb tagjai szabályozzák.

A goroka törzs Pápua Új-Guinea azonos nevű, keleti felvidéki tartományának fővárosa mellett él, és mivel közel van hozzájuk a civilizáció, így még jobban összezárnak. Fő fegyvereik nemcsak íjak, hanem háborús festékek és dísztárgyak is.

Az új-zélandi maorik kultúrájának fő elemei közé tartozik a művészet, a tánc, a legendák, a közösség és a tetoválás. Például a magas társadalmi státusz mindig a test rajzain tükröződik, és a tetoválás nélküli törzstagokat sokáig értéktelennek tekintették. Az őslakosok a többistenhit hívei, ezért különféle isteneket és szellemeket tisztelnek. Úgy vélik, hogy a természetfeletti lények mindenütt jelen vannak, és segíthetnek abban az esetben, ha a törzsnek szüksége van rá.

A Szibériában élő csukcsok rénszarvastenyésztéssel és vadászattal maradnak életben, a helyi nők háztartást vezetnek, varrnak és hímeznek. A közösség tagjai szeretnek faragni a rozmár csontjából és agyarából különböző díszeket is.

A pápua új-guineai huli törzs férfi tagjai vadászattal foglalkoznak, míg a nők a ház körül tevékenykednek. A törzsben élők sárgára, vörösre és fehérre festik az arcukat, hogy megfélemlítsék az ellenséget a gyakran előforduló törzsi háborúk során.
(Képek forrása: Jimmy Nelson/BrightSide)