Ő mentette meg az Apollo-13 legénységét, pedig nőként lekezelték: Judith Love Cohen csodálatos története

1970. április 11-én vette kezdetét az Egyesült Államok holdprogramjának hetedik útja: felbocsátották az Apollo-13-at. Ekkor még nem sejtették, hogy néhány nap múlva, egy váratlan baleset következtében a küldetés meghiúsul.

A kiszolgálóegység egyik oxigéntartályának elektromos rendszere hibásodott meg, mely zárlat miatt túlmelegedett, majd a keletkező nyomás hatására robbanás következett be.

Az Apollo-13 balesete

Mivel az űrhajó elvesztette az oxigénellátása jó részét, és sem víz, sem áram nem keletkezett a hajón, ettől a ponttól kezdve a NASA-nak már nem a holdra szállás, hanem a legénység megmentése lett a fő célja. A megoldást végül Judith Love Cohen (1933-2016), a zömében férfiakat alkalmazó NASA női dolgozója találta ki.

Így indult el Judith Love Cohen a NASA felé vezető úton

Világéletében imádta a matematikát, és vonzotta a csillagászat, ezért nem is csoda, hogy amikor tizenévesen leült beszélgetni a pályaválasztási tanácsadóval, Cohen ezeket emelte ki elsődleges érdeklődéseként. Akkoriban viszont a nőket még nem nézték jó szemmel a tudományos munkakörökben, ezért a tanácsadó nem bátorította őt, hanem csupán annyit felelt neki: fejezze be a tanulmányait, és tanuljon meg nőként viselkedni.

Szerencsére Cohenben több akaraterő volt annál, semmint hogy a tanácsadó vaskalapos szavai elvegyék a kedvét. Mivel azonban női csillagászról még sosem hallott, egyelőre kénytelen volt elvetni a csillagászpálya lehetőségét, és másban gondolkodni. Az egyetlen számára érdekes munkakör, amiben valaha nőt látott, a matematikatanári állás volt: úgy határozott, követi matematika-tanárnőjét a pályán. Jelentkezett a Brooklyn College-ra.

Cohent nemcsak a matematika és a csillagászat, de a geometria is érdekelte, már gyerekkorától: csak úgy itta az apja szavait, amikor egy hamutálca segítségével mutatta meg neki az egyes szabályszerűségeket. A főiskolai tanulmányai során ez az érdeklődése még tovább fokozódott, és végül elektronikai mérnökként diplomázott 1957-ben.

Egyre valószínűbbé vált, hogy végre beteljesítheti az álmát, melyet már tízéves kora óta dédelgetett. Először junior mérnökként a legnagyobb repülőgépgyártó cégnél (NAA North American Aviation) helyezkedett el, majd a NASA űrtechnológiai laboratóriumába (NASA Space Technology Laboratory) került.

ldő közben feleségül ment Bernard Siegelhez, akivel Kaliforniába költöztek, és családot alapítottak. Három gyermekük született, végül azonban elváltak. Cohen a '60-as években ment férjhez újra, Thomas William Blackhez, de idővel harmadszor is igent mondott valakinek.

Nem volt könnyű dolga a NASA-nál, de nagyot alkotott

Az elektronikai mérnöki pályát rendszerint férfiak választották - csupán a mérnökök 0,5%-a volt nő -, így sokszor Cohen volt az egyetlen nő a helyiségben, ahol dolgozott. Nem volt könnyű dolga, és nem volt egyszerű érvényesülnie sem. Tudása mégis előrevitte: dolgozott például a Minuteman rakéta irányító számítógépén, a Relay System Satellite-on, mely negyven évig keringett, és az Apollo-programban is.

Olyannyira elkötelezett volt, hogy még azon a napon is bement dolgozni, amikor fia, Jack Black, a későbbi hollywoodi színész született, a kórházba pedig magával vitt egy nyomtatott lapot arról, amin éppen dolgozott. Dacára a nem kis megpróbáltatásoknak anyaként, még a szülészeten megoldotta a munkahelyi feladatot, és a főnökével is közölte az eredményt telefonon.

Mind közül az Apollo-programban való részvételére volt a legbüszkébb, hiszen az általa kifejlesztett AGS-t, azaz az Abort Guiding Systemet használták fel akkor, amikor az Apollo-13 bajba került. Mivel az űrhajó megsérült, számos műszere leállt, és magatehetetlenül sodródott, így a legénység a holdmodult vagy holdkompot használta a visszatéréshez. Az AGS tartalék számítógépes rendszer megszakítási lehetőséget biztosított a holdmodul elsődleges irányítórendszerének meghibásodása esetén ereszkedés, emelkedés vagy ütközés során. Ez volt az első navigációs rendszer, amely lecsupaszított inerciális mérőegységet használt, és bár nem volt olyan pontos, mint az IMU-navigáció, kielégítő pontosságot nyújtott az optikai távcső és a találkozóradar segítségével.

A holdmodul leszálló hajtóműve segítségével a legénység megkerülte a Holdat, és ráálltak a megfelelő pályára. Mindezt úgy tették meg, hogy a beltér körülményei rendkívül viszontagságosak voltak. Nem működött a fűtés, a szén-dioxid-szűrést összeeszkábált szerkezettel oldották meg, és az űrhajósok vízhiánytól is szenvedtek.

Tíz órával a leszállás előtt visszakapcsolhatták a navigálóegységet, és mielőtt beértek volna a Föld légkörébe, a pilóták átszálltak a hővédett parancsnoki egységbe. Végül 1,8 kilométerre a tervezett ponttól landoltak, a Csendes-óceán területén.

Cohennek nem volt egyszerű elérni, amit elért, ám mindig hitt magában, és nem adta fel az álmait. Miután nyugdíjazták, ezt a mentalitást szerette volna átadni a többi fiatal lánynak is. Harmadik férjével, David A. Katzcal kiadót alapított (Cascade Pass), ahol két könyvsorozatot publikált. A Lehetsz nő címűt az említett témában írta, a Zöld címűt pedig a környezetvédelem jegyében alkotta, és ugyancsak gyerekeknek szánta. Ugyanez a kiadó Az Apolló női (The women of Apollo) című kötetet is kiadta. Robyn Friend a könyvében négy nő életrajzát írta meg, akik az első ember holdra szállását segítették, köztük Cohenét is.

Egy másik érdekes életút

Ha szívesen olvasod ismert nők életútját, akkor Hitler unokahúgáé is érdekelhet: a következő cikk erről mesélt.

Képek: Wikipedia.org; Getty Images Hungary.

• nasa
• űr
• űrhajó
• igaz történet
• apollo 13
• Terasz