Rokkantügy: "a Parlament előtt leszünk öngyilkosok"
Áll a bál
Az orvosok szerint a betegekkel van baj, a betegek szerint az orvosokkal és a kormánnyal.

Ez is érdekelhet

Télen-nyáron nélkülözhetetlen bulikellék: megtehetsz bármit, mert nem érzel semmit (x)

A szabadban töltött idő egészségre gyakorolt pozitív hatása minden multivitaminnál többet ér (x)

Meglepő fellépést vállalt Mező Misi: közel 600 fiatal énekelt vele (x)

7 dolog, ami károsítja, és ami védi az idegeinket (x)

beauty and style

Azt hitték, megszaladt a Photoshop a Balmain reklámjában: pedig ennél nagyobb csavar van benne »

Álomszép esküvői ruhák 2019-re: vad tájak inspirálták a magyar tervezőt »

Zsírgyilkos kardió edzés: csak 30 perc, de van olyan hatékony, mint a futás »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Két héttel ezelőtt jelent meg interjúnk Székely Ildikóval, az egykori rokkantnyugdíjasok felülvizsgálatát végző Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Orvosi Módszertani Ellenőrzési Igazgatóságának vezetőjével. Székely Ildikó elmondta, a rokkantsági felülvizsgálatok a szabályoknak megfelelően zajlanak, nem az orvosokkal, hanem a rehabilitálható emberek hozzáállásával van gond, és azért panaszkodnak, mert - teljesen jogszerűen - elvették tőlük az ellátást. Az interjú után a Harc - Az életünkért nevű Facebook-csoport vezetője, Ondreákné Illés Piroska arra kért, hadd mondják el az egykori rokkantnyugdíjasok is a véleményüket. Interjú.

Ondreákné Illés Piroska

Nem azért nem dolgozunk, mert nem akarunk, hanem azért, mert nincs az állapotunknak megfelelő munka

- Székely Ildikó, ha nem is ennyire nyersen, de tulajdonképpen azt mondta önökről, hogy nem azért nem dolgoznak, mert az egészségük ezt nem engedné, inkább a hozzáállásukkal van baj. Mit szólnak ehhez?

- Székely Ildikó valótlant állít. Nem azért nem dolgozunk, mert nem akarunk, hanem azért, mert nincs az állapotunknak megfelelő munka. A kormány és a hatóságok folyamatosan azt kommunikálják, hogy a rehabilitálható embereket kész munkahelyek várják a folyamat végén. Ez nem igaz.

Kezdjük azzal, hogy gyakran a rehabilitáció is annyiból áll, hogy az illető jelentkezik a munkaügyi központban, ahol kap egy könyvet, és ahová három hónap múlva újra el kell látogatnia. Mást nem is tudnak tenni, munka nincs, vagy ha van, akkor arról meg kiderül, hogy csak a nevében rehabilitációs munkahely: ugyanazt követelik meg a betegektől, mint a teljesen egészségesektől, ami azért probléma, mert ha a beteg megpróbálja ezt az elvárást huzamosabb ideig teljesíteni, akkor állapotromlás következik be.

- Az is egy érv szokott lenni, hogy önök a munkanélküliség elől menekültek tömegesen a rokkantnyugdíjba, a szigorra pedig azért van szükség, hogy a csalókat kiszűrjék, és ne költsék rájuk fölöslegesen az adófizetők pénzét.

- Lehet, hogy voltak, akik valóban így tettek, de mikor? 20 éve? Rengeteg idő eltelt azóta, és épp ezért ezek az emberek már ténylegesen nyugdíjba is vonultak. A gond, hogy minket is erre hivatkozva neveznek csalónak. Azt kell mindenkinek megérteni, hogy mi nem menekülünk semmi elől, de tisztességes bánásmódot követelünk. Volt, aki betegsége előtt 34 évig dolgozott egyhuzamban, és most a nyomorba taszítják.

Székely Ildikó azt is mondta, hogy ezek az emberek, tehát mi, megszoktuk, hogy valami jár, pedig nem jár. Rossz hírem van Székely Ildikónak, mert ez igenis jár. Mi is ugyanúgy fizettük a nyugdíjjárulékokat, a mi munkabérükből is levonták.

Nekem például több évtizedes munkaviszonyom van, mi az, hogy nekem nem jár? Akkor kérem vissza, amit az évtizedek alatt elvett az állam. Higgye el, mi lennénk a legboldogabbak, ha azt mondanák, hogy akkor innentől semmit nem kapunk, cserébe viszont visszaadják azt a pénzt, amit járulékok formájában befizettünk a közös kasszába.

- Orvosilag nem szempont, hogy ki mennyit dolgozott, a doktorok az egészségügyi állapotot vizsgálják, az NRSZH állítása szerint egy konszenzusos szempontrendszer alapján, ami ráadásul még nemzetközi összehasonlításban is a kevésbé szigorúbbak közé tartozik.

- A kevésbé szigorúról csak annyit: itthon ahhoz, hogy ne válj rehabilitálhatóvá, az össz-szervezeti egészségkárosodásnak el kell érni a 80%-ot. Svédországban már 25%-kal rokkantnyugdíjassá minősítik át a beteget, és havi 300 ezer forintos ellátást kap 18 évnyi munkaviszony után.

Ha valaki fellebbez, nem kap ellátást

- Még ha az orvos téved is, ott a lehetőség a fellebbezésre. Úgy tudom, önt is rehabilitálhatóvá minősítették. Fellebbezett?

- Igen, és három évembe telt, amíg kiharcoltam az igazam. A csavar ebben, hogy a fellebbezés idejére nem jár semmilyen rokkantsági ellátás, és a határidőket is kitolták. Ez annyit jelent, hogy csak az, hogy eljuss az elsőfokú döntésig, három hónap. A másodfok újabb három hónap, ennyi ideig nem jár neked semmi. Ha elhúzódik három évig, mint az én ügyem, akkor három évig nem kapsz semmit.

A rokkantsági ellátás jelenleg sokaknak mindösszesen nettó 23 ezer forint, és sajnos többünket nem tud a család támogatni. Ha egyedül élnek, akkor ez a pénz szó szerint a túlélést jelenti nekik. Ha fellebbeznek, nem lesz pénzük ennivalóra. Ez egy ördögi kör, ahol mi csak vesztesek lehetünk.

- Rokkantsági ellátásként többféle összeg kapható, a legalacsonyabb valóban bruttó 28 ezer forint - ami nettó 23 ezer forintot jelent -, a legmagasabb viszont a kormány tájékoztatása alapján bruttó 140 ezer forint.

- A bruttó 140 ezer forint azoknak járhat, akik nem rehabilitálhatók, például, akik nem, vagy csak segítséggel képesek ellátni magukat. A rehabilitálható és az öregségi nyugdíjkorhatártól még messze járó betegeknek maximum 40-60 ezer forint jár, de jellemzőbb a nettó 23 ezer forint. A vicc az, hogy a köztörvényes bűnözők ellátására többet fordítanak, mint amennyi pénzt nekünk adnak. A korábbi rendszer igazságosabb volt, az összeg a munkával eltöltött évekkel és fizetéssel volt arányos.

Tudatos népirtás zajlik

- Hogy lehet nettó 23 ezer forintból megélni?

- Sehogy. Erre mondtuk mi, hogy tudatos népirtás zajlik. Nem Korózs Lajos mondta ki először azt, hogy rokkantholokauszt folyik.

- Ez egy nagyon erős vád, mire alapozzák? Illetve még mindig kérdés, hogy hogyan tudnak 23 ezer forintból megélni?

- A kettő összefügg: azért mondunk ilyeneket, mert több olyan esetről is tudunk, amikor a beteg öngyilkos lett, mert nem akart éhen halni.

- Erre mondta Székely Ildikó, hogy ezekből a történetekből mindig kihagyják, hogy az öngyilkosságot elkövetőnek egyéb problémái is voltak, például alkoholista volt.

- Lehetséges, hogy voltak a betegnek más problémái is, de a hab a tortán az volt, hogy gyakorlatilag ellátatlanná vált. Engem jelenleg a férjem tart el, de mivel ő sem keres sokat, most feléljük azt, ami még megmaradt. Eladjuk azokat a dolgokat, amiket a gyermekeinknek tettünk félre arra az esetre, ha megházasodnak. Nagy kérdés, hogy mi lesz, ha a férjemmel történik valami...

Az a legrosszabb, hogy én még így is a szerencsésebbek közé tartozom. Képzelje csak el, mi van azokkal, akiket senki nem tud támogatni anyagilag. Elmondom: mivel nem tudja fizetni a számláit, elúszik az otthona, hajléktalanná válik, majd egy hidegebb téli éjszakán meghal az utcán. A Taigetoszt építik téglánként, ez népirtás, aki mást mond, az hazudik.

- Az orvosok ezért nem hibáztathatók, ők nem azt határozzák meg, hogy mennyi pénzt kapjanak, hanem a munkaképesség mértékéről hoznak döntést.

- Ez nem teljesen igaz. Amellett, hogy a felülvizsgáló doktorok többségének a stílusa tényleg bicskanyitogató, sokkal nagyobb gond az, hogy hajlamosak bizonyos vizsgálati eredményeket lefelejteni az értékelésről. Pontosabban éppen annyi információt hagynak ki, hogy az illető jogszerűen rehabilitálható legyen. (Erről egyébként az interjútól teljesen függetlenül több olvasónk is beszámolt - a szerk.). És mi vagyunk lecsalózva...

A munkaügyi peremben, amikor kiderült, hogy az értékelésnél tényleg nem tüntetett fel az orvos lényeges vizsgálati eredményeket, arra a kérdésre, hogy hogy fordulhatott ez elő, az volt a válasz, hogy lefelejtette.

Ez az egész nem arról szól, hogy ki beteg, és ki nem, hanem arról, hogy hány milliárd forintot kell megtakarítani. Ez a mozgatórugó, és ennek megfelelően hozták a szankciókat. Ez egy orvosi ügy volt, amiből nemzetgazdasági kérdést csináltak.

Az MSZP és a Fidesz egyaránt hibás

A kialakult helyzetért az MSZP és a Fidesz egyaránt hibás. 2008-ban a szocialista kormány átgondolatlan, szakmaiatlan döntést hozott, a Fidesz meg folytatta, ahol az MSZP abbahagyta, még kíméletlenebbül! Velünk se jobbról, se balról nem foglalkoznak. Azt egyébként cáfolnám, hogy a Fidesz kormányra kerülése után durvult volna el a helyzet a felülvizsgálatokon. A kezdetektől fogva voltak problémák, 2008-ban és azelőtt is.

- Miért nem tesznek panaszt az orvos ellen a vizsgálat után, úgy tudom, erre lehetőségük lenne.

- Próbáltunk. Nem vettek fel jegyzőkönyvet, mondván, erre az orvosra még senkinek nem volt panasza.

- Az is egy vád szokott lenni, hogy csak a munkahelyi munka nem megy önöknek, a kertben viszont tudnak kapálni.

- Igen, kapálunk. Van egy kis kertünk, csináljuk tíz percig. Aztán nem bírjuk tovább, jajgatunk, pihenünk, majd ha jobban vagyunk, folytatjuk tovább -  átlagban napi egy-két órában maximum. A munkahelyen ezt nem tudjuk megtenni.

Egyébként pedig aki egyetért azokkal, akik azt mondják, hogy mi mind csak csalunk és hisztériázunk, az azért gondoljon bele, hogy ő is bármikor ezen az oldalon találhatja magát, elég csak egy hirtelen baleset. Mi nemcsak magunk miatt harcolunk most, azok miatt is, akik még nem betegek, de egyszer lehet, hogy azok lesznek. És akkor majd nekik is 23 ezer forintból kell megélniük.

- Ami egyértelműen látszik, hogy az orvosok és önök között finoman szólva is elmérgesedett a viszony. Mind az NRSZH, mind az önök részéről hallottam hajmeresztő vádakat, és nem érzem azt, hogy ez a probléma egyik napról a másikra megoldódna. Önök szerint mi lehet a megoldás?

- A történethez az is hozzátartozik, hogy mi próbáltunk párbeszédet kezdeményezni, hiába, nem álltak szóba velünk.
 A július 1-jén kezdődött és öt napon át tartott demonstrációnkra meghívtuk az NRSZH vezetőit is, de válaszra sem méltattak bennünket.
 A külső szemlélő csak azt látta, hogy nem vagyunk sokan a Hősök terén, de mivel mi, beteg emberek csak kevés időt tudunk folyamatosan eltölteni ilyen körülmények között, nagyon sokan voltunk ott, egymást váltva, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét a minket ért megaláztatásokra, és hogy lehetőséget adjunk a kormány tagjainak és az NRSZH vezetőinek egy párbeszédre velünk, érintettekkel. 
Sajnáljuk, hogy nem éltek a lehetőséggel, de ezzel azt is bizonyították számunkra, hogy nem tekintenek bennünket embernek, csak megoldandó feladatnak.


Jó lenne, ha tényleg lenne munka

Az orvosoktól mi csak annyit kérnénk, hogy tisztességesen, a szabályokat betartva határozzák meg, hogy ki mennyire munkaképes. Ha ez megtörténik, akkor jöhet a másik két szakember, akiknek viszont ne az legyen a dolga, hogy közölje: majd valamikor lesz munkahely.

Jó lenne, ha az eljárás végén konkrét munkát biztosítanának! Most is mit mondtak, hogy január 1-jétől minden más lesz? Fél év alatt lesz több százezer rehabilitációs munkahely? Milyen pénzből? És addig? Adjunk el mindent, ami mozdítható, hogy ne haljunk éhen? Már van, aki meg is tette! Tízezrektől vették el a korábbi ellátást. Miért nem csak akkor kezdték meg a felülvizsgálatokat, amikor már biztosak voltak abban, hogy a rehabilitálható embereket el is tudják helyezni?

- Javulna a helyzet, ha mindenkinek tudnának munkahelyet biztosítani?

- Igen, ha tudnának az állapotának megfelelőt, és itt az állapotának megfelelőn van a hangsúly. A tisztességes bér se lenne mellékes szempont. Említésre vár még pár fontos tényező: a rehabilitációs járadék arra lenne hivatva, hogy munkaképessé váljunk, ehhez szükséges lenne kezelésekre és munkaügyben interjúkra járni. Az utazási támogatást elvették, a közgyógyellátást is, így teljességgel lehetetlen ennek a gyakorlati kivitelezése.

Sok beteg szigorú diétára van utalva, és mint tudjuk, ezek az élelmiszerek a drágább kategóriába sorolandók, erre szintén nem elég a pénz, azt eszik a beteg, amire telik. Jön viszont az újabb szankció: mondván, hogy nem működik együtt a kezelőorvosával, kikerülhet az ellátási rendszerből!

- Mi lesz, ha minden úgy marad, ahogy most van?

- Akkor kisétálunk a Duna-partra vagy a Parlament elé, és megkérjük őket, hogy lőjenek le, mert még az is humánusabb. Vagy égő fáklyák leszünk. És most nem túlzok, nagyjából itt tartunk most.

Ezt is szeretjük