Miért tegeződünk az imákban? A magyarázat nem teológiai

A magázódás a megszólítás egy udvariasabb, távolságtartóbb formája, mely a tegező alakhoz képest nagyobb tiszteletadást feltételez. Bár a világnyelvként használt angol nem ismeri, de a magázódás létezik az oroszban, a németben, a franciában, az olaszban, sőt a japán és a koreai nyelvben több fokozata is ismert.

Különös belegondolni, hogy vajon, ha az orvost és a tanárt nem tegezzük, a mindenhatóval miért kerültünk ilyen bizalmas viszonyba.

Miért tegeződünk az imákban?

A válasznak semmi köze a teológiához, sokkal inkább nyelvtörténeti jellegű. A magyar - és sok más - nyelvben ugyanis évszázadokon át csak a tegeződő forma élt. Hazánkban még a XVIII. század elején sem létezett magázódás, ám ekkor már éledezett egy nyelvi forma, mellyel a feljebbvalókhoz, idegenekhez szóltak. Bár a megszólítás egyes szám második személyű volt, ám ezt kiegészítették például a "kegyelmed" szócskával. Így kezdetben "te kegyelmed", esetleg "ő kegyelme" szókapcsolatokat használták.

A kegyelmed, kelmed szavak rövidüléséből alakult ki aztán a kend és a ked alak. Ezekhez már mindig harmadik személyű igét használtak, például "kegyelmed adja". Ezt követően a XVIII. század során mind gyakoribbá vált az "Úr" és az "Asszony" megszólítás is. Majd végül mindezek elmaradása esetén is maradt a harmadik személyű ige, vagyis a XVIII. század végére kialakult a magázódás.

Mivel azonban az imák szövegének kialakulása ennél korábbra datálódik, így alakulhatott ki, hogy a mai napig nem magázzuk az istent, hanem az archaikus formának megfelelően tegeződünk az imákban.

Régi szavak kvíze

Tíz darab ház körül használatos dolgokra vonatkozó szót sorolunk a következő kvízkérdésekben három-három lehetséges jelentéssel: melyik lehet a helyes?

Képek: Getty Images Hungary

• tegeződés
• magázódás
• nyelv
• Terasz