Szappant főzött és teasüteményt csinált áldozataiból a sorozatgyilkosnő - Az ismerősöknek is jutott belőlük

A római Kriminológiai Múzeumban mind a mai napig őrzik azt az üstöt, melyben egykor holttestek főttek, és ma is megvannak a balták, melyekkel ezeket előzetesen feldarabolták.

A tettes Leonarda Cianciulli sorozatgyilkosnő volt, akit talán árnyas-viharos sorsa vitt morbid és gyomorforgató tettekre: három nőt gyilkolt meg, akikből szappant főzött vagy teasüteményt készített.

A gyilkos, aki szappant főzött áldozataiból

1894. április 18-án született Montella városában, de már korai élete sem volt felhőtlen: kétszer is megpróbált öngyilkos lenni, mielőtt elérte a felnőttkort.

1917-ben hozzáment Raffaele Pansardi anyakönyvvezetőhöz, noha anyja helytelenítette a házasságot. Később Cianciulli úgy emlékezett vissza, anyja még meg is átkozta, amiért ennek ellenére is Pansardi felesége lett.

17-szer volt várandós, melyből három megszakadt, tíz gyermeke pedig kicsi korában elhunyt. A szerencse másban sem szegődött mellé: 1927-ben csalásért bebörtönözték, 1930-ban pedig otthona az irpiniai földrengés martaléka lett.

1939-ben újabb baj érte, amikor négy élő gyermeke közül a legidősebb, kedvenc fia közölte vele, hogy bevonul a seregbe, hogy a II. világháborúban harcolhasson. Ebbe a nő nehezen tudott belenyugodni.

Anyja súlyos átkától sújtva, börtönviselten, túl gyermekei elvesztésén és a földrengésen, Cianciulli egy jövendőmondótól várt biztatást, csakhogy nem kapott: a vándorjós azt mondta neki, egyik tenyerében börtönt, másikban elmegyógyintézetet lát. Ezen a ponton fordult meg az asszony sorsa. Szorongása egyre fokozódott, babonássá vált, és az a gondolat kerítette hatalmába, hogy csak úgy menekülhet meg, és csak úgy mentheti meg háborúba vonult fiát is, ha emberáldozatokat hoz. Bár a gyilkosságot egyetlen hiedelem sem javasolja, ő mégis bűnre adta a fejét.

Áldozatai

Cianciulli három nőt ölt meg. Első áldozata egy idősebb hölgy volt, akinek sosem sikerült férjet találni, Faustina Setti. A gyilkosnő azzal csalta a házába, hogy bemutatja valakinek, akivel talán mégis egybekelhetnek majd. Arról is gondoskodnia kellett, hogy rokonai ne keressék a nőt, ezért rávette, hogy írjon levelet a családjának, hogy külföldre kell utaznia, hogy megismerje a férfit. Házában azonban nem várta a remélt lovag.

A borult elméjű nő leitatta, majd baltával megölte, vérét kifolyatta, testét pedig kilenc részre darabolta fel. Későbbi vallomásában így mesélt az esetről:

"A darabokat egy edénybe dobtam, hozzáadtam hét kiló marónátront, amit szappanfőzéshez vásároltam, és addig kevertem az egészet, amíg a darabok sűrű, sötét pépben fel nem oldódtak, amit több vödörbe öntöttem, és a közelben kiöntöttem. Ami a vért illeti, megvártam, míg megalvad, a sütőben megszárítottam, ledaráltam, és összekevertem liszttel, cukorral, csokoládéval, tejjel és tojással, valamint egy kis margarinnal, végül az összes hozzávalót összegyúrtam. Rengeteg ropogós teasüteményt készítettem, és felszolgáltam a látogató hölgyeknek, bár Giuseppe és én is ettük őket."

Az asszony egyébként nemcsak megölte, de ki is fosztotta a nőt. Magához vette 30 ezer olasz líráját, amelyet áldozata fizetségként szánt a kerítésért cserébe.

Második áldozatát 1940. szeptember 5-én ejtette. Francesca Soavinek hívták. A gyilkosnő azt hazudta neki, hogy tanári állást intézett számára külföldön. Elkerülendő, hogy később keressék, rábeszélte a nőt, hogy levelekben értesítse utazásáról szeretteit is. Az áldozatot végül gyógyszerrel kevert borral itatta le, baltával megölte, és újfent teasüteményt készített belőle. Végül persze pénzét is magához vette.

Harmadik, utolsó áldozata Virginia Cacioppo szoprán énekes volt, aki egyszer még a milánói La Scala operaházban is színpadra állt. A gyilkosnő azzal húzta csőbe, hogy egy firenzei művész mellett dolgozhat majd, akivel az ő házában lesz módja megismerkedni 1940. szeptember 30-án. A gyanútlan nő el is ment hozzá, ő azonban vele is ugyanazt tette, mint másik két áldozatával: miután elkábította, baltával végzett vele és testéből szappant, süteményt készített. Így vallott az esetről később:

"A fazékban kötött ki, mint a másik kettő... a húsa kövér és fehér volt, amikor elolvadt, tettem bele egy üveg kölnit, és hosszú forralás után a legelfogadhatóbb krémes szappant tudtam készíteni. Adtam belőle a szomszédoknak, ismerősöknek is. A sütemények is jobbak voltak belőle: az a nő nagyon édes volt."

Bebörtönözték

Bár az első két gyilkosságnál körültekintőbb volt, Cianciulli ezúttal mulasztott: nem vette figyelembe, hogy Cacioppónak volt egy aggodalmaskodó sógornője, akit nem vezettek meg a szokásos értesítő levelek - annál is inkább, mert rokona eltűnése napján látta a hölgyet, amint betért a gyilkosnő házába. A sógornő értesítette a rendőrséget, akik hamar utánanéztek a gyanús nőnek.

Pár nap alatt lezajlottak a perei. Három gyilkosságért bűnösnek találták, ezért harminc év börtönre és három év elmegyógyintézetre ítélték. Utóbbiban halt meg 79 évesen. Sorsa tehát különös módon azzal zárult, amit a jósnő mondott neki hosszú évekkel azelőtt: börtönnel és elmegyógyintézettel.

Pipás Pista, az álruhás gyilkosnő

A 19. század végén élt Szeged környékén a férfiruhás bérgyilkosnő, akiről könyv és színdarab is íródott.

• gyilkos
• gyilkosság
• morbid
• teasütemény
• szappan
• Terasz