5 édesség, amit imádtunk gyerekkorunkban

Bár egy előrelátó anyuka igyekszik a lehető legkevesebb édességet adni a csemetéjének, egy huncut mosoly, vagy néhány, minden anyai szívet megpuhító bújós pillanat elég lehet ahhoz, hogy mégis becsússzon egy-egy szelet csoki vagy egy zacskó cukorka a kosárba.

Felnőttként minderre mosolyogva gondol vissza az ember, és legszívesebben egy egész kosárral vásárolna abból, ami akkor, gyerekként a világ legfinomabb dolgának bizonyult.

A gyerekkori édességek többsége azonban ma már nem kapható, vagy ha mégis, már rég nem idézi fel a gyermekkor ízeit. Marad tehát a nosztalgia.

A kávéstól a tejesig

Gabi kedvence: a Kapucíner szelet és a tejpor

Azt hiszem, a húgommal együtt elég furcsa ízlésünk volt gyermekkorunkban: nagyon szerettük a kávéízű, csokoládé-bevonattal készült Kapucíner szeletet, amit még mindig lehet kapni.
Emellett azonban odáig voltunk a dianás cukorkáért is, de szintén imádtuk a kis zacskós tejport eszegetni az ujjunkkal a zacsiból. A húgom sokáig mindent tejporban mért, ami akkoriban 50 fillérbe került: ha maradt 3 forintunk, akkor azt mondta, ezért 6 tejport tudnánk venni.
A Kapucíner és a tejpor mellett szerettük a tejdropsz nevű keménycukorkát és a tejkaramellát is, annak ellenére, hogy minden alkalommal hosszú percekig tartott kiszedegetni a fogunkba ragadt darabokat.

Gesztenye minden mennyiségben

Pálma kedvence: a Geszti Eszti

Gyerekkoromban - nincs ez másképp most sem - imádtam mindent, ami édes. Éppen ezért szerettem a szombatokat is, anyukám ugyanis ezen a napon a piacról hazatérve mindig hozott nekünk hideg kakaót és friss, leveles tésztából készült, ropogós kakaós csigát, ami annyira tele volt kakaóval, hogy a közepe már-már csöpögött.
A kakaós csiga mellett a csokik terén pedig a Geszti Esztivel lehetett lekenyerezni. Minden hisztit abbahagytam, ha kaphattam egyet a délutáni bevásárlás során. Ez a túró rudi formájú édesség tulajdonképpen gesztenyepüréből készült rúd, amelyet vastag csokiréteggel vontak be, és amelyből egyszerűen nem lehetett eleget enni. Sajnos, nagyon régóta nem lehet kapni már, pedig az egyik legfinomabb édesség, amit valaha is ettem.

A nagyi ízeitől a Széna térig

Juli kedvence: a télifagyi

Ha gyermekkori édesség, akkor azonnal a nagyi sütijének az ízét érzem a számban. A kamrájában minden hétvégén különféle ínyencségeket lehetett találni, kezdve a mini kakaós csigától a mini túrósbatyun át egészen a csörögefánkig.
Bár a nagyszüleim így minden alkalommal elhalmoztak finomabbnál finomabb süteményekkel, nagy kedvencem volt még a télifagyi - amely esetében talán a beszerzését szerettem a legjobban. Elsétálni a Széna téren található kis bódéhoz, ahol az eladó már jól ismert minket, és kérés nélkül nyújtotta ki minden alkalommal aprócska ablakán az én személyre szóló télifagyimat.
A Széna tér mára kicsit átalakult, de a bódé és benne a télifagyi még mindig megtalálható!

Szörp, szörp és csoki

Ági kedvence: a mentaszörp és a Vadász szelet

Igazi édesszájú kisgyerek voltam, és anyukám - sajnos vagy nem sajnos - nem gyakorolt kellő szigort az ebéd előtt elfogyasztott szörpök terén. A legjobban a mentaszörpöt szerettem - különösen nyáron -, amelyet viszont ma már sehol sem kapni, és kevesen is emlékeznek rá. Otthon mindig lapult egy üveggel a kamrában.
Kedvencem volt még a Vadász szelet, amit tizenéves koromig hetente többször is nassoltam. Egy időre eltűnt a boltok polcairól, ami ha nem is katasztrófa volt, de érzékenyen érintett. Szerencsére azonban nemrég ismét gyártani kezdték ezt a rumos-csokis csodát, és szerencsére az eredeti recept szerint.

Ízes-ragacsos cipőfűző

Lilla kedvence: a medvecukor

Gyerekkori emlékeim között igen előkelő helyet foglalnak el a különféle ízek és illatok, így az egykori kedvenc édességem is, az általunk csak cipőfűzőnek nevezett klasszikus medvecukor. Fogalmam sem volt, hogy miből készül, sőt, eleinte még a gondolata is távol állt tőlem annak, hogy az a hosszú, fekete, ragacsos "valami" valójában ehető. Később azonban igazi kedvenccé vált, talán azért is, mert mindig a nagypapám lepett meg vele. Arra is emlékszem, hogy az oviban is egyfajta misztikus rajongás lengte körül, és még a nagycsoportosok is elismerésre méltatták, ha a kiscsoportban valakinek aznap medvecukra volt.

Az édességgyártók azóta többször is megpróbálták visszaadni az édesgyökér-kivonatnak és az ánizsolajnak köszönhető sajátos ízvilágot, a majálisokon házi készítésű édességet árusító nénikéken kívül azonban szerintem kevesen vannak, akiknek ez sikerült is.

• csokoládé
• kávé
• legjobb
• cukor
• szerintünk
• tej
• édességek
• Terasz