10 viselkedés, ami gyerekkori traumára utal a pszichoterapeuta szerint - Elsőre nem biztos, hogy erre gondolnál

Azt szokták mondani, minden felnőttben valahol mélyen ott él gyerekkori énje. Ám nemcsak az a gyerek, aki mosolyogva játszott, hanem az is, aki esetleg valamilyen traumát szenvedett el.

Akit bántottak, csúfoltak, esetleg sokat szidtak a szülei kis korában. Bár a test már felnőtt, és a lélek is bölcsebb, okosabb, tapasztaltabb lett, a gyerekkorban elszenvedett dolgok még mindig átüthetnek a felszínen, és valamilyen szorongó viselkedésben mutatkozhatnak meg.

Gyerekkori trauma felnőttkori jelei

Kaytee Gillis pszichoterapeuta legalábbis így tartja. Úgy gondolja, hogy például az idegeskedésre való hajlam, a lámpalázasság vagy épp a tömegiszony gyökerei is a gyerekkorban keresendők. Tízes listájában, melyben kevésbé számon tartott szorongó viselkedéseket sorakoztat fel, bővebben is kibontotta, miért.

Túlevés és túlivás

Tömegeknek okoz gondot, hogy túl sokat esznek, és bizony sokan túlzásba viszik az ivást is. A jelenség magyarázata, hogy az ember, amíg eszik, nem a saját bajával törődik, hanem az étellel foglalkozik. Gillis azt mondja, ennek lehet az is az okozója, ha valaki egy gyerekkori traumától menekül, vagy ha esetleg kielégítetlen szükségletei voltak gyerekkorában.

Egy hívatlan vendég betoppanása

Vannak, akik kellemesen élik meg, ha hívatlan vendégük érkezik, mások nem szeretik az efféle meglepetéseket, sőt kifejezetten megrettennek, ha akkor csörren meg a csengő, mikor nem számítanak rá. Ez a típusú szorongás abból fakad Gillis szerint, ha az ember gyerekkorában nem tudott valami elől elmenekülni.

Ha valaki nem szereti a vendégeket

Nem mindenki szeret vendégséget tartani, ám sokan nem a vele járó munka, főzés, vagy mosogatás miatt. Egyeseknek ez azért kényelmetlen, mert nem tarthatják kézben, mikor távoznak lakásából a meghívottak. Ez a félelem oda vezethető vissza a szakértő szerint, hogy gyerekként sokszor beletrappolhattak a személyes terébe, és nem hagyták elvonulni, zavartalanul lenni.

Az örökös bocsánatkérés

Aki gyerekkorában a kelleténél több, esetleg durvább szidást, sok kritikát kapott, felnőttként hajlamos lehet lépten-nyomon bocsánatot kérni még akkor is, ha semmi rosszat nem követett el. A pszichoterapeuta szerint az erős érzelmi nyomás miatt rengeteg szégyenérzet maradhat a lélekben.

Ha valaki nem viseli jól mások közelségét

Van, akit zavar, ha a moziban nem marad ki egy szék közte és a másik néző között, vagy ha a tömött buszon sok más emberrel szorosan kell utaznia. Nekik az lenne az ideális, ha egy hatalmas buborékban, fix személyes térben létezhetnének. Gillis szerint ezeknek az érzéseknek eredete a gyermekkorban sorozatosan megsértett a határok lehetnek. 

Emelkedett készültség

Van, aki a legapróbb zajtól és a legártalmatlanabb külső ingertől is összerezzen, a teste készültségbe helyezi magát, mintha éppen vészhelyzet lenne. Ennek a forrása ugyancsak valamilyen gyerekkori trauma, ijedség, akár zaklatás is lehet.

Ha valaki nem veszi fel a telefont, vagy nem hív senkit

Annak, aki nem szorong tőle, a telefonálás egy mindennapos, kellemes tevékenység. A szorongónak azonban ijesztő, ugyanis ahogy Gillis mondja, a váratlan hívás fogadása beszélgetéshez vezethet, így az illető önkéntelenül is a "középpontba" kerül, meg kell nyilvánulnia. Ez azt az érzést idézi, amikor gyerekként a szülők vagy a gondozók megsértették a magánéletet vagy a határokat, sőt, fizikailag korlátoztak, és nem hagytak kiutat valamilyen helyzetből.

Kényelmetlen érzések bizonyos emberek társaságában

Ha valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol a szülők, gondozók nem nyújtottak biztonságot, és nem voltak megbízhatóak, felnőttként kényelmetlenül érezheti magát új emberek társaságában. A traumát megélők fokozottan érzékelik, hogy kivel érzik jól, biztonságban magukat, és azt is, ha az ellenkezője áll fent.

Ha valaki társaságban csendes

A szociális szorongás számos formája annak a következménye, ha az ember olyan környezetben nőtt fel, ahol idegrendszere állandóan igénybe volt véve, sok volt a veszekedés, esetleg valaki folyamatos figyelmet követelt. Ennek eredményeként a felnőtt azt tapasztalja, hogy túlzottan stimulálja a társas környezet. Kimerítőek lehetnek azok a helyzetek, ahol "kötelező" megjelenni, és úgy tűnhet, hogy nincs esély, nincs lehetőség a szünetre. 

Ha valaki nem szeret szabadon ülni

Vannak, akik csak úgy szeretnek elhelyezkedni, amikor  összejövetelen, mások társaságában vannak, hogy hátuk mögött fal van, és nem szeretik, ha nyitott térben kell ülniük. Ez a jelenség ugyancsak a gyerekkorból fakadhat, mivel az idegrendszer valamilyen veszélytől tartva állandó éberségre, a helyzet tökéletes átlátására készteti az embert.

Tévhitek a boldogságról

Mit keres egy átlagember legtöbbször az életében? Becsapós a kérdés: a boldogságot. Sajnos azonban közben tévhitek sokasága taszítja őt vissza attól, hogy elérje. Három tévhit gyakori akadály.

• trauma
• gyerekkor
• probléma
• viselkedés
• lélek
• Terasz