Gyerekeket áldozott a démonnak a francia báró

Gilles de Laval, Rais ura, a bátor katona és a nagylelkű mecénás, a művészetek pártolója és Jeanne d'Arc csodálója köztiszteletben álló nemes volt a középkori Franciaországban.

Gyilkos ösztöneiről, beteges szenvedélyeiről és iszonyatos tetteiről sokáig senki semmit nem is sejtett. Amikor aztán sötét titkaira és szadista hajlamára fény derült, még a kegyetlen kínvallatásokhoz és fanatizmushoz szokott középkori Európa is elborzadt.

Sötét előjelek

Gilles de Laval szülei még 1415-ben meghaltak, amikor az ifjú nemes mindössze 11 éves volt. A fiatal fiú nevelését keresztapja, Jean de Craon vállalta fel, ám az engedékeny nevelőszülők mellett Gilles elkényeztetett kölyökké vált, aki a maga útját akarta járni, és senki nem vette a fáradságot a megzabolázására.

Amikor 16 éves volt, elrabolt és feleségül vett egy gazdag örökösnőt, de hamarosan a felesége és a saját maga vagyonát is eltékozolta.

Katonaként a csatamezőn vakmerően, de becstelenül viselkedett, úgy tűnt, már ekkor megmutatkoztak vérontásra való hajlamai - az elfajzás jeleit azonban éveken át nem vette észre senki, az agyafúrt báró a merész katona, valamint a zene, a képzőművészet és az irodalom bőkezű támogatójának álcája mögé rejtőzött.

Áldozatok a démonnak

Amikor Gilles felhagyott a katonáskodással, megvásárolta a nyugat-franciaországi Tiffauges várát. Mivel egy firenzei varázsló meggyőzte róla, hogy visszaszerezheti a vagyonát, ha gyerekeket áldoz fel egy Barron nevű démonnak, a báró a vár falai mögött titokban az okkultizmus tanaival kezdett foglalkozni.

A környéken hamarosan azt vették észre, hogy egyre több fiúgyermek tűnik el örökre, miután a várba mentek koldulni. Hamarosan rémisztő történeteket kezdtek el suttogni orgiákról, szodómiáról és fekete mágiáról, de a köztiszteletben álló nemest senki nem merte hivatalosan is megvádolni.

Senki nem tudja, meddig folytatódhattak volna a vérfagyasztó tettek a vár magas falai mögött, ha a Laval nem követ el egy nagy hibát: egy kastély tulajdonjogával kapcsolatban összetűzésbe került Jean le Ferron lelkésszel, és dühében fogságba vetette a köztiszteletben álló egyházi személyt. Amikor a hír Nante püspökének fülébe jutott, az elhatározta, hogy jobban a körmére néz a bárónak, aki túl sokat engedett meg magának.

Iszonytató valóság

A letartóztatott és kínzással fenyegetett báró végül megtört, és hosszan sorolni kezdte a bűneit, melyek egy része olyan iszonytató volt, hogy törölték a jegyzőkönyvekből. A várban 50 fiú elhantolt tetemét találták meg, a báró vallomásai alapján pedig tudni lehet, hogy nemcsak 80-200 gyermek megkínzásában, meggyilkolásában vagy megcsonkításában, de a sátánizmus, az eretnekség, a szentségtörés és az emberrablás bűneiben is vétkes volt.

A gyerekeket általában lefejezték, és a bíróság meghallgatta azt is, miként sorakoztatta fel a várúr két bűnsegédje, Henriet és Poitou a levágott fejeket azért, hogy eldöntsék, kinek melyik tetszik jobban.

A tárgyalás alatt úgy tűnt, mintha Gilles de Lavalban két személyiség lakozna - hol büszke nemesként háborgott, amiért törvényszék elé merték állítani, hol hithű keresztényként, könnyek között vallotta meg rémtetteit. Ám egy dolog nem változott: soha nem tagadta, milyen kéjt jelentettek számára a kínzások. Egy alkalommal, amikor tetteinek okáról faggatták, azt válaszolta, a látvány okozta "élvezet és testi kéj" hajtotta.

Az elkövetett rémségekért 1444 októberében a két bűnsegédet felakasztották, Gilles de Lavalt pedig máglyára küldték.

A Kékszakáll meséjében él tovább

A középkori Európa sötét és kegyetlen világában élőket nehéz volt megdöbbenteni, de a kegyetlen báró beteges rémtetteinek köszönhetően a gonoszság egyetemes jelképévé vált, és hamarosan bekerült az európai legendák alakjai közé, a szülők pedig vele ijesztgették a neveletlen gyerekeket.

Valószínűleg Kékszakáll története, amelyet elsőként Charles Perrault jegyzett le az 1697-ben kiadott Lúdanyó meséi című gyűjteményében, szintén a de Laval köré fűződő históriákon alapul. A kétes dicsőséggel a francia nemes a világ egyik legtermékenyebb és legkegyetlenebb sorozatgyilkosaként örökre bevéste a nevét a világirodalomba.

Cikkünk megírásában Brenda Ralph Lewis Európai uralkodók sötét titkai című könyve segített, mely a Ventus Libro Kiadó gondozásában jelent meg.

Kép forrása: es.wikipedia.org, Jibi44

• titok
• botrány
• történelem
• franciaország
• gyilkosság
• Terasz