Mivel kereste a kenyerét a középkori ember? Ezek voltak a leggyakoribb szakmák

Mivel foglalkozott egy középkori ember? Az akkor legkedveltebb szakmák közt volt a cipőkészítés és az ácsmesterség is.

Napjainkban egyre több az íróasztal mellett végzendő munka, és egyre fogynak a szakmunkások. Néhány száz év alatt nagyot változott a világ, és vele a legnépszerűbb foglalkozások is mások lettek, mint a középkorban voltak.

Gyakori középkori szakmák

Érdekes élmény lenne, ha az ember beszállhatna egy időgépbe, és saját szemével nézhetné meg, milyen volt a tárgyalt időszak. E masina híján csupán a feljegyzésekre lehet hagyatkozni.

Lucie Laumonier középkor szakértő is így tett, amikor szerette volna átlátni, pontosan milyen mesterségeket űzött a legtöbb középkori ember Európában.

Egy átlagos korabeli európai város, Montpellier írásos emlékeit, pontosabban adónyilvántartását vette alapul, mely összesítve tízezer háztartás adatait tartalmazza. Az egyes periódusok más-más mennyiségű háztartás adatait ölelik fel.

Az 1435 és 1446 közöttiek 2200 háztartásra vonatkoznak. Az esetek 2/3 részében ismert a családfenntartó szakmája, és sok egyedülálló nő is bejegyeztetett magának valamilyen mesterséget. Tucatnyi foglalkozást űztek akkoriban, de a leggyakoribb öt a gazdálkodás, az ácsmesterség, a hentesség, a cipészet és a templomi munka volt.

A népesség 25%-át a gazdálkodók tették ki a tárgyalt időszakban, akik közül 16,5%-a adózott a tevékenysége után. Zömük a város szélén élt, ugyanis a legtöbb termőföld ezeken a területeken helyezkedett el. Voltak városi gazdálkodók is. Ők a városszéli földeken vállaltak munkát. Mások disznót, csirkét tenyésztettek, gyümölcsös- és zöldségeskertekben dolgoztak. Bár sokan éltek gazdálkodásból, Montpellier így is importra szorult.

Az ácsok akkoriban nemcsak tetőkészítéssel foglalkoztak, hanem más famunkákkal is. Házakat húztak fel, bútorokat fabrikáltak, sőt, tűzifa-árusítással is üzleteltek. Olyan is előfordult, hogy az állam szolgálatába álltak, és középületeket újítottak fel.

A középkorban komolyan vették a böjtidőszakokat, de még így is sok húst fogyasztottak az év más napjain, a henteseknek tehát volt dolguk bőven. Különösen disznót, ürüt és marhát dolgoztak fel. 1435 és 1446 között az adófizetők 4%-a élt ebből Montpellier-ben, ami mintegy hatvan fő lehetett, azaz háromszáz emberre jutott egy hentes. A tárgyalt időszakban Tolouse-ban 225 főre jutott egy. 

Ami a cipészetet illeti, a szakmában dolgozók 4%-a fizetett adót 1435 és 1446 között. Aszerint rendeződtek céhekbe, hogy ki melyik utcában dolgozott. A lábbeliket bőrből varrták, ám a színezett alapanyag előállítása nagyon szennyező tevékenység volt.

Templomi munkát, így papi, apáca-, szerzetesi, diakónusi vagy kápláni munkát az akkori adófizetők kevesebb mint 4%-a végzett Montpllier-ben, de valószínűleg a feljegyzettnél többen foglalkozhattak ilyesmivel.

Noha nem az első öt leggyakoribb szakma volt, a középkorszakértő elemzése szerint szabóból, közjegyzőből, borbélyból, kiskereskedőből és kőfaragóból is sok volt a szóban forgó időszakban, és hasonlóképpen sok lehetett egész Európában is.

Így élt egy középkori király

Mit csinált egész nap a király, míg a nép keményen dolgozott? Korábbi cikkünk ezt foglalta össze.

(Képek: Getty Images.)

• középkor
• érdekesség
• történelem
• szakma
• Terasz