Amikor a guillontine-ból divat lett: gyerekjáték és partikellék is készült a kivégzőeszközből

Különös, hogy egy kivégzőeszköz körül ekkora rajongás alakulhatott ki.

A guillotine története
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Számtalan film van, amelyben megjelenik a guillotine, avagy nyaktiló mint kivégzőeszköz: a keret, melybe a bűnös fejét belehajtják, majd egy jókora penge zuhan a nyakára. De vajon ki és miért találta ki ezt a szerkezetet, és hogyan lett belőle partikellék?

Bár lefejezőszerkezetek már az ókorban is léteztek, a mindenki által ismert eszköz története a 18. századi Franciaországban kezdődött, amikor is a szabadság, egyenlőség, testvériség jelmondata zengte be a forrongó Párizst. Dr. Joseph-Ignace Guillotine 1789-ben egy egészen meglepő felvetéssel állt a Nemzetgyűlés elé: módosíttatni akart a halálbüntetés végrehajtási módszerein.

A guillotine története

A párizsi anatómiaprofesszor azt vetette fel, hogy méltánytalan, hogy Franciaországban a közönséges bűnözőket kegyetlen és lassú módszerekkel, akasztással, máglyán elégetéssel és kerékbe töréssel végezték ki, amikor az arisztokrata halálraítélteknek a gyors lefejezés kiváltsága járt. Ha a tehetős bűnösök némi pénzt is csúsztattak a hóhér zsebébe, ő még gyorsabb és erősebb kardvágással járt el, így csupán egy másodperc volt átlépni az életből a halálba. Ezzel szemben a szegényebb bűnösök hosszasan szenvedtek a haláluk előtt.

Guillotine az egyenlőség jegyében részükre is követelte a gyors halál jogát, egy humanitáriusabb, méltányosabb halálbüntetési rendszert, melyben minden bűnözőt - társadalmi osztályától függetlenül - lefejeznek. 1791-ben a Nemzetgyűlés elfogadta a javaslatot, és a fejek levágását tette a halálbüntetés egyetlen törvényes formájává Franciaországban.

Csakhogy az állami hóhér, Charles-Henri Sanson már előre sejtette, hogy ez nem fog működni a gyakorlatban. Arra figyelmeztette a Nemzetgyűlést, hogy karddal lefejezni valakit nem könnyű fizikai feladat, ráadásul rengeteg jól képzett hóhérra, éles kardok sokaságára lenne szükség ahhoz, hogy az új rendszert meghonosítsák. Sansonnak magának is csak két ilyen eszköze volt, és ha valaki, ő jól tudta, hogy ezek milyen könnyen eltörnek.

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban a cancel culture, azaz az eltörléskultúra került terítékre. Mikor született meg, és mit jelent a cancel culture kifejezés? Miért veszélyes jelenség? Kik azok a híres személyek, akik érintettek? Honnan tudjuk, hogy valósak-e az ellenük felhozott vádak? Hogyan befolyásolja az eltörléskultúra a stand up comedy műfaját?

Promóció

Ekkor lépett újra színre Guillotine, aki egy következő ötlettel nyújtott megoldást: egy lefejezőgépet eszelt ki, amely gyors és kegyes halált biztosított mindenki számára. A mechanizmus villámként zuhan, a fej leszáll, a vér spriccel, és a férfi már nem is létezik - magyarázta Guillotine.

A kivégzőeszköz prototípusát dr. Antoine Louis készítette el. Nemhiába kapta eredetileg a Louison vagy Louisette nevet. Bemutatójára 1792-ben, a Bicêtre kórházban került sor. A szerkezet tesztelését állatokkal kezdték, de Sansonnak más bizarr és meghökkentő tesztalanyai is voltak. Az élő birkák és borjak mellett nők és gyermekek holttestén is gyakorolt. Ezekkel kiválóan működött a lefejezőgép, de férfiholttestekkel kevésbé működött tisztán, ezért némi áttervezésre volt szükség. Növelték a kés ejtési magasságát, és a domború pengét ferde, háromszög alakú pengére cserélték. Állítólag maga XVI. Lajos király is beleszólt a tervezésbe, és olyan változtatásokat is javasolt, amelyeket végül kilenc hónappal később a saját nyakán is tesztelhetett.

Imádta a közönség

A guillotine-t a nagyközönség elé is szervezett keretek között tárták. A tömeg a Hôtel de Ville előtti téren gyűlt össze, ahol két órán keresztül nézték, ahogyan felállították a lefejezőgépet, majd felvezették az első embert, akit ki akartak rajta végezni, Nicolas-Jacques Pelletier-t, akit egy esztendővel korábban gyilkosságért és rablásért ítéltek el. Noha már kivégezték volna, a végrehajtást felfüggesztették, mert Pelletier az egyetlen lehetséges kivégzési nem, a guillotine még nem volt tökéletes.

Moreau bíró könyörgött is a francia igazságügy-miniszterhez, hogy Pelletier iránti emberségből gyorsítsa fel a guillotine körüli munkálatokat, mert a halálraítélt tudta, mi vár rá, és cseppet sem volt kegyes dolog megvárakoztatni. A gyártást szerencsére megsürgették.

Végül elkezdődött a szerkezet elterjesztése a francia városokban, és nemcsak a kivégzésben lett hatékony eszköz, de az emberek tetszését is elnyerte. Csak idő kérdése volt, hogy a kultúrába beszivárogjon. Mini, modell méretű guillotine-okat készítettek partikellékként, melyekkel lefejezték az ellenségek, illetve politikusok képmásait. Amikor a bábuk feje lehullott, piros színű parfüm vagy drága, vörös likőrök folytak ki belőlük. Meghökkentő, de még a játékiparba is beférkőzött a guillotine. Apró verziójával a gyerekek babákat, sőt élő egereket is lefejeztek. Bizarr, de tudjuk, hogy a történelem sokszor mutat olyat, amit az utókor embere alig hisz el.

Középkori kínzóeszközök

A középkorban változatos kínzóeszközökkel érték el, hogy a rabok valljanak, vagy elvállaljanak olyan bűntetteket, amelyeket nem követtek el.

A Júdás széke az egyik legkegyetlenebb középkori büntetőeszköz volt: képeken a kínzás korabeli eszközei

Nézegess képeket!

Elolvasom
Ezt is szeretjük