Több ezer magyar nő örökre megtartja szörnyű titkát: pedig lenne megoldás
A gólyatábori erőszak esete kirívó, a legtöbb áldozat rejtve marad.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A felsőoktatási törvényben szabályozzák a gólyatáborok szervezését idén nyártól - mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára csupán pár nappal a gólyatábori erőszakoló perének elsőfokú ítélete előtt. Az ötlet és a törekvés, hogy biztonságosabbá tegyék a gólyatáborokat azzal, hogy egyértelműsítik a felelős személyek körét, nemcsak dicséretes, de fontos is, ám nem ez fog segíteni a jelenlegi és a leendő áldozatokon.

Bízunk azonban abban, hogy ha elégszer elhangzanak a valódi problémák, akkor a döntéshozók azokra is helyesen reagálnak majd. Mert a valódi gondok a következők.

A kormány szándéka értékelendő, de lenne még mit tenni

A tavaly, ELTE-gólyatáborban történt erőszak nyilvánosságra hozásával lavina indult el - még ha nagyon kis sodrású is a hegyhez képest -, és többen is kiálltak saját történetükkel. Egészen szomorú, hogy a kiállás egy-egy ilyen felháborító bűntény esetén nem automatikus, és hogy az áldozatoknak külön bátorításra van szükségük, ami egyáltalán nem az ő bűnük.

A kormány jó szándéka a bejelentett tervezettel kapcsolatban egyértelmű, ám lenne néhány javaslatunk arra, min kellene ahhoz változtatni még, hogy valóban több áldozat merjen segítséget kérni, és minden elkövető biztos lehessen abban, hogy jó eséllyel elnyeri büntetését.

Merthogy egyelőre nem az a probléma, hogy nem elég elrettentőek a büntetések: első fokon a gólyatábori erőszakoló, K. Sándor Szilárd hét év börtönt kapott, ami egy év híján a maximálisan kiróható büntetés nemi erőszakért. A probléma az, hogy sok eset el sem jut a bíráság elé, sőt, rengeteg hasonló ügy örökre titokban marad, arról csak az áldozat és az elkövető tud.

Alig néhány esetre derül fény

Csak egy példa arra, hány nemi erőszak marad titokban Magyarországon. 2009 és 2012 között évente átlagosan 214 esetet regisztráltak hivatalosan a hatóságok. Mindeközben az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége felmérést készített, amivel a titokban maradt eseteket is fel szerették volna deríteni. A felmérés szerint 2012-ben 155 ezer lány és nő esett nemi erőszak áldozatává. Döbbenetes különbség.

Ha idevesszük, hogy a hivatalos szakaszba jutott eseteknek is csak egy része kerül bíróság elé, látható, hogy szinte nullával egyenlő az elmarasztaló ítéletek száma hasonló ügyekben.

Ez pedig az elkövetők számára egyértelmű üzenet: csináld csak, szinte esélytelen, hogy valaha is bűnhődni kelljen miatta.

Megalázó eljárás riasztja el az áldozatokat

És hogy mi mindennek az oka? Ez is ismert, hiszen az erre szakosodott civil szervezetek nem csinálnak titkot kutatásaik eredményéből. A rendszerszintű problémákat sokáig lehetne sorolni, kezdve onnan, hogy a feljelentést tevő áldozatot gyakran nem a megfelelő orvoshoz küldik látleletért, így egy fontos dokumentum fog hiányozni a bizonyítási eljárás során, egészen addig, hogy szinte vegzálásig menő kihallgatásnak vetik alá az amúgy is megtört áldozatot.

Így pedig bezárul az ördögi kör: sok áldozat már feljelentést sem mer tenni, hiszen a további megaláztatások sora úgyis parányi eséllyel végződik az elvárt eredménnyel, azaz az elkövető elmarasztalásával. A tettesek pedig - erkölcsi gátlás híján - szinte felhatalmazva érezhetik magukat, hogy bármit megtegyenek. Pedig az erőszakot elkövető személye leggyakrabban ismert, így még keresni sem kell.

Bízunk abban, hogy ha elégszer nyilvánosságot kapnak a borzalmas statisztikák, a megrendítő történetek és a problémákat ecsetelő vélemények, a törvényhozók előbb-utóbb meghozzák a szükséges lépéseket. Hiszen a rendőrség is korrigált, amikor az áldozatokat hibáztató oktatófilmjüket ízekre szedte a civil társadalom.

Ezt is szeretjük