Már a középkorban is létezett a fogfehérítés: 8 meglepő tény a fogorvoslás történetéből
A fogorvoslás több ezer éves történetében számos érdekes mérföldkő volt, így a fúrók megjelenése és a fehérítés korai módjának kifejlesztése is.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Amikor a fogorvosi váróban várja a sorsát, a mai ember bele sem gondol, milyen szerencsés: egy olyan korban él, amikor már létezik érzéstelenítés és elektromos fúró.
Nem volt ez mindig így. Volt idő, hogy sem az eszközök, sem a gyógyításhoz szükséges tudás nem volt adott. Sokáig a fogorvosok is fehér hollónak számítottak, és még az olyan orvos is ritka volt, aki konyított valamicskét a fogakhoz is. A fogorvoslás tudományának mai állása több ezer év alatt összegyűjtött tapasztalatok eredménye, és ez is csupán egy állapot, hiszen óriási léptékű és mértékű fejlődés ment végbe a fogak gyógyításában az elmúlt évezredekben, ami a jövőre nézve is elképzelhetetlen újításokat és lehetőségeket ígér.
8 tény a fogorvoslás történetéből
Szinte hihetetlen, de az ókori Egyiptomból indult el az a bámulatos fejlődés, ami napjainkig vezetett. Meglepő, hogy egyes mérföldkőnek számító események milyen korán következtek be: implantátumokat már több ezer éve is készítettek, a fogfehérítés pedig a középkorban is ismeretes volt.
Nem véletlen, hogy a fogorvoslás gyökere az ókori Egyiptomba nyúlik vissza: étrendjükben ugyanis rengeteg nehezen rágható, gabona-alapanyagú étel volt, ami a fogak romlásához vezetett. Az első, feljegyzésekből ismert fogorvos az egyiptomi Hesziré volt, Dzsószer fáraó szakembere.
I. e. 2660 táján Hesziré gyógynövényekkel és mézzel, sőt arannyal is gyógyította a fáraó fogait. A korai módszerekről nem tudni sokat, de azt igen, hogy i. e. 2500-ban már használtak kézi fúrót, és aranydrótozást, mely a fogakat a helyükön tartotta.
Az első fogfúró eszközök kézi működtetésű, íjakra hasonlító szerszámok voltak. A fúrót a foghoz érintették, ami a keret előre-hátra mozgatásával forogni kezdett. A kezdetleges módszer lassú volt, és érzéstelenítés híján rendkívüli kínokat okozhatott a betegeknek.
Hihetetlen, de az etruszkok i. e. 700-ban már fogimplantátumokat készítettek állati fogakból és csontból. Arra is rájöttek, hogyan olvasszanak fémet fogtömés gyanánt. Mindeközben a görögök fogtudományának fejlődése messze lemaradt, mivel hiúságból nem hagyták kihúzni a fogaikat, bármennyire is fájt nekik.
A középkorban fontos mérföldkő érkezett el: megszületett a fogápolás, a szájhigiénia fogalma. Az emberek tisztítórongyokkal takarították meg a fogaikat, és a felsőbb osztályok ecetes oldattal öblögettek a jobb leheletért. Hittek a hideg vizes öblögetés jótékony hatásában is.
Bár az ember azt hinné, a fogfehérítés modern találmány, valójában már a 11. században is létezett. A képen látható, női kozmetikai könyvet Trotula de Ruggiero írta, aki datolyamaggal, nátronlúggal és sóval készült keverékkel tanácsolta a fehérítést. Vacsora után boros öblögetést javasolt a hölgyeknek.
Az esztétikai fogászat már a középkorban is létező dolog volt. A 14-15. században komplett protézisek készültek szarvasmarhafogak felhasználásával. A sorokat aranydróttal rögzítették az ínyhez vagy épp az állcsonthoz.
Döbbenetes módon a középkorban holtak fogait is felhasználták protézisek készítéséhez. Olykor több különböző holttestből válogattak össze egy komplett fogsort.
OLVASD EL EZT IS!
